Helyek, színek, helyszínek

Vágjunk a közepébe: az athéni olimpiai létesítmények csillognak-villognak, e tekintetben a rendezők erőfeszítései sikeresnek bizonyultak, tudták tartani az aggódva szemlélt határidőket. Igaz ugyan, hogy a térrendezésre már nem maradt idejük, így a helyszíneket gyakran földes, poros, gazos környezet övezi, vagyis csak a bejáratig tartott a lendület. Néhány helyen ugyan van telepített, öntözött gyep, de nem ez a jellemző. "A kertésszel szívesen elbeszélgetnék" - mondta például mosolyogva ezüstérmes kardvívónk, Nemcsik Zsolt az olimpiai falu gyér növényzetére utalva. Gyorsan tegyük hozzá, Görögországban ez nem sportspecialitás - hogy ne megyünk messzire, az Akropoliszon a Panthenon körül is ugyanilyen homoktengert találunk.
A görög forróságot a csarnokokban nem érezni, hiszen minden zárt létesítmény légkondicionált, sőt, még a nyitottakban is kering hűvös levegő - olyannyira, hogy a magyar küldöttségből többen is megfáztak az itt-tartózkodás alatt. (Volt persze olyan, hogy éppen a hőség hiányzott, legalábbis az aranyérmét megvédő párbajtőrözőnk, Nagy Tímea éppen aznap jutott el a strandra, amikor borúsabb volt az idő, s erősen fújt a szél.)

Számos létesítményt észrevehetően ideiglenesre terveztek, csupán mobil lelátókkal látták el, így az olimpia után ezeket más célokra alakítják át. Ilyen például a tengerparti repülőtéren létrehozott Helliniko-központ, amelyben a vívócsarnok, egy labdajáték-csarnok, baseball- és softball-pályák, gyeplabda-stadion, valamint kajak-kenu szlalom versenyek rendezésére szolgáló vadvízi pálya kapott helyet - az könnyedén megállapítható, hogy ezek jelentős részére az olimpia után már nem lesz szükség.

Ami azonban egy olimpiai létesítményben egyértelműen a legfontosabb, az a néző. Nos, lényegesen kevesebben látogatnak ki Athénban a sporteseményekre, mint tették azt Sydneyben, aminek nagyon sok oka lehet. Az ausztrál sportbarátok földrajzi okok miatt jobban el vannak zárva a világversenyektől, így számukra igazi unikum volt, hogy az olimpia ellátogatott hozzájuk, így fordulhatott elő, hogy 2000-ben a játékokra szóló jegyek 92 százalékát értékesítették. A görögök nincsenek periférián, s bár hagyományaikban teljesen magukénak érzik az olimpia szellemiségét, megfelelően lezserek ahhoz, hogy ne rohanjanak tömegestül a számukra semleges ötkarikás rendezvényekre. Ebbe az is belejátszhat, hogy Athénban augusztusban a szabadságolások miatt lényegesen kevesebben vannak, ami a közlekedésben előny, de a látogatottságban hátrány. A görög érdekeltségű eseményeken megtelnek a lelátók, de máshol csak akkor, ha az érintett országok szurkolói megtöltik azt - gyakorlatilag az úszás volt egyetlen sportág, amelyet végig telt ház előtt rendeztek. Sokan egyébként éppen a későn elkészült látesítményekkel magyarázzák a nézők hiányát, mondván, az utolsó pillanatok építkezéseiben nem jutott elég idő és energia arra, hogy megfelelően megszervezzék a jegyárusítást, és különösen annak reklámkampányát.
Arra viszont igen büszkék lehetünk, hogy a magyar szurkolók az egész olimpia leglelkesebbjei közé tartoznak, a kézilabda- és vízilabda-mérkőzéseken a mi találkozóinkon volt a legjobb hangulat, de több, tömeges szurkoláshoz nem szokott egyéni sportágban, például víváson vagy lövészeten is remek lelátói hangulatot varázsoltak a mieink. Merthogy a mennyiség nem elég, a minőség is számít, vagyis nemcsak az kell az olimpiai hangulathoz, hogy sokan legyenek a nézőtéren, hanem az is, hogy szurkoljanak is. A labdarúgópályákon például eleve kevesen voltak (Sepp Blatter FIFA-elnök dohogott is, hogy a görögök Európa-bajnoki győzelme után többet várt volna), de amikor például a klasszikus csatának számító argentin-olasz elődöntőre megtelt a Karaiszkaki-stadion, akkor is inkább "szalonközönség" ült a lelátókon, nem volt valódi futballhangulat, csupán tíz-húsz fős keménymagok próbáltak szurkolni, a görögök némán ültek a helyükön - ellentétben mondjuk a súlyemelésnek otthont adó Niké-csarnokkal, amikor éppen görög emelők léptek a pódiumra. A magyar eseményekre járó tudósítóknak pedig egyöntetűen az lehetett a véleményük, hogy szinte csak ott van igazi hangulat, ahol magyarok is vannak...