A közönség megkapta, amit akart: két magyar aranyéremnek tapsolhatott szombaton reggel a szkíniaszi kajak-kenu pálya mellett, s a két elsőséget összehozó két hölgy, Janics Natasa és Kovács Katalin a zárófutam után vissza is evezett a nézők elé egy tiszteletkörre, az újfent piros-fehér-zöldbe öltözött lelátó nagy-nagy örömére.
A bajnokok sem tudták, de nem is akarták leplezni boldogságukat. Az egy órán belül két olimpiai bajnoki címet is - kívülről úgy tűnt, játszi könnyedséggel - bezsebelő Janics már az egyes győzelem után is a hajóból kiszállva önfeledten ugrált, táncolt, sikongatott a parton, majd ezt később a páros után is megismételte, akárcsak a sima győzelmet. "Azért igyekeztem visszafogni magam - mondta később Natasa mosolyogva -, persze nem nagyon sikerült... Ezért nem is mentem az első sajtótájékoztatóra, hiszen nagyon kevés időm volt felkészülni a kettesre." Tegyük hozzá: ez utóbbi feadat viszont már nagyon is sikerült... Merthogy hihetetlen fölénnyel nyertek a párosban is, féltávnál egyszerűen úgy megindult a hajójuk, hogy nem lehetett kérdéses a siker. "Az edzéseken tudatosan készültünk erre a feszes menetrendre - folytatt Janics -, az egyes után azonnal mentünk párosban is." "Már akkor is így örült közben" - szólt közbe nevetve Kovács, merthogy ez már a sajtótájékoztatón történt, az eredményhirdetés után. Nem akármilyen ceremónia volt, a vajdasági születésű Janics már az egyes éremátadásánál is folytatta a stégen bemutatott ugrálós-táncolós-sikítgatós ünneplést, s a második aranyátvételen sem hazudtolta meg önmagát - a kissé higgadtabb vérmérsékletű Kovács is boldogan csatlakozott hozzá, s jó volt látni, hogy a korábbi hírek szerint egymással nem túl jó viszonyban lévő sportolók hogyan - stílszerűen - kovácsolódtak egységbe. "Nagyon sok munkám van ebben a sikerben, ezért is örültem annyira - felelte később Janics arra a kérdésre, hogy honnan jött ez az önfeledt ünnep. - Sydneyben még csak negyedik voltam 18 évesen, s azóta három esztendőn keresztül Kati jobb volt nálam, nem tudtam beverekedni magam a magyar csapatba, de az athéni olimpia évében ez sikerült."Nyugodtan mondhatjuk, hogy nagyon sokan azért is szurkoltak a Kovács, Janics kettősnek, hogy a korábbi (?) kajakkirálynő, a 2000 és 2004 között világ- és Európa-bajnokságokon aranyhalmozó Kati végre olimpián is diadalmaskodjon. Jó volt látni, hogy a tegnapi csalódás után, amikor a négyesben szerzett ezüst után mindannyian bánatosak voltak, Kovács ismét tudott felszabadultan örülni. S még jobb volt azt látni, hogy a sajtótájékoztatón megjelent a négyeshajóból Bóta Kinga is, aki ugyanolyan boldog volt társai győzelme miatt, mintha csak maga nyert volna, vidáman fényképezte Katiékat a sajtótájékoztató alatt és után. Kovács nem is mulasztotta el megjegyezni: "Nagyon sajnálom, hogy az öt lányból, akik itt vannak az olimpián, csak ketten nyerhettünk aranyat, mert Kinga, Szabó Szilvi és Viski Erzsébet is megérdemelte volna" - mondta. De vissza a pároshajóhoz! "Nagyon megnyugtató érzés Kati mögött ülni a kajakban - említette Janics -, ugyanolyan magabiztosan eveztem, mintha egyesben mennék. Nagyon kemény válogatókon harcoltuk ki a részvételt, a nagy kár, hogy ebben a sportágban nem indulhat több azonos országbéli egység egy számban, egyéniben hatalmas meccset vívtunk volna itt a döntőben." Valóban, az utcahosszal győztes Janicsot csak Kovács tudta volna megverni vagy megszorítani, de a világ két legjobb kajakozónője most szó szerint egy hajóban evezett. Mellesleg most már bátran mondhatjuk, hogy K-2-ben a világ három legjobb egysége is a miénk, hiszen mindhárom nagy címet, az olimpiai, a világ-, az Európa-bajnokit is magyar páros védi, de három különböző: a világbajnok Szabó, Bóta duót a kontinenselső Paksy Tímea, Benedek Dalma kettős, míg őket a Kovács, Janics pár ütötte el az athéni részvételtől.A két női arany mellett férfi kajakosaink (Vereckei Ákos és a Kammerer Zoltán, Storcz Botond kettős) két ötödik helyet, kenusaink (Joób Márton és a Kozmann György, Kolonics György duó) két hetedik helyet szereztek. A tegnap győztes kajak négyes tagjai egyáltalán nem voltak elkeseredve, mint mondták, mindannyiuknak a négyes volt a fő számuk. "Ezen az ötszáz méteren megkezdtük a pekingi felkészülést" - mondta például nevetve Storcz, míg a szintén vigyorgó Kammerer a következőkkel búcsúzott: "S akkor, ahogy a valóságshow-kban szokás mondani, szeretnék írni egy önéletrajzi könyvet, és később a médiában elhelyezkedni." "És világbéke, az a legfontosabb" - zárta Storcz, akitől bővebben délutáni olvasóink is kérdezhetnek ().Vidám hangulatú, örömteli délelőtt volt, nem csoda, hogy Angyal Zoltán is jókedvűen értékelte a döntők két napját. "Mind a tizenkét számban finalisták voltunk, ennek felében, hatban érmet is szereztünk, ez nagyon jó arány. Maximálisan elégedett vagyok a csapattal, azokkal is, akik nem álltak dobogóra, s a fiatalok, például Joób Marci, Benkő Zoli remekül helytálltak, nem is beszélve a bronzérmes Vajda Attiláról, ők a jövő reménységei. Minden szempontból értékes eredményeket értünk el, s sokakkal együtt én is nagyon örülök, hogy az egyéni indulástól elesett Kovács Katinak végül összejött az aranyérem, rettenetesen izgultam érte, nagyon nehéz lett volna feldolgoznia egy újabb csalódást. Az ő sikerüket még meg is könnyeztem..."Alighanem így voltak ezzel sokan odahaza is.