A magyar fallabda legnagyobb sikerét hozta a múlt héten rendezett egyéni Európa-bajnokság. A pozsonyi kontinensviadalon Krajcsák Márk már azzal is sporttörténelmi bravúrt hajtott végre, hogy a legjobb 16 közé jutott, mivel ilyen magaslatokon sem járt még magyar játékos. Itt azonban nem volt megállás a negyeddöntőig, ahol az angol Adrian Grant állta útját Krajcsáknak. Az igazi diadalmenet innen kezdődött, előbb a világranglista 44. helyén álló cseh bajnok Jan Koukal hajtott fejet a magyar fallabdás tudása előtt, majd az ötödikként kiemelt skót Martin Heath sem talált fogást Krajcsákon. Csak érzékeltetésképpen Heath a 31. a világranglistán, míg a 20 esztendős magyar a 102. ugyanebben a rangsorban.
- Számított ilyen eredményre ezen az Eb-n?
- Már a verseny előtt éreztem, hogy nagyon jó formában vagyok, de erre nem gondoltam volna - kezdi Krajcsák Márk. Talán bennem volt már egy ilyen bravúr, most hál’ istennek a lépés is nagyon kijött.
- Egy éven belül rengeteg versenyen szerepel. Vannak olyan viadalok, melyekre külön is készül?
- Természetesen igen, de eddig még nem sikerült mindig megtalálni a jó formaidőzítés kulcsát. Volt például egy versenyem a nyár elején az Egyesült Államokban, ami nem sikerült túl jól. Biztos vagyok abban, hogy túledzettem magam előtte. Most szinte a teljes augusztust pihenéssel, illetve könnyebb edzésekkel töltöttem, aminek meg is lett az eredménye: talán még soha nem voltam ilyen friss versenyen. El is határoztam, hogy évente kétszer kicsit visszaveszek a tempóból; egyszer augusztusban, egyszer pedig karácsony környékén.
- Ez nem úgy hangzik, mintha túl sok szabadideje lenne. Mennyi idejét veszi el a fallabda?
- Naponta körülbelül négy órát töltök a pályán, hétvégén pedig többnyire versenyzem. Havonta egyszer elindulok egy nagyobb nemzetközi viadalon is, ami általában egy hétig tart. Szeretem ezt csinálni és nem érzem úgy, hogy a sportág miatt bármiből kimaradnék. Van barátnőm, vannak barátaim, teljesen normális, szinte hétköznapi életet élek.
- A havi egy nemzetközi versenyen a mezőnynek már volt ideje megismerni önt. Immár komoly eredményt is fel tud mutatni. Érez emiatt megkülönböztetett bánásmódot?
- Persze, most már le tudják írni, sőt, be is tudják mondani a nevemet, ami nem kis eredmény egy év után. A tiszteletet is egyre jobban érzem, ami a jövőben talán még erősödik.
- Ha már a jövőt említette, Magyarországon adottak a lehetőségek a továbbfejlődéséhez?
- Itthon jó edzőgárda segíti a munkámat, ami megteremti a továbbfejlődés lehetőségét. Ezen kívül két összetevője van a továbblépésnek: a jó edzőpartner és a megfelelő színvonalú versenyek. Ez a squash világában többnyire úgy működik, hogy vagy én hívok meg valakit egy hétre edzeni, vagy engem hívnak meg. Ez többnyire a kapcsolatokon múlik, ami a sok nemzetközi versenyen alakítható ki. Tehát szerintem nem kell elköltöznöm innen ahhoz, hogy jobb játékos legyek
- Mi a végső cél?
- Szeretnék a világranglistán a legjobb tíz közé kerülni, és ott is minél előrébb állni. Minden év januárjában kitűzök magam elé valamit. Az idei esztendőre a legjobb száz környékére kerülés volt a cél, ez szerencsére már mostanra sikerült is. Nyugodtan írja le, hogy jövőre a legjobb hatvanat veszem célba, és én eddig minden fogadalmamat betartottam.