Kis Sándor és Czeglédi Péter parádés részeredményeket produkált az idei Dakar-ralin, ám a második napon kapott hétórás büntetés megpecsételte a sorsát. A páros teljesítménye ennek ellenére elismerésre és figyelemre méltó, ha egyszer végre kijön a lépés, nagy tetteket hajthat végre. A pilóta nyolcszoros autókrosszbajnok, és tavaly óta nemzetközi szinten is egyre jobban elismerik: főleg amióta segített megnyerni a félgyári Nissan-alakulatnak a dél-afrikai bajnokságot. A sivatagi show távját teljesítő magyarokról szóló sorozatunk negyedik részében Kis Sándorral beszélgettünk.
- Olyan a hangja, mintha éppen most ébredt volna fel, pedig délután kettő van. - Valószínűleg a sok portól rekedtem be. Amúgy amióta hazajöttünk, kevesebbet alszom, mint a Dakaron, annyi helyre hívnak. Ide-oda rohangálok, és próbálom magam elképzelni egy cég vezetőjeként, de egyelőre még nem megy. Pedig hétfőtől muszáj elkezdenem dolgozni. - Azért a Dakar távjának teljesítése is kemény munka lehetett. Ennyi év sivatagi autózás után lehet még valamit tanulni a terepversenyzésről?- Például azt, hogy az ember sohasem mehet biztosra. Sohasem készültünk még fel ennyire jól a Dakarra, mint az idén. Egész évben versenyeztünk, profinak éreztem a csapatot, aztán a második napon váltót kellett cserélnünk, és mivel elkéstünk az időellenőrző állomásról, kaptunk hét óra büntetést. Ez eléggé szíven ütött, és annyira alázatos lettem az autó és a sivatag iránt, hogy az már túlzás. - Ez mit jelent pontosan? - Vigyáztam a kocsira, nem autóztam olyan gyorsan a dűnék között, mint szoktam. Ennek következtében aztán volt két olyan nap, amelyet teljesen elszúrtunk. Először valamelyik Mitsubishit láttam elakadva előttünk, és mivel kishitű voltam, nekünk is ásnunk kellett, másodszor pedig a kormányszervóval voltak gondjaink, beleestünk egy gödörbe, és kitört az autó egyik kereke. Ha ezt a két balszerencsés esetet valahogy elkerülhettem volna, a hét óra büntetés ellenére fel tudtam volna zárkózni a magyarok mögé. - Mi alakult volna másként, ha nincs ez a hét óra büntetés?- Két irányba mehettek volna a dolgaink. Vagy fantasztikus eredményt értünk volna el, mert inspiráltak volna a jó részeredmények, vagy néhány gyári menőhöz hasonlóan nagyot estünk volna. - Hogy érzi, lehiggadt az elmúlt évek során? Emlékszem, két évvel ezelőtt a szerelői még azzal fenyegetőztek, hogy tesznek egy gumikalapácsot a navigátora, Czeglédi Péter keze ügyébe, hogy azzal üsse az ön sisakját, ha túl sokat kockáztatna. Persze, ez csak tréfa, de tény, olykor túl sokat kockáztat. - Ez habitus kérdése. Ön szerint Colin McRae-t miért nem tudta eddig senki rábeszélni arra, hogy lassítson és ne essen fejre? Én sem szeretném megváltoztatni a stílusomat, mert abban a pillanatban már nem merném magamat autóversenyzőnek nevezni, és szögre akasztanám a sisakot. Az persze igaz, hogy a versenyzésemben az évek múlásával egyre több a taktikai elem. Például ha utolérek valakit, nem akarom azonnal megelőzni, hanem megvárom az alkalmas pillanatot. Ezenfelül az erőmet is próbálom jobban beosztani.
Kis Sándor (felül) és Czeglédi Péter sorsát már a második napon megpecsételte a hosszú szervizelés miatt kapott büntetés
Kis Sándor (felül) és Czeglédi Péter sorsát már a második napon megpecsételte a hosszú szervizelés miatt kapott büntetés
Kis Sándor (felül) és Czeglédi Péter sorsát már a második napon megpecsételte a hosszú szervizelés miatt kapott büntetés
Kis Sándor (felül) és Czeglédi Péter sorsát már a második napon megpecsételte a hosszú szervizelés miatt kapott büntetés
- Sikerül? Egyik este a táborban azt mondta: soha életében nem volt még ennyire fáradt. - Igen, de aznap pont nem működött a kormányszervó. Aznap is próbáltam gyorsan menni, ennek következtében estére már annyira fájt a kezem, hogy majd leszakadt. Egyébként a dakari célban egyáltalán nem éreztem magam kimerültnek, három napja azonban haza kellett mennem a munkahelyemről, mert úgy éreztem, hogy rögtön állva elalszom. Nem akartuk tudomásul venni, de tény, hogy a verseny tizenhat napja rengeteget kivett belőlünk.
- Ez persze nem kisebbíti az érdemeiket. A táborban, vacsora közben beszélgettem a gyári támogatású dél-afrikai Nissan-csapattal, és valósággal áradoztak önről. Nem felejtették el, hogy megnyerte nekik az ottani bajnokságot. Lehet ennek az ügynek folytatása? - Egyelőre semmiféle hatását nem érzem, azt leszámítva, hogy bármilyen műszaki megoldásról kérek dokumentációt, két órán belül ott van az íróasztalomon.
- Ez óriási segítség, hiszen a kulisszatitkokhoz kevesen juthatnak hozzá. - Persze, csak sajnos a dél-afrikai viadal és a Dakar között annyira kevés volt az idő, hogy nem sikerült azokat a megoldásokat beépítenünk a kocsiba, amelyektől még jobb lehetett volna.
- Akkor néhány dolog már biztosan változik jövőre. - No igen. A fejlesztéseket a hazai bajnoki futamokon szeretnénk tesztelni. Minden kész van, de semmit sem használtunk a Dakaron, mert túl kockázatos lett volna.
- Palik László személyében az idén először csapattársa is volt. Jól tudtak együtt dolgozni? - Az eredményeink azt mutatják, hogy igen.
- Gondolom, ha nincs a büntetés, csapaton belül is versenyeztek volna egymással. - Természetesen, hiszen autóversenyzők vagyunk. Sőt, bár senki sem vallja be, a magyarok között is nagyon fontos volt, ki végez előrébb. Persze, ez a rivalizálás csak addig tartott, amíg valakinek gondja nem volt. Sohasem hagytuk egymást bajban a sivatagban.
