Az elmúlt fordulóban mindkét csapat magabiztos győzelmet aratott, így azt lehetett várni, hogy a Fáy utcában a két jó formában lévő együttes izgalmas találkozót vív majd. Ami a Vasast illeti, a piros-kékek a korábbi három hazai összecsapásukon kétszer is pont nélkül maradtak, vagyis nem lehetett azt állítani, hogy az Illovszky Rudolf Stadion jelenleg oroszlánbarlangnak számítana. Igaz, a pécsiek sem lehetnek büszkék az idegenbeli mérlegükre, ugyanis bármilyen hihetetlen, az Ott József által irányított gárda a tavalyi bajnokságban egyszer sem tudott vendégségben három ponttal gazdagodni, és a most zajló versengésben sem sikerült ez&
Hazai fölényt hozott a mérkőzés első negyedórája, köszönhetően elsősorban az igencsak agilisan futballozó Lázok Jánosnak. Az egykori békéscsabai labdarúgó a támadósorban kezdte a mérkőzést, Gyánó Szabolcs ékpárjaként, később azonban kikerült a középpálya jobb oldalára, majd még az első 45 percben újból fellépett támadónak. Mivel a látogatók túlzottan nagy területet hagytak neki, érvényesíteni tudta remek technikai felkészültségét, igaz, azt is el kell mondani, hogy egy-egy remek megoldás után olykor gyermeteg hibával rontotta le saját teljesítményét.
Az első félidőben egyébként a Pécs egyetlen lehetőséget leszámítva semmi veszélyt nem jelentett Németh Gábor kapujára. Apropó, Németh Gábor: a kapus tavaly még a pécsiek alkalmazásában állt, sőt toronymagasan a legjobb labdarúgója volt a baranyai gárdának. Noha az első játékrészben nem sok dolga akadt, egyszer, Sipos János lövésénél hibázott, és pillanatokkal később ugyan bravúrral tette jóvá korábbi kihagyását, előtte akár gólt is kaphatott volna a Vasas. De nem kapott, majd félórai futballt követően némileg váratlanul előnyhöz jutott a házigazda. Rósa Henriket az elmúlt időszakban sokat kritizálták az angyalföldi szimpatizánsok, ezúttal azonban a régi szép napjaira emlékeztetve remekül szolgálta ki a védők által túlságosan magára hagyott Gyánó Szabolcsot, a hazaiak gólfelelőse pedig talán az év találalát szerezte.
Farkas József
Szabados József (fehér mezben) hiába próbálkozott, Lázok Jánost és csapattársait ezúttal sem ô, sem a többi pécsi nem tudta megfékezni
A fordulást követően továbbra is a Vasas maradt támadásban, és ha Gyánó Szabolcs nem ront ziccerben, már rögtön a játékrész elején eldőlhetett volna a három pont sorsa. A támadó azonban rontott, és ekkor még reménykedhetett az a néhány pécsi szimpatizáns, aki ott volt a stadionban, hogy csapatuk esetleg egy kósza lövéssel kiegyenlít. Azt ugyanis el kell mondani, hogy a Pécs támadófutballja rendkívül vérszegény volt ezen a találkozón, Horváth Gyula és Balaskó Iván alig-alig volt játékban, a középpályások jobbára csak romboltak, és így bizony szinte lehetetlen idegenben pontot szerezni.
Nem brillírozott a Vasas sem, azonban az angyalföldi csapatban jól láthatóan labdabiztosabb futballisták játszottak, mint a Pécsben. Egy pillanatig sem lehetett azt érezni a Vasas első gólját követően, hogy a Pécs esetleg egyenlíteni tud, a piros-kékek pedig csak magukat okolhatják, hogy nem tették még fölényesebbé a sikerüket.