Futball a szanatórium helyett

"Útnak indultunk – az amerikai túrán két mérkőzés vár a válogatottra. Phoenixben Mexikó ellen játszunk, gyaníthatóan forró hangulatú meccset, sok néző előtt, majd Miamiban Haiti vár ránk. Ezúttal is fiatalítani kellett – lássuk csak, hogy miért.

A hatalmi harc a legfontosabb

Bevallom, nem így képzeltem az év végét, pedig aligha lenne okom panaszkodni, egyik ünnepségről a másikra mentem, ott voltam Párizsban az Aranylabda-gálán, megannyi korábbi klasszis és a jelenkor csillagai társaságában, majd az a megtiszteltetés ért, hogy tevékenyen részese lehettem a 2006-os világbajnokság sorsolásának. Mindez szép és jó, csak éppen a lényeg hiányzik: az igazi sikerélmény, amelyre immár két éve készülök, mint magyar szövetségi kapitány, és bevallom, nincs könnyű dolgom.

Az amerikai túra előtti hercehurca ugyancsak elgondolkodtatott. Normális helyzetben, vagy inkább úgy fogalmaznék, a valóban nemes futballkultúrával rendelkező országokban egy ilyen út, ha nem is hozza tűzbe a sportág szerelmeseit, de legalábbis lelkesednek érte. Amerikába nem mindennap jut el futballista, hát még magyar játékos! A világranglista hetedik helyén álló Mexikóval játszhatunk, a Haiti elleni mérkőzéssel pedig igazán emlékezetessé válhat ez az utazás.

Bizonyíthatnak a fiatal játékosok

Illetve… Emlékezetessé válhatna, ha csak megközelítőleg is azzal a kerettel utazhattam volna el, amelyet előzetesen összeírtam. Nem szeretném ismételni magam, de mégis: elképesztő mindaz, ami a magyar futballban történik. Az összefogás, mint olyan, egyelőre nem létezik, a hatalmi harc mindennél fontosabb, és minden más háttérbe szorul. Remélem, januártól megváltozik a helyzet. Megkérdem: a ligának nem az lenne az érdeke, hogy a válogatott minél jobban szerepeljen, s minél eredményesebben képviselje az országot? Több válogatott játékos szerződhetett külföldre, ezáltal sok pénz vándorolt a klubok kasszájába, azaz a címeres mez valóban rangot adott. Számomra érthetetlen, hogy a debreceni futballvezetőség miért áll hozzá úgy a válogatotthoz, hogy nem engedi játszani a legjobbjait… Azt meg végképp nem hiszem el, hogy a magyar bajnokságban annyira elfáradtak volna a játékosok, hogy csaknem szanatóriumba kell vonulniuk a téli szünetben… Itt említeném meg Márkus Tibort: a gólkirályjelölt szerepeltetéséről nem mondtam le, vele a görögök elleni mérkőzés előtt már dolgoztam a válogatottnál. Több csatár utazott el velünk Amerikába, és a két meccsen valószínűleg az U21-es válogatottban amúgy egymás mellett játszó Priskin Tamás, Feczesin Róbert kettőst tesztelem.

Az újpesti példa lehetne az etalon

Ez a keret, amellyel Amerikába utaztam, megoldja a feladatokat, hiszen rengeteg tehetséges fiatal kapott lehetőséget. Ők a jövő emberei, és biztos vagyok benne, hogy egytől egyig megszakadnak majd a sikerért, és úgy hajtanak Mexikó, majd Haiti ellen, hogy később is számíthassak rájuk. Csak ez az egy út járható, összefogni, dolgozni, bizonyítani. Nézzék csak meg az Újpestet! A bajnoki rajt előtt is mondtam már, hogy Mészöly Géza milyen remek munkát végez. Figyeltem az edzéseiket, és tudtam, hogy a sok ifjú játékossal is ott lesznek majd az élmezőnyben. Az újpesti példa lehetne az etalon. Hogy mi kellett a sikerhez? Szisztematikus szakmai munka, és igazi csapatszellem, ami úgyszintén elmondható a fehérváriakról is, és minden, elénk állított akadály ellenére a válogatottról is…"