Hajtanak, amíg bírják

Hogy milyen erős az angol másodosztály, annak érzékeltetésére sokféle önkényes módszer kiagyalható. A legegyszerűbb talán összeszedni, hol tartanak most a Premier League-ből a nyáron kieső, illetve a legjobbak közé feljutó csapatok. A Király Gábort felvonultató Crystal Palace pillanatnyilag 7., a Norwich City 12., a Southampton 13. a League Championship tabelláján, míg a Wigan a 6., a West Ham a 9., a Sunderland viszont az utolsó helyen áll a Premiershipben. A legkevesebb, amit ezen adatok alapján elmondhatunk, hogy nem látszik szakadék a két liga között.

Megjegyzendő, a mezőny sűrűbb, mint egy "házzal" feljebb. Az osztályozót érő 6. pozíciótól mindössze tízpontos távolságban találjuk a 19. helyezettet, a Buzsáky Ákost foglalkoztató Plymouth Argyle-t. Az élen pedig olyan csapat áll – a Reading –, amely még sohasem járta meg az élvonalat.
A nagy hagyományú kupákban gyakran születnek váratlan eredmények, néhány ebben az idényben is akadt. A másodosztály képviselői eddig egy bravúrt mutathatnak fel (az FA-kupában még lesz lehetőségük többre is): a Ligakupa 3. fordulójában a Palace 2–1-gyel kiejtette a Bajnokok Ligája-címvédő Liverpoolt. Itt érdemes megjegyezni, hogy a közelmúltban, ugyancsak a Ligakupában a Tranmere Rovers (1999–2000), az FA-kupában meg a Millwall (2003–2004) játszott döntőt – utóbbi ezzel az UEFA-kupába kvalifikálta magát, bár ott nem bírt a Ferencvárossal.

Az elitliga eddigi 106 idényének aranyérmeit 23 egyesület gyűjtötte be, és egyharmaduk jelenleg a második vonalban szerepel. A legeredményesebb a Sheffield Wednesday négy bajnoki címmel, a Leeds United és a Wolverhampton hármat-hármat nyert, a Burnley, a Derby County és a Preston North End kettőt-kettőt, míg a Sheffield Unitedet és az Ipswich Townt egyaránt egyszer koronázták meg. Az élvonal öröktabelláján a Wolves az előkelő 16. helyen áll, a Fülöp Mártont kölcsönkapó Coventry 29., és még a Crystal Palace is befér az első ötvenbe a maga 45. pozíciójával. A Plymouth még vár az első feljutásra.

Ami a labdarúgókat illeti, nemcsak magyar válogatottak erősítik a mezőnyt. Hogy messzebbre ne menjünk: Király Gábornak egyebek között van az ausztrál (Tony Popovic), a finn (Aki Riihilahti), a skót (Dougie Freedman) és az angol (Andy Johnson) nemzeti tizenegyet erősítő klubtársa. Rósa Dénes és Gyepes Gábor a román Ioan Ganeával, a dél-koreai Szeol Ki Hjonnal, továbbá magával Paul Ince-szel játszik együtt, Buzsáky Ákos a nigériai Taribo Westtel és az északír Tony Capaldival passzolgat, Fülöp Mártonnak meg a Trinidad és Tobagó-i Stern John és a skót Don Hutchison lövöldöz az edzéseken. ----
Király Gábor a Crystal Palace kapusaként megismerhette az angol első osztály légkörét, csapata kiesése után pedig a második vonalról is lehetnek tapasztalatai. Sőt a 63-szoros magyar válogatott hét évig a Hertha BSC játékosa volt, így a Bundesligával is összehasonlította a League Championshipet.

"A Premier League-ben technikásabb játékosok vannak – kezdte Király Gábor. – Egy osztállyal lejjebb a képzettség helyett a fizikai felkészültség a legfontosabb szempont: az állóképesség, a dinamika a döntő, itt szinte mindent erőből oldanak meg. Abban azonban megegyezik a két angol bajnokság, hogy minden együttes modern stadionban játszik, gyakorlatilag mindenhol telt ház előtt futballoznak, a hangulat, a körítés semmivel sem marad el az élvonal miliőjétől. A Bundesliga? Bizonyos szempontból az angol második liga erősebb, mint a német első. Itt nagyobb az iram, a német bajnokságban viszont taktikailag felkészültebbek a csapatok."

Hasonlóan vélekedik Fülöp Márton, akit a Tottenham Hotspur kölcsönadott a Coventry Citynek. Az MTK korábbi játékosa szerint a második ligában jó futballisták szerepelnek, az elsőben pedig a sztárok.
"Az angol futball egyetlen más ország labdarúgásához sem hasonlítható – mondta Fülöp Márton. – A másodosztályban is rendkívül gyors a ritmus, alig van hely játszani. A bajnokság különlegességét az adja, hogy sok egyforma erősségű csapat játszik benne, és mindenki mindenhol nyerni akar. Ez furcsán hangzik, de igaz: ha itt az utolsó helyezett látogat az elsőhöz, idegenben is habozás nélkül nekiront, letámadja egész pályán. Nincs az, hogy jaj, mi itt nem nyerhetünk, védekezzünk, hátha gól nélküli döntetlennel kihúzzuk. Egyszerűen egymásnak feszülnek, és hajtanak, amíg bírják. Hogy mi hogy állunk? Három győzelemből álló sorozatunk volt, ezzel eltávolodtunk a tabella aljától, és szerintem nem lesznek kiesési gondjaink. A hatodik helyezett részt vehet a feljutásért zajló rájátszásban, és nálunk már most emlegetik, ha így folytatjuk, oda is érhetünk. Szerintem azért az messze van, nem is elsősorban pontszámban, hanem azért, mert nagyon sűrű a mezőny, és sok csapatot meg kellene előznünk ahhoz, hogy hatodikok lehessünk."

Azért ez sem lehetetlen – két évvel ezelőtt a Crystal Palace a huszadik helyen szerénykedett az ősszel, majd remek tavasz után elcsípte a hatodik helyet, és fel is jutott (akkor csatlakozott a londoniakhoz Király Gábor, és az azóta már a görög Panathinaikoszban szereplő Torghelle Sándor). Fülöp Márton megemlítette, hogy hétfőn a Leeds Unitednél vendégeskedtek (és kikaptak 3–1-re). A futballkedvelők talán emlékeznek rá, hogy a Leeds 2001 májusában elődöntőt játszott a Bajnokok Ligájában. Három évvel később aztán kiesett a másodosztályba, és ekkora visszaesés máshol a nézőszám jelentős csökkenésével járhatna – de nem Angliában! Fülöp Márton Leedsben 24 291, a mérkőzést végigéneklő szurkoló előtt léphetett fel.

---- Gyepes Gábor, Rósa Dénes
Wolverhampton Wanderers
A magyar játékosokat foglalkoztató klubok közül a Wolves a legpatinásabb (1877-ben alapították) és a legeredményesebb (három bajnoki cím, négy FA-kupa- és két Ligakupa-diadal). A gárda legutóbb a 2003–2004-es szezonban játszott az élvonalban, de akkor az utolsó helyen végzett. Az azonnali visszakapaszkodás nem jött össze (csak a kilencedik lett), de most megint megpróbál a legjobbak közé kerülni. A vezetők nem szórják a pénzt, a klubtörténet legdrágább játékosa Ade Akinbiyi, akiért 1999-ben 3.5 millió fontot fizettek a Bristol Citynek.

Király Gábor
Crystal Palace
A "magyar" csapatok közül meszsze az egyetlen londoni a legfiatalabb (1905-ben hozták létre, míg a többit a XIX. században), ráadásul eredménylistáján nem szerepel egyetlen jelentős titulus sem. Az alakulat legutóbb az előző évadban szerepelt a Premier League-ben, de a drámai utolsó fordulóban nem tudta meghosszabbítani élvonalbeli tagságát. Érdekesség, hogy a klub történetének legdrágább játékosa a Strasbourgtól 2.75 millió fontért megvett, később "könnyűnek" találtatott Valérien Ismael ma a Bayern München meghatározó alakja.

Fülöp Márton
Coventry City
Az "égszínkékek" 34 évnyi folyamatos élvonalbeli szereplés után, 2001-ben "szálltak alá" a másodosztályba, ahonnan azóta esélyük sem volt felfelé elmozdulni. A pokoljárás során az eddigi legjobb helyezésük a 11. volt, ugyanakkor 2003-ban a 20. helyükkel például épphogy megmenekültek az újabb osztályváltástól. Ahhoz képest, hogy 1987-ben még FA-kupát nyert az 1883-ban Singers FC néven alapított klub, elég szerény eredménysor… Pedig pénz hajdan még volt a kasszában, hiszen például Robbie Keane-ért 13 millió fontot kaptak az Internazionalétól.

Buzsáky Ákos
Plymouth Argyle
A kvartettből a Plymouth az egyetlen, amely még sohasem szerepelt a legjobbak között, holott 1880-as alapítása óta azért egyszer már összejöhetett volna neki a feljutás. Különösebb eredménye nincs, ha mindenáron trófeát akarunk keresni a múltjában, az 1939–40-es hadibajnokság délnyugati csoportjának első helyét említhetjük.