Egy félidőn át remekül tartotta magát a Dunaferr a bajnok ellen, a szünet után azonban hamar eldöntötte a két pont sorsát a Veszprém.
Danis Barna
A veszprémi Buday Dánielt (fehérben) nehezen tudták megállítani a dunaújvárosiak
Danis Barna
A veszprémi Buday Dánielt (fehérben) nehezen tudták megállítani a dunaújvárosiak
A fiatalos lendület és a rutin összecsapására készültek a felek Dunaújvárosban. A házigazda ifjú reménységei vártak a jelen klasszisaira, a BL elődöntőjében érdekelt MKB Veszprém játékosaira. A két pontra a vendégeknek volt nagyobb szükségük, hiszen a címvédő számára az alapszakasz első pozíciójának elvesztését jelenthetné egy botlás, míg a Dunaferr bravúr nélkül is odaérhet a realitást minden szempontból tükröző harmadik helyre.
Álmosan kezdtek a csapatok, ráadásul a Dunaferr támadásaiba sok hiba csúszott, így Gál Gyula villanása után az MKB szerzett előnyt. Aztán jött a szerb kézilabda talán legnagyobb ígérete, Marko Vujin, s 17 másodperc alatt kétszer is betalált, jelentősen javítva ezzel a hazai szurkolók kedélyállapotán. A „Hajrá, Kohász”-t skandáló felettébb lelkes (án nem túl nagy létszámú) újvárosi tábor ekkor még nem sejtette, hogy a balkezes átlövő következő értékelhető megmozdulására több mint negyedórát kell majd várni, addig csak eladott labda, elrontott lövés és technikai hiba került Vujin neve mellé a statisztikába.
Ezzel együtt magabiztosan vezethettek volna a vendéglátók, mert támadásaikat többnyire góllal fejezték be, ám a héten sokat gyakorolt három hármas védekezés meglepő módon éppen emberelőnyben nem működött igazán. Az újvárosi mester 7–7-nél időt kért, s ez meghozta az eredményt, sokkal nehezebben kerültek helyzetbe a vendégek, s ha lövéshez jutottak, ott volt a kapuban Richard Stochl. A Dunaferr pechére ebben a szakaszban a gárda támadójátéka vált döcögőssé, így a Veszprém továbbra is gond nélkül tartotta a lépést.
Zdravko Zovko is átszervezte csapatát: támadásban jött Buday Dániel és a norvég Bjarne Myrhol, míg a macedón Kiril Lazarov „belőtte magát”, s minden megmozdulása veszélyt jelentett a hazai kapura. Így is előnnyel fordulhatott volna a remekül harcoló Dunaferr, hiszen 14–14-nél, belül az első félidő utolsó percén, támadhatott, ám lövésig sem jutott el, míg az ellenakció végén Iváncsik Gergő megszerezte első akciógólját.
A fordulás után pedig hamar kiderült, hogy a fiatal hazai együttes hosszú távon még nem tudja tartani a lépést a bajnokkal. A Veszprém a továbbra is remekül célzó Lazarov vezérletével lerázta riválisát, s mire észbe kaptak a dunaújvárosiak, már négy góllal vezettek a vendégek. A Dunaferr becsületére váljon, hogy nem adta fel a csatát, újra előkerült a nyitott védekezés, s ezúttal időnként már sokkal hatásosabban működött. Mindez jelenleg csak a veszprémiek megizzasztására volt elegendő, ám a fiatal dunaújvárosi együttes némi rutinnal felvértezve a jövőben ennél sokkal többre lehet képes.
A kedvenceiket ünneplő veszprémi szurkolók azonban egyelőre nem néznek ennyire előre az időben – őket a jövő vasárnapi BL-elődöntő foglalkoztatja. Mert a Pamplona ellen sokkal nehezebb dolguk lesz Buday Dánieléknek.
Mestermérleg Remélem, hogy a BL-döntőstől kaptunk ki. Büszke lehetek csapatomra, mert mindent megpróbált. Háromnegyed órán át távol tartottuk kapunktól a vendégek nagy lövőit. Az egyéni képességek és a rutin a Veszprém javára döntötte el a mérkőzést. Imre Vilmos, a Dunaferr edzője
Kitűnő, európai színvonalú kézilabdát láthattak a helyszínen, és remélem, minél többen a televízión keresztül. Ma is nyerni tudtunk a Dunaferr ellen, de végig nyílt volt a mérkőzés, nagyon meg kellett küzdenünk a két pontért. Zdravko Zovko, a Veszprém edzője