Semmi játék, semmi izgalom

Nem láthattak jó meccset az angyalföldi szurkolók, ám a végén mégis elégedetten mehettek haza, hiszen csapatuk kettős győzelemmel jutott a legjobb négy közé.
Kezdjük egy, a Vasasra nézve cseppet sem hízelgő adattal. A piros-kékek legutóbb csaknem napra pontosan fél esztendővel ezelőtt, szeptember 24-én győztek a Fáy utcában. Akkor a Borsodi Liga hatodik fordulójában a Pécset verték meg Gyánó Szabolcs mesterhármasával, aki ezúttal is a kezdőcsapatban kapott helyet. Ami mellesleg teljesen érthető volt, hiszen a klasszikus támadóként még számításba vehető Waltner Róbert továbbra sincs megfelelő formában. Pintér Attila vezetőedzőnek ez a húzása nem okozott meglepetést, az viszont már mindenképpen, hogy – igaz, az idén már nem először – az emberemlékezet óta jobbhátvédet játszó Molnár Zoltán kezdéskor a bal oldalon tűnt fel (bár később viszszatért eredeti posztjához). A Vasas összeállításában említésre méltó volt még az is, hogy két védekező középpályást, Adem Kapicot és Zováth Jánost is csatasorba állította az edző, ami talán jelezte azt is, hogy a kupavisszavágót 1–0-s előnnyel kezdő hazaiaknak tökéletesen jó volt akár a 0–0-s döntetlen is.

Pintér Attila óvatosága anynyiban érthető volt, hogy a Vasashoz az önbizalommal teli Pécs látogatott el, ugyanis a vendégek a hét végi bajnokin 2–0-ra megverték a listavezető Újpestet, így joggal gondolhatták a meccsre kilátogató szurkolók: ez a párharc még nem dőlt el (ezt hangsúlyozta Keszei Ferenc, a pécsiek vezetőedzője is...), és talán izgalmas, jó meccsre van kilátás.
Ehhez képest 25-30 perc úgy telt el, hogy helyzetet, szép cselt, vagy bármit, amiért jobb helyeken érdemes labdarúgó-mérkőzésre járni, nem jegyezhettünk fel. Mentségként írjuk ide azt, hogy a Vasasnak nem volt egetverően sürgős gólt szereznie, míg a pécsiek okkal gondolhatták, hogy a nagy rohamokra még lesz idő a szünet után is. Már azt hittük, hogy unalomba, teljes érdektelenségbe fullad az első félidő, amikor teljesen váratlanul megszerezte a vezetést a Vasas. Naná, hogy Gyánó Szabolcs révén... Innentől kezdve a vendégeknek nem volt más választásuk, mint futni, rohanni előre, és berámolni minimum két gólt. Csakhogy a Pécs játékában nemhogy két találat, de még egy valamire- való helyzet kidolgozása sem volt benne. A csapaton korábban sokat segítő, nagyot lendítő Balaskó Iván most szürkén futballozott, így aztán nem volt, aki fazont adott volna a Pécs futballjának.

Bármennyire is meresztettük a szemünket, a második félidőben sem láttunk jobb mérkőzést a Fáy utcában. A Pécs csak erőlködött, erőlködött, de ötlet, és tetszetős, veszélyes támadások híján minden egyes kósza próbálkozása kudarcot vallott. Ahogy teltek a percek, egyre inkább úgy tűnt, a játékosok beletörődtek abba, hogy az eredményen képtelenek változtatni. Teljesen feleslegesen ívelgették a labdát a Vasas tizenhatosára, a hazai védők pedig olyan könnyedén szabtak gátat ezeknek a kísérleteknek, hogy még az arcizmuk sem rezdült meg. A Vasas sem játszott jól, de ezért a legkevésbé sem lehet elmarasztalni. Az angyalföldiek bármily gyenge mérkőzésen is, de győztek 1–0-ra, és ezzel újabb lépést tettek céljuk elérése felé, hiszen 2–0-s összesítéssel a legjobb négy közé jutottak.
Jók: Fehér Z., Kapic, Gyánó, ill. Luczek

Percről percre

11. perc: A Vasas büntetőterületének előterében Balaskó passzolt külsővel Sipos Jánoshoz, aki 23 méterről lövésre szánta el magát. Az akció vége bedobás lett...
23. perc: Szabó Ottó ívelt balról keresztbe, Lantos csúsztatása után Lázok elé került a labda, aki felnézett, és látta, hogy a balösszekötő helyén Gyánó teljesen fedezetlenül várja a passzt, majd jobbal Herbert kezébe emelte a labdát.
30. perc: Balog Zsolt kísérelt meg egy lövést 25 méterről, ám telibe találta az előtte álló Szabadost, viszont a kipattanó labdával lefordult Jevdovicsról, majd a kapu elé ívelt. A becsúszó Gyánó pedig bal lábbal, tíz méterről a vetődő Herbert keze mellett a jobb alsó sarokba továbbította a labdát.
1–0
37. perc: Kulcsár végezhetett el szabadrúgást jobbról, 16 méterre az alapvonaltól, s a ballábas, a kapu bal oldalába tartó lövés után Németh Gábor magabiztosan öklözte ki a labdát.
71. perc: Szabó Ottó 35 méterről, kicsit jobbról végzett el szabadrúgást, ballábas ívelése pedig majdnem megtréfálta a beadásra számító Herbertet, aki azonban visszavetődve a jobb alsó sarok elől szögletre mentett.
84. perc: Tóth András lökte fel Tar-csát 23 méterre Németh Gábor kapujától. A szabadrúgást Kulcsár végezte el, akinek a ballábas, középre tartó lövését Németh Gábor könnyedén hárította.
90. perc: Kulcsár beívelt labdájáért küzdve, Tarcsa birkózta le Tóth Andrást, majd 14 méterről, jobbal a kifutó Németh Gábor lábát találta el.
93. perc: Gyánó Szabolcs 16 méterről, estében, ballal a jobb kapufára lőtte a labdát, amely keresztbe elgurult a gólvonal előtt, s végül a védők felszabadítottak.

Bizonyítvány

Németh Gábornak csak arra kellett ügyelnie a nagy tétlenségben, nehogy megfázzon. A védelemnek Fehér Zoltán és Tóth András adott stabilitást, míg a két szélső hátvéd olykor segítette a támadásokat is. Lázok János és Zováth János néha hajmeresztő dolgokat produkált, Adem Kapic pedig jól küzdött-robotolt, miközben hasznosan játszott. Gyánó Szabolcs szép gólt lőtt, ő volt a mezőny legjobbja.

A pécsiek közül a második félidőre beálló Luczek Dávidot emelhetjük ki. Az alig 18 éves futballista a megilletődöttség legkisebb jele nélkül játszott, bátran vállalkozott cselre, lövésre is. Balaskó Iván használhatatlan volt, sok más társával egyetemben. A szerb légiósról, Radivoje Jevdovicsról ezen a meccsen csak az derült ki, hogy felesleges volt szerződtetni.