Hullámzó játékkal nem nyerhettek

A BL-címvédő Barcelonát a negyeddöntőben fantasztikus bravúrral kiverő Pamplona óriási önbizalommal várta az elődöntő visszavágóját a Veszprém ellen, hiszen az első találkozón mindössze 29–27-re kapott ki, vagyis hatalmas esélye volt hátránya ledolgozására, így a fináléba kerülésre. A Pamplona eddig kétszer volt finalista a Bajnokok Ligájában: 2003-ban a Montpellier ellen veszített a spanyol együttes, ám 2001-ben a Barcelonával szemben megszerezte a legértékesebb klubtrófeát.

Ezzel szemben a Veszprém még csak egyszer játszhatott a BL-győzelemért, 2002-ben, amikor végül a Magdeburgé lett a serleg.

„A hajdani Bajnokok Ligája-döntős csapatból Gál Gyula, Pásztor István és Pérez Carlos még emlékszik rá, milyen érzés volt döntőt játszani a világ legerősebb kupasorozatában – vélekedett Csoknyai István másodedző, aki maga is ott volt a Magdeburg elleni két ütközetben. – Sok játékos álmodik arról, hogy finálét játszhasson a sorozatban, a mieink pedig most egymérkőzésnyire állnak vágyuk megvalósulásától. A felkészülésünk jól sikerült, súlyos sérüléssel senki sem bajlódik, bátran nekivághatunk a csatának.”

Miközben a baszk város egyetemi csarnokában gyülekezett a közönség, a Pamplona kapusedzője, a hajdani világklasszis román kapus, Alexandru Buligan szintén bizakodott.

„Nem nagy a hátrányunk, a két gól különbség könnyen ledolgozható – mondta, miközben a bemelegítő játékosait figyelte. – Nagyobb baj, hogy a Veszprémben megsérülő Mateo Garralda, a csapat vezéregyénisége, valamint a piros lapja miatt eltiltott Zoran Lubej nélkül kell kiállnunk. Persze ebből erényt is kovácsolhatunk, mert akik pályára lépnek, rettentő elszántan harcolnak majd, még a szokásosnál is nagyobb akarattal fognak küzdeni. Ezt nemcsak várják, hanem meg is követelik errefelé a játékosoktól.”

Mateo Garralda felkötött kézzel sétált az öltözőfolyosón, és annak ellenére is nagyon izgatottnak látszott, hogy nem kellett pályára lépnie.

„Sajnos meg kellett műteni a kézfejemet, amelyben eltörött az egyik csont – mondta a 36 éves világklasszis. – Társaim fogadkoznak, hogy pótolnak, nincs kétségem, biztosan továbbjutunk.”

Mire elkezdődött a csata, a két gárda már tudta, hogy az április 22. és 30. között rendezendő fináléban a Ciudad Real lesz a vetélytársa a továbbjutó együttesnek. Lozano, Balic és Martín góljaival a negyedik percben összesítésben már a Pamplona vezetett, miközben Pérez Carlos és társai lövőhelyzetig sem jutottak el. Egy-egy harmatos veszprémi próbálkozást mosolyogva hárított Kasper Hvidt, aki a szlovén bírókat szinte terrorizálta reklamálásaival. A szombaton 27. születésnapját ünneplő Ivano Balic pedig a színészi képességeit is bemutatta, amikor rájátszott egy-egy vele szemben elkövetett szabálytalanságra.

Eklemovics Nikola vezérletével felébredni látszott a Veszprém, a hazaiak pedig elkapkodtak néhány támadást. Kiril Lazarov lövőkedve is megjött, és a kis magyar tábor tombolása közepette fordított a Veszprém. Az irányító poszton Buday Dánielt küldte pályára Zdravko Zovko, a spanyol kapuba pedig a svéd klasszis, Thomas Svensson állt be, de ő sem tudta hárítani Buday és Lazarov pontos, erős lövéseit. Kétgólos veszprémi vezetésnél időt kért a hazai gárda.

Két zavaróval védekezett a Pamplona, miközben újabb friss erők érkeztek a Veszprémbe, amely tartotta egygólos előnyét. A hazai együttes azonban óriási lendülettel, fantasztikusan, elszántan küzdött, és büntetőkkel visszavette a vezetést. Zdravko Zovko is kikérte az idejét, alighanem leginkább azért, hogy szuszszanjanak a tanítványai, akiket rettentően meggyötörtek a hazai védők. A pihenő a Pamplonának tett jót, amely összesítésben is visszavette a vezetést.

A második félidőt a jobb szélen Gulyás Péter kezdte. Eklemovics emberhátrányból is betalált, de Iváncsik Gergő hétméterest hibázott. Nagyon hiányoztak Pérez Carlos góljai, valamint a beállós posztról szerezhető találatok. Ricardo Andorinho négygólosra növelte a Pamplona előnyét, a csak közepesen kézilabdázó Veszprémben pedig nem volt annyi erő, hogy fordítson a csata állásán.

A spanyol fieszta 26–21-nél kezdődött meg, a közönség érezte, erőszakosan védekező és türelmesen, okosan támadó kedvenceik fokozatosan bedarálják az enervált, sokat hibázó magyar bajnokot. Ráadásul Hvidt kapusban elakadtak a lövések. Aztán 28–22-nél már hiába kért időt Zdravko Zovko. A magyar bajnok nagyon nagy akarással küzdött a hajrában, mégis elmaradt legjobb teljesítményétől. Kulcsjátékosai sokat hibáztak, a csapat úgynevezett vízhordó emberei pedig hiába fáradoztak, ők nem nyerhették meg a csatát az ászok helyett. A spanyol együttes úgy haladt a továbbjutás felé, hogy a bal lábán megsérülő Balic is kivált a játékból.

A hajrában aztán visszasántikált a pályára, mert 30–27-nél veszélyt érzett a Pamplona. Ekkor a Veszprém emberfeletti erőfeszítéseket tett azért, hogy még közelebb kerüljön ellenfeléhez, de Losano és Martin másként gondolta. A bírók sem feledkeztek meg arról, hogy melyik gárda van otthon, s ez végképp megpecsételte a Veszprém sorsát. A magyar gárda jórészt saját hibái miatt maradt le a fináléról. ----
A Pamplonához viszonylag közeli Santanderben élő nyugdíjas kohómérnök, Dobos István tulajdonképpen a veszprémi csapat spanyolországi konzulja. Szervez, intéz, egy-egy telefonhívással megoldhatatlannak tűnő gondokat orvosol, friss híreket és még frissebb pletykákat tud a magyar bajnok mindenkori ellenfeléről, és sohasem feledkezik meg néhány viccről, amellyel oldja a mérkőzések miatti feszült hangulatot.

Mindenki Pista bácsija, akit Hajnal Csaba sportigazgató egyszerűen csak spanyol királynak nevez, jól emlékszik a Veszprém spanyol klubokkal vívott nagy csatáira.

„Nézd, Zdravko – fordult a meccs előtti ebédet követően a veszprémi edzőhöz Dobos István –, nekem megnyerhetnétek ezt a mai derbit. Pontosabban nem is nekem, hanem mindazoknak, akik hozzám hasonlóan rajonganak a Veszprémért és a magyar kézilabdáért. Jól emlékszem ám, hogy négy éve, amikor bejutottatok a fináléba, éppen a Pamplonát vertétek ki az elődöntőben. Aztán, egy évre rá, ugyanúgy a Bajnokok Ligája elődöntőjében a baszkok voltak a jobbak. Most megint rajtatok a sor!”

Zdravko Zovko fölött abból a szempontból sem múlt el nyomtalanul a Veszprémben eltöltött hat év, hogy a kezdeti nyelvi nehézségek után szépen megtanult magyarul, nem csupán a szakzsargont érti és beszéli. Ezért Dobos István szavait is megértette, és nagyokat bólintott rájuk.

„Drága Pista bácsi – válaszolt aztán az edző –, ha az olyan egyszerű lenne, hogy egyszer az egyik nyer, aztán a másik, akkor nem is lenne érdekes a sport. Most a Pamplona az esélyesebb. Csakhogy én tudom, miként játszik itthon a spanyol bajnok, így aztán csak az a kérdés, hogy csapatom képes lesz-e megvalósítani az ellentaktikát.”

Az idős, szakállas Pista bácsi göcsörtös kampósbotját a magasba emelve, hangos szóval, hogy az asztalnál ülő játékosok is jól hallják, lezárta a szállodai ebédet követő esélylatolgatást.

„Akkor minden rendben, hiszen tudjátok a nyerő taktikát… ” ---- Vlado Sola: – Volt esélyünk, de sajnos nem tudtunk élni vele. Az első félidőben a védekezésünk nem volt tökéletes. A másodikban jobban védekeztünk, de a sorsdöntő pillanatokban hibáztunk támadásban.

Eklemovics Nikola: – Nagyon csalódott vagyok, mert mindent megpróbáltunk a sikerért. A kétgólos otthoni győzelem volt kevés. Büszke vagyok a csapatra, mert végig nagy akarással küzdött.

Buday Dániel: – Hatalmas csatát vívtunk, és jól küzdöttünk. A végjátékban kimaradtak a helyzeteink, ekkor többet hibáztunk.

Ivan Lapcsevics: – A védekezésünk nem állt össze, nem volt kellően erőszakos. A Pamplona könnyű gólokat lőhetett.

Jevgenyij Lusnyikov: – Nagyon elégedetlen vagyok a saját teljesítményemmel. Nem tudtam eleget hozzátenni a csapat védekezéséhez.

Ivano Balic: – Azt hiszem, elszakadt az izom a vádlimban, így is vissza kellett állnom, mert kezdett felzárkózni a Veszprém. A szerencsének óriási szerepe volt a végeredmény kialakulásában.

Kasper Hvidt: – Elégedett vagyok a csapat teljesítményével. A legjobb formánkban kézilabdáztunk, főleg védekezésben.

Ratko Nikolics: – A második félidőben sokkal jobbak voltunk.

---- Francisco Javier Equisoain: „Nehéz csata volt”

– A fergeteges kezdés után miért blokkolt le csapata?
– Nagyon nehéz csata volt. A szurkolók azt hitték, könnyedén nyerünk. Ezzel szemben a Veszprém már az elején megmutatta, hogy nagyon jó ellenfél, nem ijedt meg háromgólos hátránynál sem.

– Mi volt az oka a korai kapuscserének?
– Rendkívül idegesen védekezett csapatom, hiszen óriási volt a tét. Ez a hangulat kapusainkra is átragadt.

– Nagyon hiányzott Garralda és Lubej?
– Igen, de társaik kitettek magukért. A sok hiba ellenére is minden dicséretet megérdemeltek játékosaim. A döntő esélyeiről persze még korai lenne beszélni.

Zdravko Zovko: „A Pamplona nem jobb nálunk”

– Mi volt a legnagyobb különbség a két csapat között?
– Az, hogy a második félidőben rosszul védekeztünk.

– Miért nem játszott úgy a Veszprém végig, mint az első félidő közepén?
– Hullámzó játékunknak több oka volt. Kiderült, hogy a Pamplona nem jobb nálunk, csupán kevesebbet hibázott.

– Az átlövőktől többet várt?
– Nagyon igyekeztek, de roppant kemény védekezéssel találták magukat szembe.