Csoda a vonal előtt

A válogatotthoz meghívott kapusok, valamint az ezúttal kimaradó, ám a nemzeti csapatnál szintúgy számításba vett Babos Gábor, Csernyánszki Norbert és Fülöp Márton esete több közös vonást mutat. Mind remek adottságokkal vannak megáldva, és szinte valamennyien Kakas Lászlónak, az MTK jelenlegi kapusedzőjének kezei alatt kezdtek el foglalkozni a labdarúgással, és értek el nagy sikereket.
– „Szerencsés vagyok, hiszen bármely egyesületnél dolgoztam idáig, mindig találkoztam fiatal, tehetséges kapusokkal – mondta a felvetésünk kapcsán Kakas László. – Olyanokkal, akik elfogadták az edzésmódszeremet, s talán ennek is köszönhetően hamarosan olyan szintre kerültek, hogy élvonalbeli, válogatott kapussá váltak. Sőt később külföldön is elismerték őket.”
Kakas László vállalkozott arra, hogy szakmai véleményt ad a legjobbakról, mégpedig azért, hogy megfejthető legyen a titok: miért is olyan jók a magyar kapusok.

A tehetséges: Fülöp Márton (Coventry City)
Fülöp Márton is egyike azon kapusoknak, akiknek sikeres pályafutása alakításában oroszlánrészt vállalt Kakas László. Az angol Tottenham Hotspur kapusa hét éven keresztül dolgozott együtt a szakemberrel, s bár az MTK-nál nem tudott a felnőttegyüttesbe bekerülni, Bodajkon remekül teljesített, és úgy igazolhatott külföldre, hogy egyetlen élvonalbeli meccsen sem védett.
„Fülöp Márton az a kapus, akit évekkel ezelőtt nagyon sokan leírtak, nem bíztak abban, hogy egyszer nagy tettekre lesz képes. Mi viszont mindvégig hittünk abban, hogy bizonyítja, remek képességű labdarúgó. Szerencsére az elmúlt hónapok eseményei az együtt elvégzett munka eredményességét igazolták, hiszen remekül véd Angliában. Meglátásom szerint ő az a magyar kapus, aki öt éven belül az itthoni fiatalabb játékosok egyik nagy példaképe lehet. Sőt ha továbbra is töretlenül megy tovább az általa megkezdett úton, rövidesen európai szinten is elismert kapus lehet. Szenzációs alkata van: százkilencvenhét centiméter magas, a legfőbb erénye mégis a gondolkodása, a mentalitása, az alázata s a soha ne add fel alapelve, amelyet maximálisan betart. Hogy eljutott a légióskodásig, hihetetlen akaratának és céltudatosságának köszönheti. Egyetlen hiányossága, hogy bal lábbal még nem olyan magabiztos, mint kellene, ám ha azt tökéletesíteni tudja, akkor gyönyörű pályafutása lesz.”

A magabiztos: Király Gábor (Crystal Palace)
Király Gábor az egyetlen olyan, kiemelkedő képességű kapus, akivel klubszinten soha nem dolgozott együtt az 52 éves edző, ám természetesen a véleménye megvan róla is: „Király Gábor pályafutása önmagáért beszél: évek óta elismerésre méltó eredményt ér el külföldön. Harmincévesen hatvanhárom válogatott mérkőzés van a háta mögött, és ez sokat jelent. Átlag feletti gyorsaság, robbanékonyság jellemzi, s rendkívüli a súlypontemelkedése. Mind kézzel, mind lábbal nagyon jól bánik a labdával, s emellett hihetetlen az önbizalma, amely tovább sarkallja mindig jobb teljesítményre.”

Az alázatos: Rabóczki Balázs (FC Sopron)
Rabóczki Balázs is Kakas László edzősködése mellett vált élvonalbeli játékossá. Tizennyolcadik születésnapján (1996. január 9-én) került fel az MTK felnőttcsapatához, ahol három és fél évet dolgozott együtt az egyesület kapusedzőjével: „Tehetséges hálóőr volt már fiatalon is, az évek során pedig nagyon jó kapussá vált – elemezte a Sopronban védő válogatott kerettagot Kakas László. – Pechére MTK-s korszakában Babos Gábor volt a vetélytársa, ezért akkor nem tudott helyet szorítani magának a felnőttcsapatban, ám mégis az MTK-ban lett első osztályú kapus, s Bajnokok Ligája-selejtezőn is pályára léphetett. Később a Dunaferr is észrevette a benne rejlő tehetséget, s átigazolta, éppen akkor, amikor Babos Gábor Hollandiába szerződött. Nagyon jó fizikai paraméterei vannak, kézzel-lábbal egyaránt magabiztos és határozott. Fanatikus, ugyanakkor nagy alázattal szolgálja a futballt. Jól kitanulta a szakmáját, amelyet nagyon szeret és megbecsül. Nyerő típusú játékos, akinek hibája mindösszesen annyi, hogy fiatalon még roppant nehezen viselte a kritikát, valamint a kudarcokat. Sajnálom, hogy nem jött össze neki az eredményes külföldi pályafutás, megérdemelte volna. De még nem késő!”

A példakép: Végh Zoltán (MTK Budapest)
Az MTK kapusával ez idáig öt évet dolgozott a szakember. Végh Zoltán Veszprémben Kakas László keze alatt vált NB I-es játékossá, az MTK-nál pedig immáron három éve készülnek együtt nap mint nap. „Zolit nagyon jó, ha nem a legjobb magyar kapusnak tartom – mondta Kakas László arról a játékosról, akivel manapság a legtöbbet dolgozik az MTK-nál. – Rendkívül nyugodt labdarúgó, aki európai szinten rúg, ráadásul mindkét lábbal remekül bánik a labdával. A kapuban való helyezkedése, higgadtsága, valamint remek emberi tulajdonságai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ilyen kiváló teljesítményre képes. Hiányossága is csak alaptermészetéből adódik: csöndes játékos, pedig jó lenne, ha többet hallatná a hangját a kapuban. Hiányzik belőle a jó értelemben vett csibészség. Túl rendes ember...”

A sikeres: Babos Gábor (NEC Nijmegen)
Az MTK újkori történetének legsikeresebb kapusa volt Babos Gábor, aki öt éven keresztül dolgozott együtt Kakas Lászlóval, s ez idő alatt meghatározó élvonalbeli kapus, válogatott játékos lett belőle. Magyarországon mindent elért, amit csak lehetett: bajnokságot, Magyar Kupát, Szuperkupát nyert, ráadásul szerepelhetett a nemzetközi kupákban is.
„Babos Gábor jó alkatú, gyors lábú, mozgékony kapus, akiről tehetségénél fogva azt gondoltam, nagyobb külföldi karriert fut majd be. Valamiért ez nem jött össze neki, függetlenül attól, hogy Hollandiában az elismert labdarúgók közé tartozik. Mindegyik magyar játékosnak nagyon drukkolok azért, hogy ismert és elismert legyen, bár akkor is büszkeség tölti el a szívemet, ha a magyar futball kapcsán azt hallom: klasszis kapusaink vannak.”

A szorgalmas: Csernyánszki Norbert (DVSC)
Bár a DVSC bajnokcsapatának kapusa, Csernyánszki Norbert és Kakas László évekig elkerülték egymást a labdarúgópályákon, a játékos pályafutása mégis a szakember veszprémi edzősködése idején kezdődött. Tizenhárom évesen ugyanis Csernyánszki Norbert Veszprémben kezdett el komolyabban foglalkozni a labdarúgással, így egy éven keresztül volt lehetősége tanulni a szakma csínját-bínját az edzőtől. A szakember elmondása alapján akkor még nem hitt abban, hogy ilyen jó kapus válik a kicsi, erős, de tömzsi testfelépítésű fiúból:
„Már kisgyerekként is felfedezhető volt Norbi hozzáállásában a maximális szorgalom, s a labdarúgás iránti rajongás. Bevallom, nem gondoltam volna azt, hogy egyszer ilyen jó kapus válik belőle, kitartása és szorgalma azonban eredményre vezetett, hiszen huszonkilenc éves korára beérett, s vezéregyénisége lett csapatának. Nem véletlen az sem, hogy ő immár bajnokcsapat tagja, mint ahogyan az sem, hogy meghívták a válogatottba. Átlagon felüli a kéz- és lábmunkája, mindemellett remek csapatember. Állandóan mosolyog, nyugalmat sugároz magából, jó családi háttere hozzásegíti a kimagasló teljesítményhez. Rendes ember, aki helyén kezeli a sikert.”

S hogy visszakanyarodjunk a cikk elején felvetett kérdésre (mi a titka annak, hogy a magyar kapusokat szerte Európában elismerik), a Kakas László által elmondottakból kiderül: Babos Gábortól kezdve Fülöp Mártonon át Király Gáborig mindegyik labdarúgó tud és akar küzdeni azért, hogy sikeres legyen.
Igazi profik.