Angola: az évszázad meccse

„Gyermekkoromban mindig arról álmodtam, hogy egyszer pályára léphetek egy világbajnokságon, Portugáliában viszont sosem kerültem szóba, így már-már feladtam, hogy valaha válogatott szinten játszhatok”.

Ám jött a 2003-as esztendő és egy behívó az angolai csapatba, folytathatnánk a történetet, Paulo Figueiredo álmai pedig valóra váltak. Furcsa história – elsőre legalábbis. Az afrikai ország múltját jól ismerők azonban cseppet sem lepődnek meg az összefonódáson, hiszen Angola Portugáliához fűződő viszonya az évszázadok során igen szorossá vált, az állam ugyanis 1975-ig az európaiak gyarmatbirtoka volt. Abban az évben Paulo Figueiredo még csak három gyertyát fújhatott el a születésnapi banántortán, de már nagy útra készült: a család úgy döntött, a forrósodó angolai politikai helyzetet hátrahagyva Portugáliába költözik. A gyermekből már Európában lett futballista, szülőföldjét pedig hosszú ideig nem is látta újra: „Szüleimmel sohasem tértünk vissza Angolába. Portugáliában nőttem fel, ott kezdtem el focizni, egyszóval portugál lettem” – vallott az angolai középpályás kettős gyökereiről.

Habár az afrikai csapatnál már azt is óriási bravúrként könyvelték el, hogy a „fekete antilopok” kijutottak első világbajnokságukra, természetesen nem zárkóznak el a további sikerek lehetőségétől sem. Marco Abreu, a szintén Portugáliába emigrált angolai védő ekképp írja le az Európába vándorolt angolai kisebbség érzéseit: „Rengeteg honfitársam él Portugáliában, akik most azt mondják, az sem érdekli őket, ha elveszítjük minden meccsünket, ha a portugálokat legyőzzük.” Az afrikaiak a korábban Portugáliában játszó (mostanság éppen klub nélküli) sztárjuktól, Akwától várják leginkább a gólt. A támadó mellett egyébként nyolc olyan labdarúgó szerepel az afrikai keretben, akik jelenleg is portugál klub alkalmazásában állnak.


Pikánsnak ígérkezik tehát az összecsapás, bár hozzá kell tenni, óriási meglepetésnek számítana, ha a portugálok nem vernék le a gyarmatlázadást, vagyis nem győznék le Angolát. A luzitánok számára kétségtelenül a Mexikó elleni csata ígérkezik a legnehezebbnek, de Luiz Felipe Scolari tisztában van azzal is, hogy a közép-amerikaiak elleni siker csak akkor érne valamit, ha mellette a másik két meccset is „behúznák”. Arra a kérdésre például, hogy Mexikót tartja-e a legnehezebb riválisnak, a mester így válaszolt: „A legfontosabb ellenfél Angola, Irán és Mexikó. Én nem egy ellenfelet látok, hanem hármat, melyek közül először Angolával kell megküzdenünk. Ennek a mérkőzésnek a különlegességét az adja, hogy ez első, és mint ilyen, meghatározó a csapat későbbi szereplése szempontjából.”

A portugál gárda legidősebb, legtapasztaltabb tagja az Inter harminchárom éves támadó középpályása, Luis Figo, aki tudja, nem szabad lebecsülni az angolai csapatot: „Fizikailag nagyon erősek, és minden tiszteletet megérdemelnek.” A klasszis játékos válogatott csapattársa, Simao Sabrosa is tiszteli Angolát, de állítja: a portugáloknak elsősorban saját magukra kell koncentrálniuk. „Nem foglalkozunk igazán az ellenféllel, inkább a saját felkészülésünkre összpontosítunk, és megpróbálunk maximálisan ráhangolódni a vasárnapi összecsapásra. Ha a legjobb formánkat nyújtjuk, tulajdonképpen mindegy is, ki áll ki ellenünk.” ---- Luiz Felipe Scolari a portugálok szövetségi kapitánya élet-halál fontosságúnak nevezte az Angola elleni vasárnapi találkozót, bár nem az afrikai csapatot tartja a csoport legkeményebb ellenfelének.

– Milyen erősorrendet állítana fel a csoportjában az ellenfelek között?
– Mexikó után Angola a második legerősebb ellenfelünk a csoportban – válaszolta az Angola elleni csoportmeccs előtti napon Luiz Felipe Scolari. – Angola taktikája a gyors játékosokra épül, Irán pedig technikailag jó, azonban mindkét válogatottnak vannak súlyosabb hiányosságai, éppen ezért a két csapat ellen könnyebb dolgunk lesz, mint Mexikó ellen.

– A legrosszabb esetben még egy vereség is belefér?
– Ha kikapunk, az majdnem egyenlő a kieséssel, mivel három létfontosságú pontot veszítenénk. Hat ponttal pedig egyik csapat sem lehet biztos abban, hogy továbbjut. Természetesen fél szemmel figyeljük a Mexikó– Irán mérkőzés eseményeit is.

– Vannak gondjai a meghatározó játékosokkal: Deco megsértődött, de Cristiano Ronaldo és Figo sem könnyű eset. Őket hogyan kezeli?
– Ez csak újságírói fogás. Cristiano Ronaldóra vigyáznunk kell, mert ő lesz az, aki ellen a legtöbbször szabálytalankodnak majd az ellenfelek, ám remélem, a bírók figyelnek arra, hogy ne legyen ebből baj. Figo minden szempontból jobb formában van, mint a kétezer-négyes Európa-bajnokságon, vezéregyéniséggé vált a társai között. Decóval sincs semmi gond, teszi a dolgát, profi játékos, tudja, hogy nagy felelősség a válogatott tagjának lenni.

----