Már most a németországi torna ászai a csehek

Egyesült Államok - Csehország 0-3
Gólszerző: Koller (5.), Rosicky (36. és 75.)

Nagyon jól játszottak a csehek az Egyesült Államok ellen. Gyors, életveszélyes kontrákkal rohamozták az amerikai kaput, ráadásul – egy darabig – három klasszisuk is igen magas szinten futballozott, akiket még egy, az amerikainál erősebb csapat is nehezen tudott volna hatástalanítani. A „triumvirátus”, vagyis Jan Koller, Pavel Nedved és Tomás Rosicky ezen a mérkőzésen is megmutatta, miért tartják őket Európa- és világklasszis futballistáknak.

Apropó, Jan Koller. A támadó az első félidő végén harcolt egy labdáért, majd fájdalmas arccal összeesett, és abban a pillanatban nagyon úgy tűnt: számára ezzel a szomorú eséssel véget ért a vb.

„Az első kórházi tesztek alapján nem deformálódott a térde, és bár eleinte nagyon súlyosnak tűnt az eset, most már nyugodtabbak vagyunk” – közölte a cseh válogatott szóvivője.

Jan Koller sérülése azonban nem törte meg a csehek lendületét, hiszen a végig nagyszerűen játszó Pavel Nedved mellé maximálisan felnőtt Tomás Rosicky is, aki két remekbe szabott góllal végképp eldöntötte a meccset. Az USA válogatottja elbukott az első találkozón, és már most nagy hátrányba került, míg a csehek bebizonyították: fantasztikus csapatuk van.

A múlton már kár keseregni

Két sonkás szendviccsel a kezében Milan Baros hagyta el elsőként az Egyesült Államok elleni meccs után a sikertől hangos cseh öltözőt. A kisebb labirintust idéző, kordonokkal körülölelt vegyes zónában így a csapata első mérkőzését elmulasztó csatárra csaphattak le elsőként az újságírók. A morva bányászcsapattól, a Baník Ostravától a Liverpoolon át az Aston Villáig jutó 25 esztendős fiatalember becsületére váljon, legalább olyan jól állta a rohamokat, mint előzőleg a cseh védelem.
– Essünk túl mindjárt a nehezén: hogy van a lába?
– Szívesen mondanám, hogy köszönöm, jól, csakhogy ez nem lenne igaz – szontyolodott el kissé Milan Baros. – Még a meccs előtt is edzettem, kipróbáltam, hátha elmúlt a fájdalom, de nem, érzékeny volt a sérült testrész. Szomorú, hogy csupán a kispadról követhettem végig a találkozót, ám Angliában többek közt azt is megtanultam, csakis előre szabad nézni, a múlton már kár keseregni.
– De a győzelemnek örült?
– Nagyon! A mi szempontunkból az volt a fontos, hogy győzelemmel kezdjünk, az időnkénti látványos játék csupán hab volt a tortán.
– Csak Jan Koller meg ne sérült volna… Nagy a baj?
– Rettentően sajnálom, ami vele történt, hiszen ő az egyik legfontosabb láncszeme a gépezetnek. De látják, ilyen a futball, egy rossz mozdulat, egy váratlan sérülés szinte mindent keresztülhúzhat, ez ellen még a legjobb szakember sem tud tenni semmit. Megjegyzem, Jan van annyira erős legény, hogy visszatérjen – én legalábbis bízom benne, hogy hamarosan, vagyis még a világbajnokságon összeáll a Baros, Koller csatársor.

A DUPLÁZÓ

A Csehország–Egyesült Államok mérkőzés legjobbjának Tomás Rosickyt választotta meg a FIFA illetékes bizottsága – az ezüstkorsó odaítélésére hivatott kétfős zsűri egyik tagja Mezey György volt. Lássuk néhány ,,kolléga” hízelgő kritikáját.
Pavel Nedved: „Egyik gólja szebb volt, mint a másik. Élmény volt vele játszani, remélem, ennél rosszabbul már nem teljesít ezen a tornán.”
Milan Baros: „Rosicky a cseh labdarúgás legnagyobb reménysége. Sőt már több, mint reménység, ő lesz a válogatott vezéregyénisége.”
Petr Cech: „Az Arsenalnál már most dörzsölhetik a tenyerüket, milyen jó üzletet kötöttek a megvásárlásával.”