Kétfelé szakadt világ

– Melyek a legáltalánosabb tanulságok, amelyeket már most, a nagyszabású értékelések előtt levonnak a szakemberek egymás közt beszélgetve?
– Főleg az, hogy két részre szakadt a világ, még a vb mezőnye is, és a távolság egyre nő – mondta Mezey György. – Vagyis van az elit, amely most is szinte az összes helyet elfoglalja majd a legjobb nyolc között, és vannak a „hátrányos helyzetű országok”. Sajnos az elit csak távolodik a többi csapattól.

– Vagyis a húsz éve hangoztatott afrikai előretörés megint elmaradt, hogy az ázsiaiakról már ne is beszéljünk.
– Igen, az egyedül talpon maradt Ghána sorsa sem tűnik kérdésesnek, ha azt nézzük, hogy a brazilokkal játszanak majd a nyolcaddöntőben az egyébként ügyes afrikaiak. Sajnos azzal, hogy a kontinens futballjában megjelent a pénz, egyfajta bomlás is megkezdődött. Az ottani viszonyok még nem voltak alkalmasak a profizmusra, vegyük csak Togo példáját, a késleltetett kifizetést: a játékosok a kijutásért járó összegnek csak egy részét kapták meg, azt is nagy nehezen és készpénzben, ráadásul már a vb közben, itt a helyszínen. De sajnos különféle korrupciós történetek is keringenek, vagyis sok olyan jelenség ütötte fel a fejét Afrikában, amellyel korábban a nagy futballkultúráknak is meg kellett birkózniuk. Mindazonáltal nem csak az afrikaiakról van szó. Szinte biztosra vehető az angol–ecuadori és az olasz– ausztrál párharc kimenetele is.

– No és a francia–spanyolon vagy a holland–portugálon mi várható? E párharcokban ugyanis elitcsapatok játszanak egymás ellen.
– A franciák ugyanattól szenvednek, mint a csehek. A csapatuk már megtette a magáét, ezek a játékosok már nem képesek megújulni, nehéz, időt és szakmai tapasztalatot igénylő generációváltásra van szükség. A spanyolok ezen már túlvannak, és ez meg is látszik a játékukon, tele vannak lendülettel, remek fiatalokkal, szerintem kiütik a franciákat. Sajnálom, de sem Pavel Nedved, sem Zinadine Zidane esetében nem lehet sikeres az afféle „egyszer még hadd muzsikáljak” attitűd. A csapataik ideje lejárt. A portugálok is beépítették a fiatalokat, ám ebben a párharcban könnyen lehet, hogy csak a rutinos, jó pedagógiai érzékkel megáldott Felipe Scolari és az egyelőre tapasztalatlan, s ennek megfelelően halk és szerény holland edzőgárda közti különbség dönt majd a luzitánok javára.

– Az afrikaiak tehát nem léptek előre, de ugyanez elmondható a kelet-európaiakról is. Csak az ukránok maradtak talpon.
– Itt főleg a volt jugoszláv futball csődjéről beszélhetünk. Az a hatalmas előny, amelyet számukra játékosaik, szakembereik szabad vándorlása jelentett korábban a többi szocialista országgal szemben, mára egyszerűen elolvadt. A szerbek, a horvátok ma ugyanott vannak, ahol a többiek, talán a cseheket kivéve. Aki a régióban először szervezi meg a modern, európai képzési rendszerét, az nagyot léphet előre. Ezért is sajnálom rendkívüli módon, hogy odahaza lenyesték a megújulás kezdeti hajtásait…

– Muszáj megkérdeznem: mint a mérkőzés hivatalos, a FIFA által kirendelt szakértője, miként értékelte a szerbek argentinoktól elszenvedett hat nullás vereségét? A meccs nem ébresztett sajátos emlékeket önben?
– A szerbek megtették, ami tőlük telt, a jelenlegi helyzetükhöz képest erre voltak képesek. Az viszont független az ő problémáiktól, hogy az argentinok fantasztikusan futballoznak.

– Még a braziloknál is jobban?
– Ezt nem mondanám, noha merőben más a két válogatott szerkezete, működése. Ami viszont közös – s erre már most felhívtam az UEFA figyelmét –, az az, hogy előrébb tartanak, mint Európa, s hogy náluk csak azt juthat szerephez, aki nagyon tud futballozni. A filozófiában rejlő alapvető különbséget az egyik sportszergyártó reklámszlogenjével tudnám érzékeltetni. „Joga bonito” – vagyis játssz szépen. Ez a dél-amerikai együttesek alapvető filozófiája. Ezek a futballisták minden percét élvezik a játéknak, míg az európai iskolában állandó küzdelemről beszélhetünk, s bizony, a különbséget láthatjuk a meccseken...