A német titok: óriási az önbizalom

A müncheni stadion úgynevezett vegyes zónájában találkozhatnak az újságírók az öltözőből a csapatbusz felé tartó játékosokkal. Szombaton hihetetlenül nagy volt a tülekedés, amin persze nem kellett csodálkozni, hiszen a vb sztárcsapata, a német válogatott népszerűsége a csúcson van.
A cserekapussá lefokozott Oliver Kahnt alig szólították meg, de neki nem is nagyon volt kedve lelassítani, aztán jött a svédek elleni meccs hőse, a két gólt szerző Lukas Podolski.

Dicséretzuhatag Miroslav Klosénak

Lukas Podolski – a sztár, aki néhány kérdés erejéig megállt a Nemzeti Sport tudósítója előtt is. Nézzük, mit válaszolt arra a felvetésünkre, miszerint ő a Nationalelf nyerőembere.

„Fantasztikus élmény, hogy két gólt rúgtam – mondta Lukas Podolski. – Egyre jobbak vagyunk, van önbizalmunk, hihetetlen erőt ad a mögöttünk felsorakozó szurkolótábor, most is elképesztő légkör uralkodott az arénában; ilyen hangulatban mindenki a maximumot hozza ki magából. És hogy én lennék a nyerőember? Ugyan, Miroslav Klose teremtett nekem két tiszta helyzetet, és szerencsém is volt: az első gólnál a svéd Teddy Lucic belefejelt a labdába. Néhány centin múlt csak, hogy a fejéről nem a kapuba, hanem fölé szállt a labda, hogy nem tudott felszabadítani. Látja, ilyen apróságokon múlik a siker.”

Nem féltékeny, hogy két gólt szerzett, mégis Miroslav Klosét választották a meccs legjobbjának? – hangzott az újabb kérdés.

„Viccel, ugye? Egy csapat vagyunk, tényleg nem számít, ki rúgja a gólt, ha öngóllal nyerünk Argentína ellen, az sem baj. Miroslav rengeteget futott, sokszor szerzett labdát, kimagaslóan játszott.”

S már jött is az emlegetett ász, Miroslav Klose, aki arról beszélt: hogy amikor Jürgen Klinsmann amerikai specialistákkal, újszerű eszközök bevetésével tartott fitneszedzéseket, néha maguk is mosolyogtak. Több Bundesliga-edző is kirohant az újdonságok ellen, mondván, a hókuszpókuszra nincs szükség. Márpedig Miroslav Klose erőtől duzzadó játékát nézve csakis az lehet a tanulság, hogy a csapatfőnök jó módszert választott az erőnlét megtartásához. Meg is kérdeztük a német labdarúgót, neki mi a véleménye erről a témáról.

„A helyzet az, hogy fittnek, dinamikusnak érzi magát mindenki, még a mérkőzések végén is, azt hiszem, a speciális fitneszprogramunk elérte a célját – mondta Miroslav Klose. – Meccsről meccsre jobbak vagyunk, az egész ország szorít értünk, és ez rengeteget számít, hiszen a világbajnokság előtt a sok szkeptikus hang minket is bizonytalanná tett. Ez a mostani siker, a svédek elleni játék azonban megerősíti a hitünket: nem kell félnünk senkitől. Már alig várjuk a következő feladatot.”

A kemény együttes: játék megingás nélkül

Elhangzott: ha egy hónappal ezelőtt, avagy a 6–0-ra végződő argentin–szerb-montenegrói meccs után kellett volna a dél-amerikaiakkal találkozniuk a hazaiaknak, bizony megilletődöttek lettek volna. Most mindenki azt hangsúlyozta: ha így tudnak játszani, mint szombat délután az első félidőben, a legjobbak ellen sem esélytelenek – félelem helyett immár önbizalommal telve várják a negyeddöntőt.

„Mindenképpen meg akartam szerezni az első vébégólomat – mondta a kapura lövéssel kilencszer (!) próbálkozó Michael Ballack. – Nem sikerült, de végtére is nem baj, mert nem hiányzott a győzelmünkhöz. Az első félidőben az én lövéseimen kívül tényleg minden bejött, a fantasztikus közönség plusz lelkierőt adott a csapatnak, élveztük a futballt. Ha a svédek tizenegyese bemegy, akkor sem lett volna nagy baj, a végén még mi tudtunk gyorsítani a tempón.”

Utoljára maradt a kapitány, Jürgen Klinsmann. A csapatfőnök a tévéstúdiók és a sajtótájékoztató után ötvenedszerre is belekezdett.

„Az volt a tervünk, hogy keresztmozgásokkal keltsünk zavart a svéd védelemben, és üres területeket nyissunk a mélységből érkezőknek – kezdte a halványkék ingét enyhén átizzadó tréner. – Arra, bevallom, én sem gondoltam, hogy az első két lövésünkből, amikor a második hullámban érkező játékosunk kapura céloz, két gól születik. Eksztázisban futballoztunk, és végre elhihetjük: tudunk mi így is játszani, nincs okunk senkitől sem tartani. ”

Ezután jött a vert sereg...

Az első svéd, aki elindult a busz felé, Johan Elmander volt, senki rá sem bagózott. Hanem aztán a tar Teddy Lucic lépett ki, megadóan megállt a villámgyorsan odasereglő svéd újságírók előtt – tudta, hogy őt mint az első félidőben kiállított játékost kérdezik majd. A lökdösődésben gyakorlatilag nem lehetett közel férkőzni hozzá, az egymást öklelő-taposó kollégák mikrofonokat, mobiltelefont, diktafont és még ezerféle hangrögzítő eszközt nyomtak a játékos orra alá.

„Szörnyen érzem magam, mert tíz emberrel nem lehetett esélyünk a németek ellen, megítélésem szerint a második sárga lap túlságosan erős volt, azért nem kellett volna kiállítani engem, de ez most már mindegy, nincs mit tenni ellene.” – mondta Teddy Lucic.

Henrik Larsson kínos és izzasztó pillanatai

Henrik Larsson érkezett – roham… Mi más lehetett volna a téma, mint a kihagyott tizenegyes.

„Erővel akartam rúgni a labdát, de túlságosan is megütöttem, és rémes érzés volt látni, hogy az messze a kapu fölé száll. Ha az a labda bemegy, lehetett volna valami reményünk, hogy izgalmassá tegyük a mérkőzést, még tíz emberrel is megpróbálhattuk volna kiharcolni a döntetlent” – mondta a Barcelonából hazatérő svéd támadó.

Henrik Larsson izzadt a mikrofonerdő előtt, állandóan kortyolgatott a frissítőjéből (hosszú szárú melegítőalsóban és tréningfelsőben volt, nem volt tehát meglepő, hogy a zónában uralkodó 30 Celsius-fokban nem fázik…), de a tekintetén fájdalom tükröződött: éppen ő, a legrutinosabb játékos rontott ilyen amatőr módon.

„Klasszis játékosok és egy kitűnő edző: mennünk kell tovább, tragédia nem történt, csak arról van szó: ezen a napon a transzban futballozó német csapat legyőzése túl nehéz feladat volt számunkra” – ezt már a mosolygós, ám mégis unottnak tűnő Zlatan Ibrahimovic mondta, egyszersmind arra utalva, hogy a német válogatott legyőzése egy sztárokból álló együttesnek sem könnyű.

A negyeddöntőben az argentinok próbálkozhatnak meg a lehetetlennel... ---- A korábban sokat bírált Jürgen Klinsmannt most már minden honfitársa imádja

Jürgen Klinsmann a német futballtörténelem egyik legkülönösebb szövetségi kapitánya. Kétéves országlása a történelmi mélypontok és hihetetlen feltámadások jegyében zajlik. S hol van még a vége?! Az alábbi összeállítás sorra veszi e meseszerű karrier fordulópontjait.

2004
Július 29.: Otto Rehhagel nem kér belőle, Lothar Matthäusból nem kérnek, Ottmar Hitzfeld visszalép – a DFB, a Német Labdarúgó-szövetség, afféle „ha ló nincs, jó a szamár is” alapon Jürgen Klinsmannt választja meg szövetségi kapitánynak, azaz Teamchefnek, csapatfőnöknek. A kaliforniai Huntington Beachben élő amerikás sváb (eredetileg stuttgarti!) vesz egy nagy levegőt, és szűzbeszédében kijelenti: „Világbajnokok leszünk!”
Szeptember 8.: A berlini Olimpiai Stadionban Brazília az ellenfél, s érezni, hogy valami megmozdult. Nem is annyira az 1–1 miatt – bár az sem rossz eredmény. Csakhogy a drukkerek ilyen szövegű transzparensekkel jelentkeznek: „82 millió szurkoló, 12 vb-stadion, egy közös álom!” Vagy: „Még 699 nap van hátra – sok szerencsét, Klinsi!” Az ország és a kapitány kezd egymásra találni, még akkor is, ha a német futballelit csak hápog az újabb pimaszságok láttán: amerikai fitnesztréner, pszichológus és svájci játékosmegfigyelő alkotja a Klinsmann-teamet, az edzések pedig tajcsigyakorlatokal kezdődnek… Ki érti ezt?

2005
Június 29.: Tizenöt német gól, látványos támadójáték és második helyezés a Konföderációs Kupán. A szurkolók tombolnak, de Oliver Kahn is – merthogy a tizenöt adott gól mellé tizenegy bekapott társul. „Hajmeresztő a csapat stílusa, ez a fejetlen támadójáték. Kamikazecsapat vagyunk!” – nyilatkozza, s az események utólagos ismeretében kijelenthető, ezzel ásta meg a sírját.
Szeptember 3.: 2–0-s vereség Szlovákiától, omladozó bizalom. Több neves német üzletember is azt feszegeti: „Lehet, hogy Klinsmann szerződtetése csak marketingfogás volt?!”

2006
Február 8.: Jürgen Klinsmann jó barátját, Bernhard Peterst, a német gyeplabda-válogatott edzőjét próbálja belobbizni a DFB sportigazgatói székébe. Nem sikerül, a javaslatot elvetik, sokan a csapatfőnök súlyos presztízsvereségeként értékelik a történteket.
Március 1.: Firenzében, barátságos mérkőzésen 4–1-es vereség Olaszországtól. A mélypont. Súlyosan sérül a német futballönérzet. Felmerül Jürgen Klinsmann menesztése, de szerencsére három hét múlva sikerül kiköszörülni a csorbát az Egyesült Államok elleni 4–1-es győzelemmel.
Április 7.: Jürgen Klinsmann dönt: Jens Lehmann az első számú kapus, Oliver Kahn csak tartalék. A Bild címlapja: „Klinsi megöli Kahnt!” A szakértők azonban helyeselnek, az Arsenal kapusa jobb formában van, s stílusában is jobban illeszkedik a csapatba, mint a Bayern ugyancsak 37 éves veteránja.
Május 15.: Vb-kerethirdetés: a 23 név közül kiányzik Kevin Kurányié, viszont ott van David Odonkoré. Kié?! A csöppnyi dortmundi jobbszélső eddig még egyszer sem volt válogatott, nincs is mögötte erős lobbi. Jürgen Klinsmannt azonban már nem lehet megállítani.
Június 9.: Vb-nyitány – 4–2 Costa Rica ellen, Michael Ballack nélkül is! A nemzet eufóriában, az okosok azonban tamáskodnak: „Hol van a védelem?!”
Június 14.: Lengyelország is kipipálva, dög nehéz meccsen. Az 1–0-s találkozón a gól előkészítője – ki más is lenne? – David Odonkor!
Június 20.: Parádé Ecuador ellen – 3–0. 1970 óta nem menetelt ilyen jól a csapat a vb-csoportban: három győzelem, 8–2-es gólkülönbség. A német futballt újra attraktívnak látja a világ.
Június 24.: 60 ezer néző előtt fesztivál Münchenben: 2–0 Svédország ellen a nyolcaddöntőben. Lehet, hogy mégis világbajnok lesz Németország? Javier Mascherano az Argentína–Mexikó mérkőzés után a lipcsei Zentralstadion sajtószobájában a következőket nyilatkozza: „A negyeddöntő nagy esélyese Németország.” Ha már egy argentin játékos is ilyesmit mond, abban lehet valami… ---- Németország százszázalékos teljesítménnyel jutott a negyeddöntőbe. Az eddigi produkció igazán bámulatos. Összeszedtük azt a négy okot, amelyek közrejátszhattak a sikerben.

1. Jól kidolgozott taktika

Jürgen Klinsmann a 4–4–2-es felállást favorizálja, amelyet szükség esetén könnyedén módosít. Lengyelország ellen tapasztalhattuk, hogyan váltottak a németek az addiginál is offenzívabb stratégiára azzal, hogy 4–3–3-ra rendeződtek át. Azért, hogy jól működjön a taktika, elengedhetetlen, hogy az egyes játékosok közötti távolság a pálya széltében-hosszában a lehető legkisebb legyen. Edzéseken mindezt többször is gyakorolják, nem restellnek egy-egy mozdulatsort akár százszor megismételni, lépésről lépésre. Emellett természetesen egyéni felkészítés is szerepel a programban, és többször videón elemzik a szituációkat.

2. Eredményes támadójáték

Hogy egy csapat rohamozni tudjon, előbb labdát kell szerezni. Nos, a németek a világbajnokság mezőnyében a legjobb labdaszerzők, hiszen 130 párharcot nyertek meg eddig, ehhez pedig tökéletes erőnlét szükségeltetik a játékosoktól, ami Klinsmann amerikai edzésmódszereinek is köszönhető. Ne lepődjön meg senki, ha a tréningen kacsaként totyogva látja a játékosokat, vagy amint éppen egy gumiszalag nyújtásával szenvednek.

Ha a játékosok megszerzik a labdát, megindulnak az ellenfél kapuja felé. Az edzéseken gyakoroltaknak megfelelően minden esetben lövéssel próbálják támadásaikat befejezni: 78-szor tüzeltek eddig kapura, ebből 38 alkalommal el is találták azt. Klinsmann nem a levegőbe beszélt, amikor a rövidpasszos játékról szónokolt, hiszen eddig 1552-szer adták ilyen módon egymásnak a labdát a német játékosok, ezzel pedig megelőzik Argentínát és Brazíliát is a rangsorban.

3. Egységes a csapat

Klinsmann mindig kínosan ügyelt arra, hogy a hangulat remek legyen a csapaton belül. A keretet is úgy alakította ki, hogy abban a fiatal és rutinos játékosok jól egészítsék ki egymást. Nem titok, a felkészüléskor Klinsmann senkit sem enged a játékosai közelébe, ő maga pedig a legbensőségesebb viszonyt próbálja kialakítani tanítványaival. Mindennek a rend és a fegyelem az alapja. Még egy-egy győztes mérkőzés után is megszabja a tréner az este elfogyasztható alkohol mennyiségét: három pohár sör, vagy két pohárka bor engedélyezett. A csapategységet a mentális felkészítés és a távol-keleti kultúra amerikai elemekkel való kiegészítése is tovább erősíti.

4. Motiváltság

Valószínűleg egy világbajnokságon jól játszó, nyerő szériában lévő csapatot nem kell különösebben motiválni. A labdarúgók korábban több DVD-t is kaptak kötelező megtekintésre: a korongok egyikén az adott játékos legjobb megmozdulásai, esetleg góljai láthatók, amolyan önbizalomnövelő szerként. A többi lemezen a korábbi német válogatottak sikerei szerepelnek, időrendi sorrendben. A játékosokban így tudatosulhat, mit jelent igazán a nemzeti tizenegy mezének viselése, és milyen felelősséggel jár Németország színeiben pályára lépni, legfőképpen egy hazai rendezésű világbajnokságon. Kell ennél több motiváció?