„Csak semmi pánik!”

Amikor a bevezetőben említett történetet mesélte nekem egy milánói kolléga, vigyorogva tette hozzá, hogy nem lett volna Alberto Gilardino édesapja helyében, akinek választania kellett: vagy a feleségét kíséri be a kórházba, vagy a meccset nézi… A következő fél órát aztán a 24. születésnapját a tervek szerint Németországban szolidan ünneplő (értsd: a sikerrel megvívott elődöntő után a fináléra készülő) támadó társaságában töltöttük, igaz, azt elfelejtettük megkérdezni tőle, hogy azon a szép nyári napon ki mellett döntött a papa…

– Ön valóban „érinthetetlen”?
– Ki állítja ezt? – kérdezett vissza a Németországba szívesen visszatérő, két éve az U21-es Európa-bajnokságot itt megnyerő támadó.

– Néhány olasz újságíró, arra hivatkozva, hogy manapság Alberto Gilardinónak és Francesco Tottinak bérelt helye van a válogatottban, ha rosszul játszik egyszer, kétszer, háromszor, négyszer, akkor is kezdő.
– Sok mindent kitalálnak az emberek… Természetesen szó sincs arról, hogy kettőnk nélkül elképzelhetetlen lenne a squadra azzurra, Marcello Lippi nem ellensége
Olaszországnak és önmagának: ha akadnak nálunk jobbak, biztosan ők játszanak majd. Azt persze érzem, hogy számít rám, és ez nagyon is jólesik, használ az önbizalmamnak, de higgyék el, nem vagyok „érinthetetlen”.

Az egységgel nincs semmi probléma

– Francesco Totti sem az? Hírlik, megosztotta a csapatot, hogy akkor is lehetőséget kapott, amikor nem volt teljesen egészséges.
– Nocsak, ki lopódzott be az öltözőbe?! A viccet félretéve: megint csak azt kérem, higgyenek nekem, amikor azt mondom, az egységgel az égvilágon semmi gond, ha Francesco játszik, annak mindenki örül. Én úgy látom, a formája egyre jobb, legutóbb, a csehek ellen már egészen jól teljesített. Akik ezeket a pletykákat terjesztik, vegyék tudomásul: Tottival jóval erősebb a válogatottunk.

– Azért önnek sem mindegy, hogy vele vagy nélküle: ha a pályán van, a négy négy kettes rendszert favorizálják, ha nem, akkor csak ön alkotja a csatársort. Ez azért is érdekes, mert úgy tartják, kifejezetten szeret egyedül „fent” lenni.
– Ez így is van, még a Parmában kedveltem meg ezt a szerepkört. Sok helyem van, szabadon mozgok, némi túlzással azt csinálok, amit akarok. Megjegyzem, akkor sem keseredem el, ha valakivel párban vagyok, annak is megvan az előnye.

– Ha választhatna, a válogatottban kivel szerepelne inkább elöl, milanos társával, Filippo Inzaghival, vagy Luca Tonival?
– Hú, ebből nehéz jól kijönni. Tény, Pippóval jól megértjük egymást, hiszen nap mint nap együtt futballozunk, azonban Luca mellett sem jövök zavarba, szóval nekem majdhogynem mindegy. Különben is: ebben a kérdésben nem nekem, hanem a kapitánynak kell döntenie.

Hétpecsétes titok a taktika

– A nyolcaddöntőben Ausztrália következik, az a csapat, amelynek tagjai a minap kijelentették: bárkit képesek legyőzni. Mondjon legalább egy okot arra, hogy Olaszországot miért nem tudják megverni.
– Látom, hisznek magukban az ausztrálok. Ezzel persze semmi probléma, sőt önbizalom nélkül nem érdemes futballozni. Annyit tudok az ellenfelünkről, hogy nemcsak taktikailag, hanem fizikailag is rendkívül erős, ha esetleg hosszabbításra kerülne sor, az sem kottyanna meg neki. Hogy mivel kerekedhetnénk fölé? Az elmúlt két napban sokat foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, Marcello Lippi meg is adta a választ.

– Halljuk!
– Csak nem képzelik, hogy kibeszélem a taktikát?! Maradjunk annyiban: tiszteljük, elismerjük az ausztrálokat, ám akadnak gyenge pontjaik. Úgyhogy a jelszavunk: csak semmi pánik!

A bundabotránnyal nem foglalkoznak

– Szakértők megállapították: az Egyesült Államok és Ausztrália hasonló futballt játszik. Kedvezőtlen előjel, hiszen az amerikaiak ellen csupán szerény döntetlenre futotta.
– Nem koncentráltunk eléggé, és ez meglátszott az eredményen. Bízom benne, mi több, biztos vagyok abban, hogy hétfő délután egy másodpercre sem hagy ki a figyelmünk.

– Nyilván tudják, ki ül a rivális kispadján.
– Aki nem ismerte volna, négy éve megjegyezhette Guus Hiddink nevét, ugyanis az általa vezetett dél-koreai együttes búcsúztatta Olaszországot a világbajnokságon – hogy milyen körülmények között, azzal persze mindenki tisztában van. Ettől függetlenül tény: kiváló szakember, sőt Guus Hiddink az ausztrálok legnagyobb erőssége. Jó lenne őt is legyőzni.

– Az otthonról érkező, már jóval a rajt előtt kirobbanó botránnyal kapcsolatos hírek nem okoznak zavart a fejekben?
– Eljut hozzánk minden információ, ám profik vagyunk, a helyükön kezeljük ezeket. Igyekszünk minél kevesebbet foglalkozni az üggyel… Mégiscsak a világbajnokságon vagyunk.