A Realnál sem minden csillogó

Ha az elnök tartja a szavát, akkor a három évre a Realhoz szerződő olasz szakemberrel együtt olyan futballisták érkezhetnek a csapathoz, mint Cesc Fábregas, Arjen Robben és Kaká. Az elnökválasztás kapcsán megkerestük a madridi klub korábbi magyar ifjúsági edzőjét, aki mesélt nekünk emlékeiről, és elmondta véleményét a jelenlegi eseményekről is.Tóth Zele József, az Eger, a Füzesabony és a Heves hajdani labdarúgója 1956-ban hagyta el Magyarországot. Először Franciaországban próbált szerencsét – a Grenoble-ben és a párizsi Red Starban játszott –, majd átköltözött Spanyolországba, és az 1962–1963-as szezonban az Atlético Madridban szerepelt. Súlyos sérülés miatt ért véget a profi karrierje, s ezt követően edzőként kisebb ifjúsági csapatokkal dolgozott, mígnem tanítványai mesébe illő módon döntetlenre hoztak egy meccset a Real Madrid fiataljaival. A visszavágón is hasonló eredmény született, és mivel a Realnál hozzászoktak, hogy gyerekcsapataik tucatnyi góllal verik meg az ellenfelet, azonnal felfigyeltek a magyar trénerre. „José Santamaría hívott, hogy lenne-e kedvem náluk dolgozni – emlékezett vissza Tóth Zele József, s bár egyértelmű a kérdésre adott válasz, hozzáteszi: – Természetesen igent mondtam. Négy évig dolgoztam a királyi klubnál, és az általam vezetett ificsapat azóta is rekorder, az eddigi legnagyobb gólkülönbséggel nyerte meg a korosztályos bajnokságot, ugyanis minden egyes kapott gólra legalább tizenöttel válaszolt.”
Ha ilyen jól dolgozott edzőként, vajon miért nem maradt a kispadon?

„Az utánpótlás-nevelés még a Realnál sem jól fizető munka, s különösen akkor nagy a kísértés, ha az ember máshol nagyobb együttest irányíthatna. Ezért elszerződtem, de játékosmegfigyelőként még sokáig dolgoztam a Realnak, sőt én vittem José Antonio Camachót a Murcia csapatából Madridba. Ha új emberre volt szükségük, mindig engem hívtak először, hogy tudok-e segíteni, és a mai napig megbecsülnek a klubnál.”
Nem is csoda, hiszen aki ilyen eredményeket produkál, arra odafigyel a vezetőség.

„Tényleg figyeltek rám. Santiago Bernabéu irányítása alatt dolgoztam Madridban, és az egyik meccsünk után a kollégám szólt, hogy hívat az elnök. Megijedtem, hogy valami hiba miatt a fejemet veszi. Amikor bementem, így fogadott: »Magáról mindenki csak jót mond. Én sem akarom elmarasztalni, csupán arra kérem, hogy meccs közben ne kiabáljon a játékosokkal. Mondja el az öltözőben, mit akar, s aki nem azt teszi, tiltsa el három hónapra, és vegye el tőle a mezét.« A spártai szigoráról híres Bernabéu a Real minden mecscsére elment, hogy megalapozottan formáljon véleményt a klub munkájáról. A mostani elnökválasztással kapcsolatban azért idéznék egy mondatot, amelyet sokszor hallottam Santiago Bernabéutól: »Nem elég jónak lenni, annak is kell látszani.« Szégyellem, ami most, az elnöki pozícióért folytatott harcban történt, érthetetlen, miért nem lehet normális módon megválasztani valakit. Örülök, hogy Ramón Calderón maradt hivatalosan is az elnök, mert ő nem Florentino Pérez érdekeltségi köréből került ki, hanem úgymond a hétköznapi emberek szintjéről küzdötte fel magát, s úgy látom, mindent megtesz a változásért és a klub jó hírének öregbítéséért.” ---- C ---- &