Az önbizalom most már példás

Kanta József tehetségét, rátermettségét bizonyítja, hogy az MTK színeiben 18 gólig jutott el az elmúlt bajnokságban, ráadásul lapunk osztályzatai alapján ő lett a legjobb játékos az élvonalban. Mi több, a Magyar Labarúgó-szövetség neki ítélte Az év felfedezettje kitüntetést is.

– A Wolfsburg elleni döntőben a többiekkel együtt ön is higgadtan értékesítette a büntetőjét. Ennél fontosabb lehetett azonban, hogy végig egyenrangú partnere volt az MTK a Bundesliga-csapatnak. Adhat ez a siker elegendő önbizalmat a továbbiakra?
– Mindenképpen, hiszen ahogy ön is mondta, nálunk jóval magasabban jegyzett csapatot tudtunk legyőzni – mondta Kanta József. – Ráadásul egyáltalán nem a szerencsének köszönhettük a sikerünket, hiszen a mezőnyben végig egyenrangú partnerei voltunk a Wolfsburgnak.

– Itt is voltak játékosmegfigyelők, akik akár Wolfsburgba, akár más csapatba hívhatják önt. Készen áll már a légióséletre?
– Először is jól érzem magam a Hungária körúton, a szerződésem még két évig érvényes, vagyis nem történik semmi baj, ha egy darabig még itthon futballozom. Úgyis van még miben fejlődnöm. Ugyanakkor természetesen nekem is az a célom, hogy előbb-utóbb továbblépjek, és egy erősebb bajnokságban próbáljam ki magam. Ha itt lesz az ideje, biztosan kapok olyan ajánlatot, amely nekem és az MTK-nak is megfelel.

– Reálisan nézve melyik bajnokságban tudja magát elképzelni?
– Sajnos egy magyar labdarúgóért sem kapkodnak a világban. Ez nem jó helyzet, de attól még ez van. Azt hiszem, a holland bajnokság viszont mind a játékstílusomnak, mind pedig a képességeimnek ideális lehet egyszer.

– Ilyen szezonnal a háta mögött viszont adódhat a kérdés: felül lehet-e múlni ezt a teljesítményt?
– Ezt már én is feltettem magamnak. De nem tudtam rá válaszolni. Az biztos, hogy nem lesz könnyű dolgom, ha még többet akarok nyújtani, de elhiheti, azon leszek, hogy a még magasabbra állított lécet is átugorjam.

– Temérdek elismerésben volt része az idény végén. Mindez nem lehetett kis motiváció az ön számára.
– De még mennyire, hogy nem! Nagyon örültem a Nemzeti Sport és az MLSZ elismerésének, pályafutásom során eddig ezekre a díjakra lehetek a legbüszkébb. Ugyanakkor több pozitív visszajelzést kaptam a szurkolóktól, az edzőktől és a játékostársaktól, de még az ellenfelektől is. Ezek mind-mind arra ösztökélnek, hogy még jobb legyek a pályán.

– Mit gondol, több felelősség nehezedik önre a most kezdődő bajnokságban?
– Nem hinném, hogy az eddiginél nagyobb teher hárulna rám. Az MTK – és ezt nem illemből mondom – igazi csapat. A sikereinket úgy értük el, hogy egymásért, egymást segítve küzdöttünk a meccseken.

– Arra felkészült, hogy mostantól az ellenfelek védői nagyobb figyelmet szentelnek majd a semlegesítésére? Aligha lesz annyi területe, mint eddig.
– Felkészültem erre, de amit említ, az már jellemző volt az előző évad második felére is. Akadtak olyan találkozók, ahol követő emberfogással vigyáztak rám, de ennek is megvan az ellenszere.

– Illés Béla sokáig példakép volt az MTK-nál. Az ő visszavonulása után esetleg ön lehet az, akire felnéznek a fiatalabb játékosok.
– Hiába hasonlítanak sokan Illés Bélához, én azért tudom, hogy nagyon sokat kell még letennem ahhoz, hogy egyáltalán megközelítsem őt. Persze jó érzés, ha találnak olykor párhuzamot közte és köztem, de én tisztában vagyok azzal, hol tartok most. Szeretnék egyszer én is példakép lenni, mondjuk a serdülő gyerekek körében.

– A vezetők nem tűztek ki konkrét célt a csapat elé. Ennek nyilván megvan az az előnye, hogy nincs eredménykényszer önökön, ez talán felszabadultabb játékot enged meg. Mégis mivel lenne elégedett a következő szezonban?
– Szeretnénk az élmezőnyben végezni. Ez most már minimálisan elvárható ettől a mégoly fiatal csapattól is. A legnagyobb riválisunk az idén is a Debrecen, az Újpest és a Fehérvár lesz. Mindent megteszünk majd a jó szereplés érdekében, és ha lehet, előrébb lépnénk a tabellán is. A Nürnberg és a Wolfsburg elleni siker mindenesetre meghozta az önbizalmunkat.