Évekkel ezelőtt még a legkeresettebb hazai edző volt Egervári Sándor, aki az aktív trénerek közül egyedüliként nyert háromszor magyar bajnokságot csapataival, az MTK-val és a Dunaferr-rel. Ma már a kuvaiti Salmiya sikeréért dolgozik.
Egervári Sándor és az edzôbizottság által támogatott szakmai program itthon nem kell, a kuvaitiak vevôk rá: hat magyar kollégával együtt szerzôdtették a mesteredzôt
Egervári Sándor és az edzôbizottság által támogatott szakmai program itthon nem kell, a kuvaitiak vevôk rá: hat magyar kollégával együtt szerzôdtették a mesteredzôt
A fordulópontot talán a 2004-es év jelentette a tréner számára: elköszönt az MTK-tól, a Vasas trénere lett, ám a piros-kékekkel már nem volt sikeres. A mesteredző a szezon közben vette át a csapatot, s akárcsak elődje, Tamási Zsolt, ő is szerződése lejárta előtt volt kénytelen felállni a kispadról. Talán ennek, vagy az edzőbizottság éléről való – későbbi – felállításának is köszönhető, hogy Egervári Sándor úgy döntött: másutt próbál szerencsét. A következő szezontól a kuvaiti első osztályú Salmiya szakmai munkáját irányíthatja.
– Kétségkívül jó visszatekinteni az elmúlt tíz év sikereire, de a mai közeg, ami a labdarúgást körülveszi, a tervezhetőséget és a szakmaiságot szinte teljes mértékben nélkülözi – nyilatkozta az év edzőjének ötször megválasztott szakember. – Szerettem volna egy bajnokságra esélyes magyar csapattal együtt dolgozni, de sajnos ebben az évben ilyesmire nincs lehetőségem. Más érdekek mentén hoznak döntéseket a klubtulajdonosok és az MLSZ vezetői is. Ebben a helyzetben a kuvaiti felkérés szakmailag és egzisztenciálisan is elfogadhatónak bizonyult, ezért döntöttem a külföldi munka mellett. Elhatározásomban szerepet játszott az is, hogy idehaza tovább csorbult a szakemberek és a játékosok érdekérvényesítő képessége. Az utóbbi fél év szakmai döntéseinél egyértelműen látszott, hogy nem a mindennapjaikat harminc-negyven éve a futballban eltöltő szakemberek javaslatai alapján születnek a sportág vezetőinek határozatai, épp ellenkezőleg, ott tartunk, hogy a megkérdezésünk nélkül hoznak fontos szakmai döntéseket. Ilyenek például az edzőképzést, illetve a Bozsik-programot érintő döntések. Az edzőbizottságunk harcolt ezekért a programokért az MLSZ elnökénél, és talán éppen a véleménykülönbség miatt váltottak le bennünket.
– Hogyan történt? – Méltatlanul bántak a magyar futballban sok éven keresztül sikerrel dolgozó szakemberekkel. A döntésről a mai napig nem kaptunk sem írásos, sem szóbeli értesítést, a Nemzeti Sportból tudtuk meg, hogy az edzőbizottság tagjait lecserélték. Nem veszem személyes sértésnek ezt az ügyet, de a velem együtt dolgozó Garami József, Csank János, Gellei Imre, Csertői Aurél, Róth Antal és Csuhay József nevével is fémjelzett bizottság szakmai tapasztalatairól és véleményéről lemondani szerintem éppúgy nagy hiba, mint tönkretenni az edzőképzést és a jól működő Bozsik-programot. Értetlenül állunk azon döntés előtt is, hogy ma már nem szükséges a legmagasabb edzői képzettség az NB I-ben.
– Mit kell tudni új klubjáról? – A Salmiya a harmadik-negyedik helyen rangsorolt csapat Kuvaitban, viszont szeretne az idén előrébb végezni a tabellán. Az utánpótlás-nevelést is új alapokra helyezik, hat magyar edző irányítja majd a képzést. Az ő munkájukat nekem kell koordinálnom, összeegyeztetve a felnőtteknél végzett vezetőedzői feladatokkal. A klub elnökének döntésében szerepet játszott, hogy a magyar utánpótlás-nevelési program az elmúlt két évben Európa legjobb minősítésével büszkélkedhetett.
– Ki a hat magyar kolléga? – Hárman dolgoznak majd közvetlenül a felnőttgárdánál és a tizennyolc éveseknél, Kenyeres Imre, ifjabb Tajti József és a kapusedző Bakó Attila. Endrész Pál, Kovács László a tizenhat, illetve a tizenkét éveseket foglalkoztató utánpótláscsapatoknál lát el edzői feladatot, s várunk még egy magyar kollégát a tizennégy évesek együtteséhez. Eddig még soha nem volt ilyen kezdeményezés külföldön, hogy egyszerre hét magyar edző tud összefogni, egy klubnál dolgozni. Jóleső érzéssel vágunk neki ennek a nem könnyű, ám annál érdekesebb feladatnak.
– Mit vár a magyar „kontingenstől” a Salmiya vezérkara? – Szeretnénk kiszélesíteni a bázist, sok gyereket bevonni ebbe a programba. Fontosnak tartjuk az elitképzést, vagyis hogy a legtehetségesebb gyerekeket gyorsabb fejlődési pályára tudjuk állítani, mert a jelenlegi idősebb játékosállomány miatt nagy űr tátong az egyesületnél. A felnőttcsapattal kapcsolatban az a vágya a vezetésnek, hogy a helyi négy kupasorozatból az egyiket megnyerjük – ez némiképp érthető, hiszen ilyen sikerre az elmúlt öt esztendőben egyszer sem volt példa.