A király uralkodásának újabb dicső fejezete

Nem elírás, hiszen az 1958-as pesti Eb-n nem volt magyar úszóarany, csak az elsőn, 1926-ban. Akkor Bárány István nyert 100 méter gyorson, egy macskaugrásnyira, a Császár uszodában. Ő adta át a képzeletbeli stafétabotot ezen a kissé hűvös nyári estén Cseh Lászlónak. Jó helyre került. A legjobbra.

De nézzük „élőben”, hogyan született meg Cseh király uralkodásának harmadik nagymedencés aranyérme. Tehát szerda este, Margitsziget, 200 méter vegyes, döntő. Az egyes rajtkövön a litván óriás, Vytautas Janusaitis. A két keze, mint a polipé. Tavaly, a montreali világbajnokságon hatodik lett. A kettesen a lengyel Lukasz Wojt. Még juniorként sem volt nagy ász. De nem árt figyelni. A hármason a brit Gregor Tait. Ő már keményebb dió. Háton egészen kiváló. És akkor a négyes pálya. Cseh László. Méltatni sem kell. A favorit, az óra az egyetlen ellenlábasa. Az ötösön egy olasz. Na, azért vele számolni kell. Alessio Boggiatto. A Cseh-korszak előtt ő volt a nagymenő. Tipikus olasz. Laza séró, laza mozdulatok. A hatoson ismét egy magyar, Kerékjártó Tamás. Mindenki szereti. Rendes, kedves, úszott már itthon, Amerikában, rövid pályán érme is van, csak nagymedencében nem akar öszszejönni. Legutóbb kilenc éve, még juniorként nyert Eb-aranyat 200 méter vegyesen. Egy bronz, de szép is lenne... A hetesen a görög Jannisz Kokkodisz, a nyolcason pedig a norvég Euan Dale. És rajt! Pillangó. Cseh Laci áll az élre. Várható volt. A legjobb mégsem veszhet el a mezőnyben. Ötven méter után ő az első, a második Kerékjártó, a harmadik pedig a litván gólem. Nincs miért izgulni. De mondják ezt Cseh papának. Ő is úszott egykoron, itthon háton az egyik legjobb volt. Szólni sem lehet hozzá a rajt előtt. Nem is szabad. Ő is úszik már. Képzeletben. Mindene a fia. Éveken át hozta-vitte a kis Lacikát a Kőér utcába Halásztelekről. Egykor magát álmodta a dobogó legfelső fokára. Az álmot a fiú teljesítette be.

És jön a hát. Az élen Cseh Laci robog. A pillangó után 33 századdal járt a világcsúcson belül. Most is ott halad. Mögötte sokáig senki, aztán Tait érkezik, majd Kerékjártó. Taittől vártuk. Hátúszó a lelkem. Kerékjártó Tamástól meg reméltük. Féltávnál Laci simán vezet.

Laci amúgy hihetetlenül feszült volt a döntő előtt. Meg lehet érteni. Mindenki azért jött, hogy aranyat lásson. Tőle. Reggel simán ébredt, evett egy kis virslit, majd lejött úszkálni az uszodába. Aztán ebéd, némi sajt, majd egy kis DVD-zés. Doktor Haus volt a program. Jobb nem akadt. Majd némi alvás, és pontosan 16.20-kor indulás az uszodába. Izgult, nem mindennap nyerhet aranyat az ember hazai medencében.

De vissza az élő képhez. Jön a mell. A világcsúcs még áll, ám ahhoz, hogy maradjon is, riválisok is kellenének. A rivális viszont nincs itt. Mr. Phelps valahol éppen Amerikában alszik. Mondjuk, nekünk nem hiányzik. Főleg, hogy a mellúszás után első Cseh Laci, második Tait és ott van Kerékjártó is.

Turi György. Az edző. Imádja a versenyzőit. Minden sikerbe és kudarcba belehal. Ezer élete lehet. Hiú ember. Nem engedheti meg magának, hogy ne legyen Európa-bajnoka a Szigeten. Nagy dilemma gyötörte. Gyorsítsa fel a száz hátra Lacit, vagy inkább az erőszámokra hegyezze ki. Az utóbbi mellett döntött. Jól. Mint általában.

Még ötven méter. Cseh Laci akár integethetne is. A helyzet ismerős. Darnyi Tamás nyert egykoron ilyen fölénnyel. A világcsúcs már elúszott, de kit érdekel. Laci az élen robog, közben Kerékjártó megelőzi Taitet, viszont jön Boggiatto. Mint mindig. Az erő vele van.

Még húsz méter. Cseh Laci sokáig nem úszott 200 vegyesen. Két éve, a madridi Eb-n sem. Aztán rátalált. Végérvényesen. Ez is az ő felségterülete. Még tíz méter. Nemcsak zseniális úszó, hanem remek ember is. Szeretik. Tavaly decemberben, a rövid pályás trieszti Eb-n az egyik győzelménél nem indult a magnó, úgy tűnt, elmarad a Himnusz. Az olasz közönség megoldotta. Két percig skandálta, hogy László Cseh, László Cseh!

Még egy méter. Majd annyi sem, s felvillan az eredményjelzőn: 1. Cseh 1:58.17, 2. Boggiatto 2:00.14, 3. Kerékjártó 2:00.17.

Aztán száz gratuláló ölelés után egy-két szóra is van idő. Jön, s mosolyogva válaszol. Arra a kérdése például, hogy mikor dőlt el, rögvest rávágja: a rajtnál! Aztán mondja tovább: „Fantasztikus volt, külön örülök annak, hogy Kerékjártó Tomi is ott van a dobogón. Erősen kezdtem, ám ahhoz, hogy meglegyen legalább az Európa-csúcs, ellenfél kellett volna. Mondjuk Michael Phelps. Nagy kő esett le a szívemről, hiszen bántott, hogy háton nem állhattam dobogóra. A verseny amúgy nem okozott meglepetést, sejtettem, hogy Boggiatto feljön a végén. Ennyi. Boldog vagyok. Nagyon!”

Bárány István. Cseh László.

Őyolcvan év.

Érdemes volt kivárni.

Neki is. Nekünk is…