Kis, Kristóf: közel a kieséshez

Fagyos reggelre ébredt a tábor er-Rasidiában. Mínusz két fokot mutatott a hőmérő, a sátrak külső burkolatát beborította a dér. Senkinek sem volt kedve kibújni a hálózsákból, amely ha nem is teljesen, legalább valamennyire megvédett az afrikai hidegtől.

A motorok azonban már öt óra tájban rázendítettek (5.45-kor rajtolt az első), és attól kezdve folyamatos volt az alapzaj, hiszen sorra izzították be a repülőgépeket is. Ébredt a tábor, kezdődött a Dakar második afrikai napja.

Folyamatosan csökkenő létszámú mezőnnyel: a kedd reggeli adatok szerint a viadalt eddig 16 motor, 7 autó és 4 kamion adta fel. A motorosok listáján szerepel az egyik magyar, Hermann Henrik is, aki hétfőn úgy döntött, befejezi. Halálfélelme volt, miközben az autósok előzték (egyik-másik meg is lökte egy kicsit), márpedig aki fél, annak nem szabad továbbmennie. Utólag (a kedden történtek fényében pláne) – jól döntött.

A Kristóf Márton, Simon Péter kettős hétfőn szintén szembetalálta magát az első nagyobb nehézséggel: a szelektíven a Bowlerben tönkrement az osztómű. A csapat versenykamionja segített, elvontatta Kristófékat a szakasz végéig, ahol már a szervizkamion vette kezelésbe a járművet. Pechükre az er-Rasidiába vezető úton még a kerékcsapágy is eltörött, úgyhogy a rajt előtt két órával érkeztek meg a táborba, szinte semmit sem pihentek, és már indultak is tovább. Küzdöttek, mint az oroszlán. Más kérdés, hogy a technika ördöge ezt sem értékelte: a keddi szakaszon is gondjuk támadt, az utolsó információnk az, hogy a szervizkamion elindult értük.

Kis Sándornak és Czeglédi Péternek sem volt könnyű napja, a Nissanban ugyanis tönkrement a váltó (csak negyedik sebességi fokozat volt, ami a dűnék között gyakorlatilag semmire sem jó), majd a nagy erőlködésben még a kuplung is leégett. Az új szabályok szerint Marokkóban nem lehet ellenőrző pontot kihagyni, tehát így vagy úgy, mindkét párosnak teljesítenie kell a pályát. A rajtidejük előtt egy órával kell elérniük a tábort, hogy folytathassák a küzdelmet.

A fentiekből kiderül, hogy ezen a napon annak volt jó, akivel nem történt semmi különös. Közéjük tartozott Palik László (37. hely) és Szalay Balázs (40.).
Palik újabb átlagos afrikai napon van túl, de aki ismeri, tudja, hogy ő éppen ezt szereti. Széles mosollyal az arcán szállt ki kedden is a Nissanból, és elmondta, Darázsi Gáborral mindössze egyszer kellett rövidebb időre megállniuk, akkor sem ástak, csak a homokfutókat rakták a kerekek alá, és már indulhattak is tovább. Egy rossz szavuk sem volt a pályáról. Csak a keresztbe állított motor látványa volt borzasztó a pálya szélén. Az utóbbi években látott már néhány hasonló esetet, és az sohasem jelentett jót…

Szalay Balázs és Bunkoczi László Opel Antarája ezen a napon végre százszázalékos volt. S hogy miként oldódott meg a motorgond? Előző este a Hummer Team, amelynek a NASCAR-ban is érdekelt Robby Gordon a pilótája (ő egyébként évek óta jóban van Szalayval) kölcsönadta egyik mérnökét, aki két óra alatt újraprogramozta az erőforrást. Ennek köszönhetően az opeles kettős megkezdhette a felzárkózást – az első dűnesorig 18-20 autót előzött meg, és mindössze egyszer állt meg, azért, hogy a mély homokos rész előtt leengedje a kerekeket annak érdekében, hogy az autó ne ássa el magát.

A két versenyben maradt motorosunknak nem ízlett nagyon a puha homok, de Kátai Péter és Dési János is teljesítette a távot. Nem volt könnyű dolguk, hiszen kedd este nem vehettek igénybe szervizsegítséget (nem is jöttek el a táborba), úgy folytatják a küzdelmet, hogy csak az van kész a motoron, amit ők megjavítottak.

A magyar kamionosokról, akik ezen a napon is lapzártánkkor értek célba (volt, aki utána), még tartozunk a hétfőn történtekkel. Szobi Balázs a hírek szerint jobban felizgatta magát azon, hogy este, amikor visszajött a zuhanyozásból, zárva találta a kamionajtót (mondjuk az izgatottsága érthető, ha hozzátesszük, hogy már akkor is nulla fok körül volt a hőmérséklet, ő pedig strandpapucsot viselt), mint a szakaszon történteken. Óvatosan közlekedtek, 22. helyük így pláne dicséretes. Darázsi Zsolt arra panaszkodott, hogy az orráig sem látott a porban, a Szaller Zoltán vezette trió pedig még csak tanulgatja a MAN-t, a pilóta egyelőre nem tudja, meddig mehet el vele. Kedden lapzártánkig egyedül a Darázsi vezette egység ért célba – a 24. pozícióban. ---- – Könnyen túljutott az első nehezebb homokdűnesoron?
– Nem mondhatnám – mondta Kátai Péter, aki a keddi szakaszt a 39. helyen zárta. – Addig semmi baj sem volt, amíg el nem értük a dűnéket, attól kezdve azonban csak szenvedtem. Egyrészt azért, mert annyira puha volt a homok, hogy állandóan elsüllyedt benne a motor, másrészt mert erről a nagy KTM-ről nem ér le a lábam, ezért körülbelül tízszer borultam föl. Egyik sem volt nagy esés, de utána mindig rettenetesen nehéz volt kirángatni a motort a homokból.

– Mennyi időt veszített el ott?
– Minimum harminc percet. Ha ez nincs, az első húsz között lehettem volna.

– Veszélyes szakasz volt?
– Eléggé, de végül is itt minden pálya veszélyes. Főleg ha valaki annyira gyorsan megy, mint itt a mezőny eleje. Három-négy embert is láttam kegyetlenül nagyot esni. Sajnos nem sokkal Elmer Symons balesete után megérkeztem a helyszínre, és amint ránéztem a motorra, tudtam, hogy szörnyű baj történhetett.

– Visszavetik a tragédiák?
– Mindenképpen óvatosságra intenek. Arra, hogy csak annyit vállaljak, amennyit biztosan tudok.

Kátai Péter, 36. a motorosok mezőnyében ---- A francia Morel család fogalom a Dakaron. Az édesapa, Antoine Morel már a hetedik Dakarján vesz részt, 2005-ben megnyerte a quadkategóriát, tavaly a második helyen végzett. Fia, a mindössze 20 esztendős Alan tavaly a harmadik lett a quadosok között, de kérdésessé vált az indulása. Tavaly ugyanis motokrosszedzés közben kettős bokatörést szenvedett, s három hónapig tolószékhez volt kötve. A sérülése miatt nehezen talált magának szponzort, de végül a barátai segítségével eljutott a viadalra, amelyen, akárcsak egy évvel ezelőtt, most is szorosan apja mellett, párban halad.

Három fanatikus több mint húsz Dakaron elindult már. A 66 éves Szugavara Josimasza immár a 25. Dakarján küzd meg a Szahara homokjával. A kamionosok között induló japán veterán 1983 óta motorral, autóval és kamionnal is elrajtolt. A 60 éves francia Étienne Smulevici is a negyedszázados jubileumát ünnepli, ő mindig autóval vágott neki a Dakarnak. Az 56 éves olasz Giacomo Vismara eggyel kevesebb Dakaron indult, mint Szugavara és Smulevici, ám sokkal eredményesebb náluk. Az idén kamionon száguldó Vismara 1986-ban diadalmaskodott a kamionosok között, míg az autósoknál nyolcszor állhatott fel a dobogóra.

A decemberben közúti balesetben elhunyt egykori Formula–1-es legenda, a svájci Clay Regazzoni tolószékhez volt ugyan kötve, 2004-ben az ő kezdeményezésére jött létre a japán Isuzu gyár Dakar-csapata. Tavaly és tavalyelőtt Regazzoni volt a csapatvezető, és a gyár hatalmas rangot vívott ki magának az autósok között. Az idén a három autót indító Isuzu Team Europe Regazzoni emléke előtt tiszteleg.