Lépéselőnyben a Honvéd

„Sziasztok, aranylábúak!” – köszöntötte megafonján keresztül a bemelegítéshez kivonuló játékosokat a Honvéd vezérszurkolója. Dobos Attiláék becsületére váljon, hogy nem vették komolyan a dicséretet, jót mosolyogva rajta végezték a felvezetés gyanánt előírt testmozgást. Ha a közlés pillanatában nem is, néhány perccel később az arcukra fagyott a vigyor: Kanta József gyönyörű lövéssel vette be a vendégek kapuját. Ez a gól megér még egy mondatot: ahogy a fedezet mellel átvette a labdát, ahogy ráfordult, majd ahogy – jobblábas létére – ballal a bal felső sarokba vágta, nos, azzal talán még egy-két Honvéd-drukker szemében is nagyot nőtt.

No, nem akkorára, mint Igor Bogdanovics, aki azon melegében egyenlített.

A szombat esti Barcelona–Real Madrid mérkőzést idéző kezdést, fájdalom, nem követte „el clásicós” folytatás, noha az iramra nem lehetett különösebb panasz, a színvonalat annál inkább érhette kritika. A piros-feketék – az idegenben szerzett oly fontos gól után némiképp érthetően – visszahúzódtak, de az MTK mezőnyfölénye csupán egy helyzetben mutatkozott meg. Itt jegyezzük meg, hogy a kispesti védelemnek ezúttal nem kellett megbirkóznia a kisebb húzódással bajlódó, ezért a lelátóra szoruló Németh Krisztiánnal, és bár Hrepka Ádám mellé Kantán kívül Czvitkovics Péter és Bori Gábor is igyekezett felzárkózni, a kék-fehérektől megszokott – és már-már elvárt – látványos támadójáték elmaradt. Más kérdés, hogy Garami József csapata így is előnnyel zárta az első félidőt: vitatható szabadrúgást követően Bori Gábor mesterien helyezett a kapu bal oldalába. A második játékrész elején kiderült, a Hungária körút felőli kapu vonzhatja a vastapsot érdemlő gólokat: egyszerű, de nagyszerű szabadrúgás-variáció utolsó húzásaként Ndjodo úgy tekert a bal felső sarokba, hogy mindjárt Edouard királlyá koronázták. Az ütős felhang újfent megvolt tehát – a remélt jó folytatás azonban megint elmaradt. Az MTK fiataljai mintha kicsit elfáradtak volna, a Honvéd rutinos futballistái pedig magabiztosan őrizték a 2–2-t. Garami Józsefen természetesen nem múlott: Pál András és Urbán Gábor személyében két csatárt is bevetett, ám ez még helyzetek kialakításához sem volt elég. A krónikához hozzátartozik, hogy Végh Zoltán vígan a kapufának támaszkodhatott volna, kispesti kollégájához hasonlóan tudniillik semmi dolga sem akadt.

„Elfelejtettek focizni” – legyintett egy MTK drukker, ami bizonyára nem igaz, de tény, hogy a kékek nem úgy teljesítettek, ahogy tőlük elvárható. Bár javítási lehetőségük még maradt, a továbbjutást a kispesti visszavágón (ennek időpontját még nem határozták meg) harcolhatják ki. A 2–2 tükrében amondók lehetünk: előny a Honvédnál.

Jó: Kanta J., Zsidai, Bori, ill.

Ivancsics, Benjamin, Dobos