Jó meccsnek indult, de rossz lett belőle.
A két gyors gól után egyik csapat sem volt képes épkézláb támadásokat vezetni, ideges, kapkodó, ügyetlen játék folyt a pályán. A fő attrakció a soproniak olasz edzője volt. Dario Bonetti angolul üvöltözött magyar, román, brazil, szerb és ki tudja milyen nemzetiségű játékosainak, akiknek finoman fogalmazva sem ez az anyanyelvük.
Az utasításoknak, ,,kick the ball”, azaz ,,rúgd a labdát” – ez hangzott el legtöbbször –, körülbelül annyi értelmük volt a szurkolók zajától kísérve, mint a gyakorlatban már nem is létező Magyar Labdarúgóliga makacsul jelen lévő hirdetéseinek a pálya mellett…
A Kaposvár többet tett a második félidőben a győzelemért, néhány helyzete is volt, de aztán teljesen leült a meccs.
Fegyelmezetlen, hibát hibára halmozó játékosok voltak a pályán, de végül az addig is a legagilisabbnak mondható Pintér Attila csak begyötört egy gólt a Sopron kapujába. Győztes találatnak hitte ezt mindenki, de megint rögtön jött a soproni válasz, így a lényeg a következőképpen foglalható össze: két-két gól – és közte semmi.