Csikorgó Olaj-gépezet Szolnokon

A halhatatlan Hofi Gézát idézve, volt itt „brillanti, konfetti, szerpentin”. Naná. Ünnepelni jött a szolnoki szurkolósereg a Tiszaligetbe. Ünnepelni – bajnoki döntőbe jutott csapatát. Ehhez arra volt szükség, hogy legyőzzék a hazaiak a vendég pécsieket. Persze Völgyi Péter fiai éppen fordított eredményért jöttek – már kedden – Baranyából.

Viszont amikor eltakarították a pénztárgépszalagokból a bemutatásnál a parkettre hulló szerpentinhalmot, maradt a levegőben éppen elég feszültség. Talán emiatt remegtek a kezek az elején. Az első vendégkosárra csaknem két percet kellett várni, az első hazaira majdnem hármat. Az előbbit Hosszú Gergely, az utóbbit Vernard Hollins szerezte. Aztán elkezdődött a szokásos pécsi cserebere, a másik oldalon maradt a szokványos kezdő ötös. Az viszont nem megszokott errefelé, hogy nem mentek be a távoli dobások. Márpedig az első negyedben a nyolc hazai próbálkozásból mind célt tévesztett. Emellett a feketében játszó vendégcsapat koncentráltan védekezett, így előnnyel zárta az első szakaszt. Ami még ennek indokául szolgál: a statisztikai lap szolnokiakra vonatkozó részében a személyi hibák rovatában található nulla. Ilyen puha védekezéssel nehéz sikeresnek lenni. A 11. percben ütötte Harazin Tamás az első faultot a fehérek közül, és mert Thomas Kelley felmérte, hogy közelről kell kísérleteznie, versenyben maradt a Szolnok. Olyannyira, hogy amikor Donatas Sabaliauskas bedobta az első 20 perc egyetlen tripláját, két ponttal már az övéi álltak jobban. Simon Balázs és Dragan Alekszics azonban ezt nem hagyta annyiban, így pillanatonként változott az állás. A félidő a legminimálisabb hazai előnnyel zárult a tiszaligeti katlanban.

Hogy aztán hétpontosra hízzon egyetlen perc alatt. Nem tévedés: az alapszakaszgyőztes a 24. percben szerezte a negyed összes pontját – egyetlen kivétellel. A pécsiek viszont tartották addigi ritmusukat: 14-et dobtak ebben a játékrészben is. Alekszics és Bojan Lapov tapasztalata a negyedik negyedben pedig már hétpontos baranyai vezetést eredményezett.

A szolnokiak azonban nem adták fel. Harcosságuk nem ismert határokat. Az addig sem csöndes piros-fekete szurkolóhad hangorkánja szinte őrjöngésbe csapott át, amikor Hollins zsákolása kiegyenlítette az állást. A hangulat pedig leírhatatlanná fokozódott, amikor Cziczás László, majd Sabaliauskas triplája is a támadóidő lejártakor landolt a pécsi kosárban. A litván találata után már nem engedték ki a kezdeményezést a kezükből Pór Péter tanítványai. Bejutottak a döntőbe.