Így kellene játszani!

A magyar futballhoz szokott szemlélő számára kellemes csalódást jelentett a hazai mezőny két legrangosabb csapatának, azaz a bajnoknak és a Magyar Kupa-győztes küzdelme. A debreceniek határozott kezdése még elbizonytalanította a Honvéd játékosait, s bizony a kispestiek két perc alatt tekintélyes hátrányba kerülhettek volna, ha Tóth Iván – Dzsudzsák Balázs külön-külön is elismerést érdemlő átadása után – nem babonázza meg előbb az ötösről a kezébe bólintó Aco Sztojkovot, majd a kiugró Dombi Tibort.

Mindamellett a Honvédszurkolók ijedtsége nem tartott sokáig – mint ahogy a Loki lendülete sem, a Honvéd tudniillik huszonöt percnyi tétova futballt követően csendben átvette az irányítást. Ennek bizonyítékaként csak annyit: a Supka Attila edzette csapat pillanatok alatt ledolgozta a kapura tartó lövések terén jegyzett hátrányát, sőt a második tizenöt perc lepergése előtt a májusi kupadöntőben a Honvéd vezető gólját jegyző Ivancsics Gellért – Hercegfalvi Zoltán finom csele és hajszálpontos centerezése nyomán – előnyhöz juttatta a pályaválasztót. A bajnokcsapat játékából ez idő tájt leginkább a higgadtság hiányzott, igaz, az építkezéshez adott esetben a labdára is szükség lett volna, csakhogy azt a hazai csapat labdarúgói (esetenként szemre is tetszetősen kombinálva) rövidebb-hoszszabb periódusokra el-eldugták. A DVSC-TEVA vezetőedzője, Miroslav Beránek ezúttal sem hazudtolta meg magát: átszervezte a csapatát. Sándor Tamást pályára küldte, a két alkalommal óriásit mentő, ugyanennyiszer viszont hatalmasat hibázó balbekk, Takács Zoltán helyére a középpálya tengelyéből átvezényelte Dragan Vukmirt. Valami lehetett a kispesti levegőben ezen az estén, ugyanis nem sokkal a fordulás után kollégája (az előző két évben a Szuperkupát éppen a rivális Debrecennel elhódító) Supka Attila is kombinált: a mezőny addigi legjobbját, a Csikarszögből is szívfájdalom nélkül, bődületes erővel kapura lövő, agilis Abrahamot lehívta a pályáról. Nem feltétlenül a sorbontások miatt, de az első félidei tempó már csak időnként köszönt vissza, fogcsikorgatásból viszont erre a szakaszra is jutott bőven, tehát motivációs alul tápláltságról a legkevésbé sem beszélhettünk. A második félidő egyébként fordított forgatókönyv alapján íródott: a Honvéd ziccereket rontott, a Loki fokozatosan fölénybe került, a Tatabányáról igazolt Dorge Rostand Kouemaha révén gólt rúgott, hébe-hóba beszorította a kispestieket, esetenként a labdát is eldugta előlük.

A konklúzió ennélfogva pofonegyszerű: az eredmény igazságosnak mondható. A döntés a debreceni visszavágóra, vasárnap estére marad. Jó: Tóth I., Pomper, Benjamin, Abraham, Hercegfalvi, ill. Csernyánszki, Dzsudzsák, Kouemaha, Sándor T.