Mesteredző a jégen

Kivételek természetesen akadnak – Rátgéber László, a MiZo-Pécs női kosarasainak szakvezetője például alig túl a harmincon lett „mester” –, ám Kercsó Árpád minden tekintetben klasszikus mesteredző a maga 58 évével és három évtizedes, az egész Kárpát-medencét átfogó szakmai pályafutásával.

Hogy már régen kijárt volna a titulus a gyergyószentmiklósi hokipápának? Persze, ehhez kétség sem fér. Tíz évvel ezelőtt, miután bajnoki címet szerzett a dunaújvárosi hokisokkal, akiknek annak idején ő adott botot a kezébe, már megfogant az illetékesek agyában a gondolat, csakhogy ilyen-olyan okok miatt akkor még lekerült a napirendről az ügy.

Pedig Kercsó akkor már régen letette a mestervizsgát…

Azt nem lehet mondani, hogy tükörsima, aszfaltozott út vezetett a mesteri címig. Mit érez most, elégtételt vagy felhőtlen boldogságot? – kérdeztük a nyarat dunaújvárosi elvarázsolt kastélyában, családja körében töltő szakembert.

Boldogságot, hiszen az idő mindent megszépít. Ma már, rengeteg tapasztalat birtokában, megértem, hogy nem lehet zökkenőmentes a Székelyföld legtávolabbi szegletéből érkező hokiedző útja az anyaországban. Még az a szerencse, hogy azok, akiknek a véleménye igazán számít a magyar hokiban – például Sárközi Tamás professzor –, rendre kiálltak mellettem – mondta Kercsó Árpád.

Most már, hogy megvan a titulus, nyugodtan hátradőlhet, élvezheti a kánikulát úszómedencéje partján, önfeledten pancsolhat fiatal feleségével és négy és fél éves Zsófi lányával, a család szeme fényével… Hiszen mindent elért, amit egy magyar szakember elérhet ebben a sportágban: bajnoki címet, sikeres szereplést a válogatottal a világbajnoki második vonalban…

Még hogy én hátradőljek? Akkor végzetesen félreismert… Most készülök életem legnagyobb dobására!

Talán az NHL, a Stanleykupa lebeg a szeme előtt?

Ha nem is az én szemem előtt, de néhány általam nevelt tizenéves srác szeme előtt feltétlenül. Harmadik éve dolgozom Zalaegerszegen a Titánok gyerekcsapatával, s ez a korosztály, az 1996-os születésű srácok csoportja tehetségben zsebre vágja az összes, az elmúlt harminc évben a kezem alatt megforduló – székelyföldi, dunaújvárosi, káposztásmegyeri – társaságot. Nem is merek belegondolni, mire vihetik ezek a gyerekek, ha kitartanak a jégen, ha nem jön közbe valamilyen fatális sérülés.

Mivel Magyarországon vagyunk, ne felejtse ki a feltételrendszerből az anyagiakat sem. Ha jól tudom, Zalaegerszegen sem dúskálnak a földi javakban.

A klubot tulajdonló és működtető helyi „szívember”, Prófusz Róbert Péter – aki 2004 októberére felépíttette Zalaegerszegen a jégcsarnokot – megtalálta a megoldást a létesítmény és az egyesület további üzemeltetésére. A többi már jórészt rajtam múlik, mert a srácok tehetsége megkérdőjelezhetetlen.

Azért a valamivel idősebbekről se feledkezzünk meg. A nem egészen tizenöt éves Galló Illésből – már amennyire az Oroszhonból gyéren csordogáló információkból kitetszik – világklasszis hokis válhat.

Ez igaz, de Illés öccse, a tizenegy éves Vili a bátyján is túltesz, itt, nálam, a Zalai Titánoknál olyan dolgokat produkál társaival együtt, amire még a bátyja sem volt képes ennyi idős korában a Budapest Stars együttesében. Persze a moszkvai Jegesmedvék – Bélije Medvegyi – első sorában centerként jeleskedő Illés tényleg igazgyöngynek számít a sportágban, nem véletlenül tartják korosztálya legjobb oroszországi középcsatárának. Figyelem: a sportág egyik nagyhatalma már megtette az első lépéseket egy magyar hokis honosítására! A közelmúltban befejeződött országos bajnokságban a pesti srác a harmadik helyen végzett a gólokat és gólpasszokat összesítő listán. 186 centijével és 86 kilójával már most tiszteletet parancsoló jelenség, és még növésben van…

De úgy hallom, Viliékből még jobb hokisokat farag…

Hogy egyénileg jobbakat, az nem biztos, mert Galló Illés a jelen állás szerint három év múlva az első körben fog elkelni az NHL draftján. Ám csapatként tényleg többre vihetik. Nyugodtan szavamon foghatnak majd tíz év múlva: ezek a most tizenegy éves fiúk addigra felnőtt magyar bajnokok lesznek, és a jórészt belőlük álló magyar válogatott feljut az A-csoportba. Mazzag Dániel, Galló Vilmos, Gáspár Máté, Szabó Krisztián, Gombás Bence, Marosvári Kristóf, Kéner Márió, Ládai Tamás és Kiss Patrik nevét úgy fogják emlegetni, mint manapság Ladányi Balázsét vagy Vas Mártonét.

És akkor végre ön is nyugodtan hátradőlhet…

Azért arra ne vegyen mérget!