Húszmillió forintos nyereséggel zárult a múlt heti Magyarország– Olaszország barátságos válogatott labdarúgó-mérkőzés. Igaz, ehhez 36 638 nézőnek kellett jegyet váltani a Puskás-stadionba a világbajnok vendégjátékára azt követően, hogy a tv-jogok kapcsán az MLSZ-nek kártalanítania kellett a Sport5 céget.
A második legnépszerűbb labdajátékban, a kézilabdában persze nem mozognak ekkora összegek mifelénk, de azért az feltűnt, hogy a nyáron jó néhány elitcsapatot sikerült Magyarországra csábítani, ami szintén nem volt olcsó mulatság. Két torna, a debreceni és a dunaújvárosi kapcsán azt vizsgáltuk, mennyibe kerül és miként rendezhető meg itthon manapság egy rangos esemény.
A házigazda DVSC-Aquaticum mellett a szlovén Krim Ljubljana a KEK-győztes román Oltchim Valcea, valamint a szintén román Baia Mare, a szlovák bajnok Michalovce és a cseh aranyérmes Slavia Praha vett részt a debreceni viadalon. A szervezők minden tekintetben elégedettek az AVE Ásványvízkupával, hiszen szakmailag hasznos volt a rendezvény és a közönség is vevő volt a sztárcsapatok fellépésére.
Előre tudták, hogy nem lesz veszteségük
„Tavaly augusztusban is rendeztünk tornát, igaz, akkor sokkal gyengébb mezőnyt sikerült összehoznunk – mondta FeketeGyörgy a DVSC-t működtető gazdasági társaság ügyvezetője.
– Akkor egyértelművé vált számunkra, hogy csak nívós felkészülési tornát van értelme rendezni, hiszen arra lehet hirdetőket találni, nem beszélve a rendezvény szakmai értékéről.”
A 2006-os debreceni torna kétmillió forintba került, az idei mintegy 3.5 millióba. De míg egy éve nem volt bevétel, az idén minimális nyereséggel zártak a szervezők.
„Találtunk a tornának névadó szponzort, és az AVE Ásványvíz mellett több cég is fantáziát látott a rendezvényben –folytatta az ügyvezető. – Itt próbáltuk ki élesben a tévékamerákkal szemben elhelyezett világszínvonalú LED-kijelzőt, de a talajreklámokat és a kapu mögötti molinókat is értékesíteni tudtuk, pedig a bajnoki szezonra érvényes reklámszerződések a tornára nem voltak érvényesek.
Természetesen fontos volt, hogy a Sport1 élőben közvetített öt mérkőzést, s a további négy találkozót is adta a román, a cseh, illetve a szlovák sporttelevízió. A Sport1 tévével egyébként szerződésben állunk, ők kérték, hogy legyen a résztvevők között a már említett három nemzet bajnoka, hiszen ezekben az országokban is sugároz a csatorna.”
Az AVE Ásványvíz-kupa résztvevői saját buszukkal érkeztek, a szállásról pedig a szervezők gondoskodtak. Három külföldi csapat a kézilabda-kft. többségi tulajdonosának szállodájában, a balmazújvárosi négycsillagos Hotel Balmazban kapott szállást, ketten pedig a hortobágyi Klub Hotelben laktak – barterszerződés keretében. „Az már a torna kezdése előtt egyértelmű volt, hogy nem lesz veszteséges a rendezvény – folytatta Fekete György. – Pontos elszámolás még nem készült, de mivel eladtunk több mint négyszáz belépőjegyet, valószínűleg haszonnal zárunk. Ezenfelül a tizennégy éven aluliak, valamint a csoportosan érkező fiatal kézilabdázók kísérőikkel együtt ingyen tekinthették meg a tornát,
így a lelátókon is sokan voltak, a döntő hangulata már-már a rangadókéra emlékeztetett.
Jól sikerült a klub húsz évvel ezelőtti bajnokcsapatának, s a kilencvenes évek kétszeres EHF-kupa-győztes alakulatának nosztalgiameccse is. Erre egyébként a mezeket a Szertár Sportbolttól kaptuk, az esti bankettet pedig az egyik tulajdonos finanszírozta.
Már most szervezzük a jövő évi tornát, a színvonalból nem engedünk. Az idei résztvevők mindegyike jelezte, visszatérne, de ha változik is a mezőny, csak erősebb lehet. Keressük a kapcsolatot dán sztárklubokkal, a Viborg vagy a Slagelse jelenléte emelhetné az esemény rangját.”
Dunaújvárosban a magyar bajnokság első négy helyezettje mellett a BL-döntős orosz Lada Togliatti és a 2006-os KEKgyőztes montenegrói Bu ducsnoszt Podgorica szerepelt.
Tíz külföldi kiszemelt közül választottak
„Tavaly májusban kezdtük meg feltérképezni, kik jöhetnek szóba mint a harmadik Kulcsár Anitaemléktorna résztvevői – kezdteSáriné Kocsis Erzsébet, a Dunaferr NK ügyvezetője. – Tíznél több külföldi csapattal vettük fel a kapcsolatot, az egyeztetések után közülük választottuk ki a meghívott kettőt. Utánuk jöttek a magyarok, de elsőre szinte senki sem mondott egyértelmű igent. A versenynaptárban is meg kellett
találni a megfelelő időpontot. A csapatok sűrű programja miatt voltunk kénytelenek a dömpingszerű, másfél napos lebonyolítást választani.”
A torna költségeit a főszponzor, Szabella Sándor állta, ő finanszírozta a két külföldi csapat elszállásolását és részben az utaztatását is. A magyar résztvevők esetében egyszerűbb volt a helyzet, ők nem éjszakáztak Dunaújvárosban. A torna jegybevétele is a főszponzort illette meg, ő határozta meg a belépők árait is. Becslések szerint az egész mintegy 8-10 millió forintba került.
A dán klubokat nehéz idecsábítani
„Úgy ítéljük meg, hogy a kiadások arányban állnak a torna értékével, a mérkőzések jól szolgálták csapatunk felkészülését” – mondta az 1995-ös év világ legjobb játékosa, Sáriné Kocsis Erzsébet. A torna szervezői minden évben igyekeznek valami újdonsággal kirukkolni. Két éve nagyszabású megnyitóval indult a torna, az újvárosi Városháza téren több ezren gyűltek össze, többek között az IHF alelnöke, Staffan Holmquist is beszédet mondott. (Ő adta át posztumusz a világ legjobb játékosának járó díjat is Kulcsár Anita hozzátartozóinak.) Az előző két esztendőben külön erre az alkalomra készített pólókat vásárolhattak a szurkolók, ezúttal pedig a vendéglátó szolgáltatás bővült. Az épület elkülönített részén büfét rendeztek be, ahol óriáskivetítőn, akár hűsítő italok fogyasztása közben is figyelemmel kísérhették a küzdelmeket a szurkolók. A torna hároméves története során először sikerült hattagú mezőnyt összehozni, a kísérletek ellenére az észak- és nyugat-európai gárdák eddig (az osztrák Hypo tavalyi részvétele a kivétel) nem tették tiszteletüket a Kulcsár-kupán.
„Több alkalommal felvettük a kapcsolatot dán együttesekkel, a legjobbak azonban nem szívesen jönnek, illetve nem tudjuk őket megfizetni – mondta az ügyvezető. – Ugyanakkor a torna
rangjának megőrzése miatt szerényebb játékerejű gárdákat nem akarunk meghívni csak azért, mert észak- vagy nyugat-európaiak. A színvonalból nem szabad engedni.”