Üres a diósgyőri pad, Pajkos János feladta

Ebben az esztendőben a DVTK huszonnégy bajnoki mérkőzést játszott, és ezek közül mindössze kettőt tudott megnyerni. A tavaszi idényben megrendezett összecsapásokon tizenhárom pont jelentette a termést, márpedig ennél még a kiesett Vác is többet szerzett. Érthető volt a felfokozott várakozás a REAC elleni csatát megelőzően, ugyanis Pajkos János vezetőedző játékosai őszi kilenc fellépésükön mindössze hat sovány döntetlent értek el. A piros-fehéreknek mindenáron győzniük kellett, hogy megkezdjék a felfelé araszolást a táblázaton. Miután a szerdai kupamérkőzés jelentős áldozattal járt (Vitelki Zoltán és Katona Attila egyaránt bokasérülést szenvedett), a szakembernek változtatnia kellett.

Nem volt felhőtlen a hangulat a REAC-nál sem. A rákospalotaiak szerdán Kazincbarcikán 2–1es vereséget szenvedtek NB II-es ellenfelüktől, és kiestek a Magyar Kupából, ennek megfelelően semmiképp sem szerették volna újra eljátszani az áldozati bárány szerepét.

A hangulatról és a látogatottság növeléséről a Szeviép Zrt. vezetése gondoskodott: a Diósgyőrnél a cég néhány hete többségi tulajdont szerzett, s most magára vállalta a találkozó rendezésének összes költségét, így minden szurkoló ingyen mehetett be a stadionba. A lépés következtében meg is jött a drukkerek kedve, és őszi nézőcsúcs született kilencezer látogatóval.

A DVTK a kezdés után tanácstalannak tűnt, és meglehetősen sok hibával építkezett. Húsz percen keresztül például egyszer sem veszélyeztette ellenfele kapuját. A mezőnyben pattogott a labda, és noha buzdításban nem volt hiány, a hazaiak görcsösen, idegesen kísérleteztek – Szántai Leventének egészen a 45. percig kellett várnia, hogy valamirevaló lövés megtornáztassa.

A második félidőre Pajkos János frissített csapatán, a kapura kevés veszélyt jelentő P. Carr Victort lehozta, helyére Lipusz Norbertet küldte pályára. Ez egyben szerkezeti változást is eredményezett: Sipeki István beljebb húzódott, Halidou Douva pedig előre ment. A diósgyőriek jelentős erőket mozgósítottak a vezető gól megszerzése érdekében, beszorították ellenfelüket, de az utolsó passzok nem sikerültek. Élesedett a csata, felpörgött a ritmus, ugrásszerűen javult a találkozó irama, és a kapuk is gyakrabban kerültek veszélybe – igaz, az első 45 perc produkcióját nem volt művészet felülmúlni. A vendégek is kockáztattak: a középpályás Rása Gergőt a csatár Torma Gábor váltotta, ezzel duplájára emelkedett az elöl állomásozó támadók száma.

Már úgy tűnt, gól nélkül ér véget a találkozó, és a DVTKBorsodi megőrzi „döntetlenspecialista” státusát, azonban a hosszabbítás pillanataiban elegendőnek bizonyult egy súlyos egyéni megingás, és a vendégek diadalittasan borulhattak össze. A lefújás után Pajkos János – ahogy az edzői nyilatkozatban is olvasható – lemondott, és mint ilyenkor mindig, máris megindult a találgatás. Sokan például Pintér Attilát emlegetik lehetséges utódként.