Nagyszerű bekk a csatár

Felszabadultan játszhatott mindkét csapat, hiszen a debreceniek az első meccsen háromgólos előnyt szereztek, így a párharc lényegében már akkor eldőlt. Az persze látszott, hogy a lilák kilátástalan helyzetük ellenére is komolyan gondolják a továbbjutást, egymás után vezették a veszélyes akciókat, ám gólt nem sikerült szerezniük.

A mérkőzés érdekessége az volt, hogy a debreceni Ibrahima Sidibe ezúttal a védelem tengelyében kapott helyet, pedig annak idején csatárnak szerződtették – eddig „legrosszabb” esetben is a hátvédsor bal oldalán jutott szóhoz.

Persze, nyugodtan kísérletezhetett mindkét edző ezen a mérkőzésen, és a tesztelésben Miroslav Beránek volt a bátrabb.

Nos, Ibrahima Sidibét középhátvédként csak egyszer lehetett zavarba hozni. A szenegáli labdarúgó – aki amúgy vérbeli csatár – jól használta ki testi felépítését, és csak elvétve fordult elő, hogy valamelyik újpesti játékos elfejelte mellőle a labdát. Igaz – talán azért, mert a védőtársaknak szokatlan volt a jelenléte –, rendszeresen segítettek neki a többiek is, egyszer sem került kiszolgáltatott helyzetbe. A légiós azt is bizonyította, hogy támadó létére védőként nem fél a becsúszásoktól, pedig a kapusok rémálma, ha egy csatár a saját tizenhatosán belül becsúszva ment, mert ilyenkor tízből kilencszer tizenegyeshez jut az ellenfél. A hátravezényelt futballistának azonban ezzel sem volt problémája, a második félidő közepén mintaszerűen mentett ezzel a mozdulattal a tizenegyespontnál Tisza Tibor elől. A helyezkedésével sem voltak problémák, mindig jókor volt jó helyen, az egy egy elleni párharcokat is megnyerte, és így jelentős szerepet vállalt abban, hogy csapata továbblépjen a Ligakupában.

A Debrecen megérdemelten jutott be a sorozat elődöntőjébe, annál is inkább, mert a Loki vasárnap este negyven percen keresztül emberhátrányban futballozott, míg az Újpest a két mérkőzésen mindössze egy kapufáig jutott, gólt nem tudott szerezni…

Jó: Vermes, Tisza, ill. Sidibe,Demjén