Ötödször nyertek a dombóváriak

Braniszlav Dzunics, az egykori zalaegerszegi játékoslegenda – immár mint a vendégek edzője már Dzunics Braniszlavként (magyar állampolgársága miatt) – a sokat tapasztalt harcosok visszafogottságával töprengett jó egy órával a feldobás előtt: „A

magyar NB I annyira kiegyensúlyozott, hogy szinte mindig a hazai csapat az esélyes. Most is. De azért persze győzni akarunk…”

A szerb tréner mindenesetre semmit sem bízott a véletlenre: a második negyed közepéig négy amerikai légiósával – akiket mindig egy magyar kosaras egészített ki – sajátos grundkosárlabdát játszatott, ami egy darabig tökéletesen működött. Egészen pontosan 11–23–as állásig. Addig Marco Sanders volt a sok jó dombóvári között is a legjobb, ziccerezett, zsákolt, lepattanózott – a népes hazai szurkolósereg szomorúságára.

Akkor azonban varázsütésre elfáradtak a látogatók – DuJuan Wiley amúgy is sérült bokával kosarazott, Bódi Ferenc és Molnár Miklós pedig – néhány másodpercnyi próbálkozást leszámítva – nem is tudott pályára lépni, s ez roppantul behatárolta Dzunics edző variációs lehetőségeit.

A megtáltosodó Mark Walters elkezdte szórni a triplákat, kénye-kedve szerint tört be a palánk alá, s amikor a 17–0-s hazai tűzijáték végén eloszlott a füst, már 28–23 állt az eredményjelzőn. A nagyszünetig stabilizálódott a hazai előny, főleg úgy, hogy a dudaszó pillanatában az egerszegi irányító, Vladimir Miskovics is bedobta első kosarát.

A félidő után folytatódott Sanders és Walters dobópárbaja, amibe a feljavuló Miskovics és Kámán Tamás is besegített, így nem csökkent a zalai előny (56–47). Nem javította a vendégek esélyeit az NB I gólpasszkirálya, Mike English fekete napja, ám egyszer csak váratlanul elkapták a fonalat a Dzunics-fiúk, és Deák Attila harmadik triplája azt jelentette, hogy visszavették a vezetést a tolnaiak (56–57). A harmadik játékrész lefújásakor átmenetileg elszabadult a pokol, English magyarul is tökéletesen érthető jelbeszéddel – mindkét keze felfelé mutató középső ujjával – mutatta, hogy ki mit csináljon, mire kétezer zalai egy emberként ugrott fel, s tett kísérletet a pálya elözönlésére. A manővert szerencsére megakadályozták a biztonságiak, a mutogatós dombóvári pedig kapott a bíróktól egy technikait.

Ekkorra végképp lövészárokharccá lassult a kezdeti villámháború, mígnem Gáspár Dávid két pazar triplájával újólag meglógott a ZTE (66–61). Négy perccel a vége előtt 70–70 volt az állás, Sanders két büntetőt hibázott, de előzőleg Walters is megtette ugyanezt. Mills viszont elfelejtette, hogyan kell rontani a triplavonal mögül, Walters nem, s amikor negyed perccel a lefújás előtt Deák értékesítette büntetőit, ráütötte a pecsétet a Dombóvár sorozatban megszerzett ötödik győzelmére.