Most, hogy véget ért a Dijonban megrendezett középdöntő, érdemes visszatekinteni, hogyan teljesített a magyar női kézilabda-válogatott. A szakvezetőség azzal számolt, hogy a felkészülési idő rövidsége miatt minden bizonnyal nehezen indul be a szekér a világbajnokságon – ez így is történt. Nem csupán a magyar csapat járt így, hanem többek között az orosz vagy éppen a román is. Ezzel együtt Nimes-ben, a vb első szakaszában két győztes meccsel (igaz, korántsem lehengerlő játékkal) kezdett a válogatott, majd következett a spanyolok elleni döntetlen, így a lányok a remélt kettő helyett egy pontot vittek magukkal a dijoni középdöntőbe.
Hogy mennyire hiányzott végül az az egy pont? Nagyon. Ezzel együtt jól látható volt, hogy Németh András együttese folyamatosan fejlődik, a németekkel szemben kiharcolt döntetlen, majd a mindmáig felejthetetlen második félidő és győzelem a vb-ezüstérmes Románia ellen úgymond sínre tette a csapatot.
Aztán kisiklott a szerelvény.
„Igen, kellett volna a plusz egy pont a spanyolok ellen, és mivel a németekkel szemben is magabiztosan vezettünk a második félidőben, tulajdonképpen az a pont is hiányolható. De például garantálta-e bárki is, hogy legyőzzük a románokat? Na, ugye!” – mondta Németh András szövetségi kapitány.
Mindazonáltal szembetűnő, hogy amíg a világbajnokság favoritjai fokozatosan javuló tendenciát mutattak, addig a magyar együttes egyik pillanatról a másikra leeresztett; a dél-koreaiak ellen mutatott játék kontúrjaiban sem emlékeztetett a románok ellenire.
„Ennek is megvan az oka: a csapatom egyszerűen lebecsülte az ellenfelet, holott tudhatta, hogy az ázsiaiaknak égető szükségük van a két pontra. Ilyen hozzáállás megengedhetetlen, mondanom sem kell, ennek lesznek következményei. Mehlmann Ibolya? Ő – néhány társához hasonlóan – valóban adós a jó teljesítménnyel, de könyörgöm, mutassanak nekem egyetlen kézilabdázót Magyarországon, akit bevethetnék klasszis balkezes lövőként! Az a helyzet, hogy ebből a szempontból kényszerpályán mozgok” – magyarázta Németh András.
Most az a legfontosabb, hogy a válogatott villámgyorsan rendezze a sorokat, és pörögjön fel a csütörtöki összecsapásra, hiszen – a kapitány szavait idézve – minden eddiginél nehezebb erőpróba vár rá.
„Sorsunk nem alakult, hanem mi alakítottuk így, a negyeddöntőben a címvédő Oroszországot kaptuk meg Angola vagy Franciaország helyett. Nem lesz leányálom a mérkőzés, a világbajnokság egyik nagy esélyesével kell összecsapnunk, helyzetünk azonban nem reménytelen. Az oroszok sem verhetetlenek, és mi most arra törekszünk, hogy ezt bebizonyítsuk. Sikerülhet” – tette hozzá Németh András.
S miért ne lehetne igaza? A csapat jó néhányszor bizonyította már, hogy kimagaslóan tud kézilabdázni. Különben is, a válogatott szakvezetőségének az volt a törekvése, hogy a negyeddöntőre időzítse a csúcsformát…