Pedig nyerhettünk volna

A párizsi negyeddöntőket nyilat kozatháborúval fűszerezett, óriási taktikázás előzte meg, és ebből látványosan vették ki a részüket az érem-, sőt aranyesélyesnek kikiáltott válogatottak vezetői és játékosai. Az oroszoknál, a franciáknál, a norvégoknál és a németeknél egyaránt az volt a lélektani hadviselés lényege, hogy a szövetségi kapitányok agyondicsérték az ellenfelet, ugyanakkor azt hangoztatták, nagyon szeretnék, ha együttesük folytatná sikersorozatát. Ezzel szemben a játékosok – akikhez még egy-két szavas megszólaltatásuk erejéig sem egyszerű hozzáférni – bátran és határozottan állították, csakis az ő csapatuk juthat elődöntőbe.

A magyarok nem szálltak be az üzengetésbe és szócsatába, sőt – a több játékosához hasonlóan erős náthával bajlódó – Németh András szövetségi kapitány az oroszok elleni meccs előtt hangoztatta: a mieinknek sem idejük, sem okuk nem volt rá, hogy nyilvánosan foglalkozzanak a vetélytársakkal. Elég feladatot jelentett, hogy igyekeztek úrrá lenni saját gondjaikon. Vérten Orsolya napok óta fájlalta a combját, Tóth Tímea és Mehlmann Ibolya megfázással küszködött, Borbás Ritának a gégéjére mért ütéstől fájt a nyaka, és elment a hangja, Ferling Bernadett pedig a szerdai edzésen szenvedett Achilles-ín-sérülést, amelyet azon melegében, még az edzés idején elkezdett gyógyítani a keret egészségügyi stábja, élén dr. Pavlik Attila sebésszel.

„Az oroszok a világbajnokok. Ennél többet nem lehet, nem is kell mondani róluk” – vélekedett Németh András, aki még a vb előtt, a tatai edzőtáborban világklasszisok gyűjtőcsapataként jellemezte Jevgenyij Trefilov válogatottját, amelyben minden posztra jut két varázsló.

Pálinger Katalinnak, Görbicz Anitának és társaiknak ezt a válogatottat kellett volna elütniük az elődöntőbe jutástól.

A magyarok közül Borbás Rita és Szucsánszki Zita maradt ki, Ferlinget összedrótozták a létfontosságú küzdelemre.

A magyar szurkolók buzdításától zengett a Bercy, ám az első támadást Tóth sikertelenül zárta. Az ellenakció végén hetest kapott Oroszország, és Poljenova nem hibázott. Rendre egyenlítgetett a Dél-Koreától elszenvedett vereség után feltámadó magyar csapat. Trefilov 5–5-nél lehívta Inna Szuszlinát, de Marija Szidorova sem tudott sokkal többet segíteni csapatának. Görbicz látványos góljait a semleges franciák is megtapsolták, és Tóth találatai is parádésak voltak.

A lassú és nehézkes oroszok ellen Kirsner Erika találatával vezetett először az okosan, taktikusan kézilabdázó magyar csapat (9–8). Amikor Pálinger is kezdett belelendülni, a kipattanókkal megiramodtak társai (14–10), és a hangját az üvöltözéstől már tíz perc után elveszítő Trefilov okkal veszekedett játékosaival. A dühtől alig látó tréner perlekedése a szándékával ellenkező hatást váltotta ki, mert sápadt, elbizonytalanodó játékosai elveszítették a mérkőzés fonalát, nem a küzdelemmel foglalkoztak, hanem edzőjük szavaival.

Kovacsicz Mónika eredményesen fejezte be a lerohanásokat, Pálinger hetest védett, a felállt védőfallal szemben pedig Tóth volt eredményes (17–11). Bebizonyosodott, hogy valóban megzavarható a világbajnok, sőt le is győzhető. Németh András mégis időt kért, amikor sorozatban négy gólt kapott csapata, mert az oroszok ellen nem lehetett volna lazítani.

Tanácsait nem minden magyar fogadta meg, ezért újabb három gólt lőttek az oroszok, vagyis visszavették a vezetést (18–17). Újra a mieinken volt az egyenlítés sora, aztán Szamoránsky találatával megint fordult az állás, Szűcs és Kovacsicz góljával pedig már 22–19-re vezetett Magyarország.

Egy-két kimaradó ziccer ellenére is tartotta előnyét az iramot fokozó magyar együttes a második félidő elején, mert az oroszok nem tudtak ritmust váltani, sőt rendre lemaradtak a gyors passzokról, támadásban pedig a mozgékony védők gyűrűjében nem tudtak helyzetet kialakítani (26–22). Példás volt az emberhátrányban gólt szerző magyarok védőmunkája, amelynek összefogásáért újra a bravúros Pálinger érdemelt dicséretet.

Szárnyalt a fegyelmezetten, okosan és taktikusan kézilabdázó Magyarország, pedig az oroszok nem adták olcsón a bőrüket. Aggodalomra mégsem volt ok, mert támadásban türelmesen, helyzetig járatta a labdát csapatunk, a saját kapuja előtt pedig – hála a videoelemzéseknek – szemlátomást tudta, miként kell kikapcsolni a gólveszélyes orosz belső játékosokat.

Áttörésekből mégis egyenlített Oroszország, majd a vezetést is visszavette (29–28), és ekkor Németh András visszaküldte a pályára Mehlmann Ibolyát. A fáradó csapatok egyre gyakrabban egymás hibáiból éltek, de a kulcsjátékosok továbbra is jól teljesítettek. Az edzők külön taktikai csatát vívtak, rendre válaszoltak egymás húzásaira, és a hajráig semmi sem dőlt el.

A zsűrivel is perlekedő Trefilov időkérése után Mehlmann és Görbicz betalált, Pálinger pedig ziccereket védett, újra vezettünk (33–30 ide), de még messze volt a vége. A tisztátalan védekezés miatt itt is, ott is heteseket lőhettek a csapatok; a mieink fantasztikus akarással igyekeztek megállítani az orosz rohamokat (34–34).

Anna Karejeva és Polina Vjahirjeva gólja (36–34 oda) után még két és fél perc volt hátra, és a mieink összeszorított foggal küzdöttek. Balogh Beatrix gólja után már csak eggyel vezettek az oroszok. Fél perc volt hátra, és támadott Magyarország. Pálinger lejött, a helyére mezőnyjátékos állt. Az idő lejárt, de még szabaddobást végezhettünk. Mehlmann a sáncba lőtte a labdát – elődöntőbe jutott Oroszország.

A szenzációsan küzdő, jobb eredményt érdemlő magyarok szombaton az 5–8. helyért játszanak.