Egyre messzebb vagyunk az elittől

Az ötödik–nyolcadik helyért küzdő csapatok első párharcára, a szombat reggel 10 órakor kezdődő Dél-Korea–Angola (41–33) mérkőzésre is viszonylag sok (3500) néző volt kíváncsi.

A negyeddöntőben az oroszokkal szemben egy góllal alulmaradó magyarok a második mérkőzést játszották, mégpedig a házigazda Franciaországgal, amelyet a legjobb nyolc között kétszeri hosszabbításban győzőtt le Románia. A mieink a pénteki szünnapon igyekeztek kipihenni a legutóbbi fiaskó testi és lelki megpróbáltatásait, valamint erőt gyűjtöttek a franciák legyőzéséhez. A pihenő jót tett, s a magyar lányok szombaton újra frissen és üdén melegítettek a helyosztóra. Persze a franciák is összeszedték magukat, hiszen megtépázott tekintélyük helyreállítása volt a céljuk, mindamellett, hogy az olimpiai selejtező megrendezésére az ő foguk is fáj.

Egyik csapat sem így képzelte a 2003-as zágrábi vb-döntő viszszavágóját, és mindkét oldalon több játékos is hangoztatta a világbajnokság előtt, hogy örülne a francia–magyar finálénak. Ez az elképzelés álom maradt.

A magyar csapatból Mehlmann Ibolya és Tomori Zsuzsa maradt ki ezúttal (Németh András: „Ezen a vébén csak ritkán érezték át szerepük fontosságát, és miután többször beszéltem velük, jobb hozzáállást reméltem tőlük.”)

A csata a vb-gólkirálynői címre esélyes Görbicz Anita találatával kezdődött, majd Tóth Tímea is betalált. Csak az volt a baj, hogy a franciák idejében ébredtek… A technikai hibáktól hemzsegő összecsapás iramára nem lehetett panasz, ráadásul az eredmény is szorosan alakult, az 5500 néző jól szórakozott.

A lerohanásból szerzett hazai találatok után 8–5-nél időt kért Németh András, aki úgy érezte, rendet kell tennie csapata támadó- és védekező játékában. Ez sikerült is, mert a következő percekben hatékonyabban szűrték meg Szűcs Gabrielláék a francia akciókat, s ezzel némileg megkönnyítették Pálinger Katalin dolgát. Támadásban viszont kimaradt egy-egy helyzet, és a franciák már 10–6-ra is vezettek. Edzőjük azonban sokat cserélt, mert igyekezett kulcsjátékosait frissen tartani, hiszen csupán a félidő derekán jártunk. Valerie Nicolas kapusteljesítménye is elismerésre méltó volt, igaz, ő is hathatós segítséget kapott védekező társaitól (13–8). A túlzottan kemény francia védekezés miatt sorra lőhette a heteseket Görbicz, aki (a mieink végső helyezésétől függetlenül) ennek a vb-nek is az egyik legjobbja, és játékával méltán foglalkozik sokat a francia, a német és a norvég sajtó. Rendre felvetődik a kérdés, miért nem igazol valamelyik híres nyugat- vagy északeurópai klubba, ám ő erre mindig azt válaszolja, hogy kitűnően érzi magát Győrött, és másutt nem szerepelhetne olyan erős bajnokságban, mint Magyarországon.

A mieink a szenzációsan játszó Tóth Tímea vezérletével és a félidő hajrájában fantasztikusan védő Pálinger bravúrjaival megkezdték a felzárkózást (16–15). Már csak az volt a kérdés, tudnak-e a továbbiakban is kellően összpontosítani, s fegyelmezetten, okosan játszani.

A magyarok 17–17-nél utolérték a hazaiakat, mert játékukban több volt a fantázia és az átütőerő. Hornyák Ágnes, Vérten Orsolya és Borbás Rita is betalált, mert a fáradó francia védőfalon egyre több rés keletkezett. Ezeket megtalálták a mieink, akik erővel jobban bírták a küzdelmet, amelynek az irama fokozatosan csökkent. Persze ez is a magyaroknak kedvezett, mert a maguk diktálta tempóban játszhattak, és ehhez alkalmazkodnia kellett az ellenfélnek, amely nem tudott gyorsítani.

Néhány védekezési hiba következtében 22–19-re vezetett Franciaország, ám Tóth és Vérten góljaival tartotta magát csapatunk. Az orosz bírók téves ítéleteire ezúttal nem hivatkozhattak a mieink, pedig ehhez már hozzászoktak a korábbi vb-mérkőzéseiken.

Közben a hazai közönség is egyre inkább tűzbe jött, Pálingerék azonban ezzel is megküzdöttek (24–24).

Olivier Krumbholz kikérte idejét, mert úgy vélte, hogy még nagyon hosszú lesz a következő 15 perc, és együttese nem játszik meggyőzően. Sokat, egyre többet hibáztak a kimerülő csapatok, de az állás szoros volt, és az izgalmak még fokozódtak. Németh András is többet cserélt, miközben a hazaiak egy-két góllal vezettek. A levegőben lógott a fordítás, hiszen az 50. percben csak 27–26 volt az állás, s Pálinger ismét halmozta a bravúrokat, ráadásul emberelőnyben játszhattak a mieink. Ám ezt követően leblokkolt válogatottunk.

A franciák rendre betaláltak, és 30–26-nál már csak négy perc volt hátra. Németh András időt kért, majd utolsó rohamra indult a magyar együttes. Görbicz a hetest belőtte (30–27), a következő lövését azonban védte Nicolas. Az ellenakcióból Raphaëlle Tervel nem hibázott, és már nem maradt idő a fordításra, sőt Veronic PecqueuxRolland szerzett még egy gólt (32–27).

Szerényebb reményeink is szétfoszlottak, pedig együttesünk a végjátékig nem volt rosszabb, mint a hazai pálya előnyét élvező francia csapat. Németh András válogatottja, a legutóbbi vb bronzérmese vasárnap reggel 9 órakor Angolával mérkőzik a 7. helyért, s lélekben már készül a márciusi olimpiai selejtezőre.