Tíz emberrel csodát tett a Fradi

Noha tudták a ferencvárosiak, hogy nehéz kilencven perc vár rájuk, álmukban sem hitték, hogy lesz olyan pillanata a BKV-Előre elleni bajnoki mérkőzésnek, amikor csak minimális esélyük lesz a győzelemre. Hiszen a 65. percben, Török Sándor fantasztikus gólja után már 3–1 állt az eredményjelzőn – azaz állt volna, ha lett volna nézőtájékoztató tábla a meccsre kicsinosított Sport utcai stadionban... A lelkes közlekedésiek dicséretes buzgalommal szorgoskodtak, mintha az életük függött volna a találkozótól. Páles Tamásékat sem a nagy szél, sem a Ferencváros szurkolótábora nem zavarta. Előbb megszerezték a vezetést, majd a Fradi egyenlítése után, a hajrá közeledtével már kétgólos volt a hazai előny.

Ám mi is történt, hogy az NB II egyik középcsapata simán vezet a feljutásra esélyes riválisa ellen?

Az első félidőben érthetetlen módon csak szenvedett a Ferencváros: hiába mozgott sokat keresztbe Paul Shaw, hiába fedezte jól a labdát Edouard Ndjodo, a kapura vajmi kevés veszélyt jelentett a vendégegyüttes. Az sem lehet mentség, hogy a Fradi idáig jobbára műfüvön, no meg az Üllői úti jól előkészített, kemény pályán gyakorolt. Vasárnap ugyan mély talaj fogadta a pályára lépőket, a BKV játékosai mégis alkalmazkodtak ehhez. A fradistáknak ez csak elvétve sikerült az első félidőben, mert a csapat irányításával megbízott Deme Imre nem mozgatta megfelelően az együttest. Körülményesen, lassan, pontatlanul futballozott, így aztán rendre elakadtak a vendégakciók – nemcsak a szél, hanem a karmester és a rendkívül bizonytalanul futballozó újonc, Csiszár Zoltán átadásai nyomán is. S amikor mégis kombinatív lett a Fradi, azonnal egyenlített. Az örömtől, no meg az irgalmatlan mennyiségű sörtől megmámorosodott szurkolók joggal hitték, hogy a szél támogatásával kisiklatja a Fradi a BKV-t. Nos, csalatkozniuk kellett, a második félidőben rákapcsolt a hazi együttes, és elhúzott 3–1-re, ráadásul a gól után Fülöp Noelnek el kellett hagynia a pályát.

A szünet után beálló Lisztes Krisztián ezután lett vezéregyénisége a Fradinak, hiszen a zöld-fehérekhez a héten visszatérő futballista remek teljesítményt nyújtott. A 49-szeres válogatott nemcsak pontosabbá tette az FTC futballját, hanem a labdaszerzésben is jeleskedett. Űzte-hajtotta társait, olykor még a játékvezetővel is heves vitába keveredett. Kellő rutinnal megérezte, mikor kell visszavenni a hangerőből, hiszen a reklamálás után kapott sárga lap miatt már egy újabb kemény belépő nyomán kiállítás következhetett volna. Lisztes Krisztián már vigyázott, nem úgy, mint Dragóner Attila, aki szabálytalanul akadályozta meg Hégli Sándort a kapura törésben, a bíró azonban eltekintett a piros kártyától, illetve túl szigorúan ítélt büntetőt a vendégegyüttes javára.

Ez persze nem zavarta a zöldfehér drukkereket, akik hihetetlen hangulatot teremtettek a lelátón, és folyamatosan biztatva kedvenceiket átlendítették őket a holtponton. Zúgott a „Hajrá, Fradi!”, s a legvégén, amikor Eduard Ndjodo fejese után minden eldőlt, úgy ünnepelt a publikum, mintha Bajnokok Ligáját nyert volna a Ferencváros.

A bírói hibák dacára leszögezhetjük: a Fradi tíz emberrel is jobban játszott ellenfelénél. A széltől támogatott gárda Lisztes Krisztián és a harcos, gólveszélyesen játszó Edouard Ndjodo vezérletével megszerezte a három pontot.

Illene hasonlóan folytatni a hét végén a Kazincbarcika ellen is, ráadásul a kezdőrúgást a leendő tulajdonos, Kevin McCabe végzi majd el.