Csodacsere lett a japán légiós (folytatás)

imázst gőzerővel építő elöljá rók számára édes mindegy, hogy a drukkerek otthon vagy vendégként sértik meg az alapvető viselkedési normákat. A Szusza Ferenc Stadion „kárpitosait” ugyanis a televíziós felvételek és fotók alapján – a hatóságokat és a precizitás érdekében esetleg az illetékes ombudsmant is bevonva az akcióba – megpróbálják azonosítani, s ha a vizsgálódás eredménnyel jár, a modern kor Toldijait kitiltják a Bozsik-stadionból.

Hiú ábránd lenne azt hinni, hogy a kispesti klub által alkotott, az európai normákat tartalmazó szabályok alkalmazásának volt köszönhető, hogy a Honvéd–DVTK bajnoki első félidejében csupán egyetlen, kétségkívül a szakvezetőnek címzett bekiabálás „színezte” az amúgy ritkán hallható „Csak a Kispest!” rigmust. Ráadásul vélhetően erre sem került volna sor, ha a kispestiek szenegáli támadója, Dieng Abass kísérlete után a labda nem az oldalhálóban, hanem a gólvonal mögött landol (a helyzet mindazonáltal némiképp megdelejezhette a helyi technikust is, a hangszórókból ugyanis néhány másodperc elteltével a Honvéd-gólnál bejátszott induló első dallamfoszlányai kúsztak elő…).

A szünet után ugyanakkor azonnal át kellett írnunk a statisztikát, Szabó Zsolt játékvezető sípjele után alig valamivel felhangzott az első, „szokás szerint” Supka Attila távozását követelő kórus, s idővel a kóbor bekiabálások száma is megszaporodott.

Az össznépi harag a DVTK gólja után – amelyet a csereként pályára lépő japán légiós, Honma Kazuo szerzett – érte el tetőpontját, amelynek eredményeként hatalmas termetű biztonsági embereknek kellett elállniuk az átjárást a lelátóról meginduló „nézők” elől a kispad között húzódó füves-homokos promenádon (hiába áll figyelmeztető kiírás a labdatér szélén is, miszerint a pályára lépni tilos).

Ennyi erővel mindamellett a Milne Micimackójából ismert „Tilos az á…” feliratú táblát is kitehetnék – igaz, legfeljebb a Százholdas Pagonyból álmatagon kicammogó főszereplő venné figyelembe a jelzést.

Mégis a kerítés jelentené a megoldást?