Folytatás Pekingben

A házigazda románok immár olimpiai szereplőként várták a bukaresti selejtezőcsoport utolsó fordulóját, míg a másik nagy esélyesnek, Magyarországnak a kvalifikációhoz pontot kellett szereznie Japán ellen. Ez látszólag nem jelenthetett túl nagy gondot Tóth Tímeáéknak, csakhogy az ázsiai csapat szombaton csúnyán elbánt a vele szemben szintén toronymagas favoritnak hitt lengyelekkel.

Mindenesetre a statisztikából erőt meríthetett a magyar együttes, hiszen korábban egyszer sem kapott ki Japántól (vasárnapig 13-szor találkozott egymással a két válogatott). Legutóbb a decemberi franciaországi vb csoportküzdelmeiben hajtottak fejet Bert Bouwert kapitány játékosai (31–35).

„Több rutinos kézilabdázóval áll fel csapatunk, amelynek egyik legjobbja a harminchárom éves Hirai Mineko, aki a lengyeleknek kilenc gólt lőtt –

mondta Bert Bouwert. – Talán

a magyarokkal szemben sem vallunk szégyent, ha Szakugava Hitomi és a kis termetű, de nagyon fürge és gólveszélyes Komacu Mariko megismétli jó játékát. Három éve dolgozom Japánban, de ha nem sikerül kivívnunk a pekingi részvételt, hazatérek Hollandiába.”

Figyelmeztető volt a magyaroknak, hogy Komacu a lengyeleknek nyolc kísérletből hét gólt lőtt, míg Hirainak a kilenc találathoz tizenkét próbálkozásra volt szüksége. Kacuda Szahiko kapus 18 lövést védett, 45 százalékos hatékonysággal. Japánnak a továbbjutáshoz nyernie kellett volna, a mieinknek viszont (jobb gólkülönbségüknek köszönhetően) a döntetlen is elég lett volna az ötkarikás részvételt érő második hely megszerzéséhez.

A japánok a magyarok ellen is olyan hatalmas iramban kezdtek, mint Romániával és Lengyelországgal szemben. Fürge védekezésükre nehezen találtak ellenszert a távolról keveset vállalkozó kézilabdázóink, csak a jobbátlövő helyére állított Ferling Bernadett parádézott ebben az időszakban. Az újvárosi irányító első hat lövése betalált, de rendre jöttek az apró termetű ázsiaiak válaszai (9–9). Akkor kezdett elhúzni csapatunk, amikor Tóth Tímea és Vérten Orsolya is belelendült, majd Szűcs Gabriella is rájött, hogy átlőhető az alacsony japán védőfal (17–10).

Az egy pillanatig sem volt vitás, hogy a mieink sokkal képzettebbek, és csapatként is minden tekintetben jobb a magyar együttes, de ezt érvényre is kellett juttatni. Alighanem emiatt kért időt Hajdu János, és higgadtabb, fegyelmezettebb játékot várt a már tetemes előnnyel vezető csapatától. Legjobbjaink a folytatásban sem erőltették a lerohanásokat, ugyanakkor igyekeztek lábbal követni a gyors japánok akcióit. A szünetig kapott 14 gól azonban arra figyelmeztetett, hogy a védekezést még feszesebbé, erőszakosabbá kell tenni.

A jobbátlövő helyén Tóth is kapott lehetőséget, de látszott, hogy ez a feladat szokatlan neki. Vérten olykor behúzódott balátlövőnek, Görbicz Anita pedig kilépett a bal szélre (ez Győrben megszokott figura), és a helycserék eredményesek voltak (32–20). Egy-egy durvább belemenéstől eltekintve békésen csordogált a mérkőzés, a japánok már látták, semmi esélyük sincs, a magyarok pedig határozott, olykor látványos játékkal haladtak az elvárt győzelem felé. Hajdu János együttese elérte célját, pekingi repülőjeggyel a zsebében térhet haza Bukarestből. A csoportban élen végző Románia 20 ezer, a második helyen záró Magyarország 10 ezer dollárt kapott a továbbjutásért az IHF-től.