Tavasz a Tiszaligetben

Más ez a március Szolnokon, mint a tavalyi volt, és nemcsak azért, mert egy éve ilyenkor még csak készülődtünk a húsvétra, most pedig már túl vagyunk az ünnepen. „Már csak egy győztes meccs kell a biztos alapszakasz-elsőséghez” – állt tavaly ilyenkor az Olaj KK honlapján. „Egy győzelem még kell a felsőházi rájátszáshoz” – írta ugyanaz az oldal az Atomerőmű elleni rangadó előtt. Bizony az aktuális idényben gyakran botlott a piros-fekete együttes, így más hangulatban várta a publikum március utolsó meccsét és a megváltó viszszatérését. A gárda egyik alapembere, Andrius Jurkunas ugyanis legutóbb december 15-én lépett pályára, és nélküle nem volt olyan stabil az Olaj, mint ahogy azt a szurkolók megszokták.

„Sikercsapat!” – kiabálta gúnyosan a küzdőtér felé egy talpig piros-feketébe öltözött úr, amikor melegíteni érkeztek a hazai játékosok. S ebben benne volt minden, amit tudni kellett kezdés előtt az aktuális szolnoki hangulatról. Persze Jurkunas ott melegített a társakkal, a szolnoki B-közép pedig szinte folyamatosan a litván játékos nevét skandálta, jelezvén, mennyire bízik benne. Nos, nélküle kezdett az Olaj, noha nemcsak a center hiánya miatt lépett meg 6–2-re az Atom. Őrült csapkodás folyt a pályán, alig több mint három perc alatt összeszedtek a csapatok négy-négy személyi hibát, ám a Szolnok higgadt le hamarabb, és az ellenállhatatlanul kosarazó Vernard Hollins vezérletével fordított, majd az első etap végére megnyugtató előnyt is szerzett. Szinte hihetetlen, de Hollins 17 pontjával többet termelt ebben a tíz percben, mint az egész paksi csapat. Időközben pályára lépett a nép által annyira áhított Jurkunas is, és jelenléte valóban stabilabbá tette az Olajt. Védekezésben átjátszhatatlan volt a litván, a támadójátékot pedig remek blokkokkal segítette, így a nagyszünetig biztosan őrizte előnyét a hazai gárda.

„Csak kibírjuk a második félidőt” – mondta kissé feszülten a pihenőidőben az 1991-es szolnoki bajnokcsapat irányítója, a jelenlegi ügyvezető, Tóth Zoltán. Az egykori kedvenc hamar megnyugodhatott, hiszen a folytatásban Donatas Sabaliauskas sülylyesztett el két triplát a gyűrűben, és ezzel 20 pontosra duzzadt az Olaj-fór (53–33). Agresszívebb védekezéssel, letámadással próbálkoztak a vendégek, de csak részsikereket értek el, mert szolnoki oldalon mindig akadt valaki, aki vállára vette a csapatot a kritikus pillanatokban. Amikor kicsit felzárkózott az Atom, először Molnár András dobott létfontosságú hármast, majd Thomas Kelley szerzett zsinórban nyolc pontot. S amikor a harmadik negyed hajrájában Sabaliauskas két büntetőjével 31 egységnyire nőtt a hazai előny, végleg eldőlt a meccs. A hajrában megmutathatták magukat a szolnoki fiatalok is, magabiztosan nyert az Olaj, és ezzel lefoglalta helyét a felsőházi rájátszásban. A meccs

elején gúnyosan bekiabáló úr pedig felállva tapsolt, ünnepelte a győzteseket.

A Tiszaligetben két óra alatt kitavaszodott...