Miután a győri klub vezetői bemutatták a csapat új szerzeményét, a dán Slagelséből két évre érkező Gabriela Rotis-Nagyot, az osztrák válogatott romániai születésű, 27 éves balátlövőjét, megkezdődött a női kézilabdaévad utolsó győri bajnokija, amelyen az volt a tét, hogy százszázalékos teljesítménnyel lesz-e aranyérmes az ETO. Nem könnyen, de így lett, a Kaproncára távozó Ana Djokics főszereplésével nyert a Győr.
A szerb beállóst már a csata előtt percekig tartó vastapssal ünnepelte a közönség. A fejére húzta a mezét, hogy ne lássa senki a könnyeit, amelyeket a búcsú okozott. Hat év alatt az ember igazi győri lesz, a szíve egy része az is marad, még ha most máshol is folytatja. A búcsú pillanatait a Borkai Zsolt olimpiai bajnok polgármestertől kapott hatalmas virágcsokor tette még szebbé – és nehezebbé.
A gálahangulatban nagy kihívás volt a játékra koncentrálni. Sokáig nem is sikerült a Győrnek. Aurelia Bradeanu a szurkolók éneklésének közepette lőtt saját térfeléről az üres kapu mellé. Amikor pedig az ETO-játékosok lövéssel kísérleteztek, rendszeresen a labda útját állta Vörös Henrietta, a hódmezővásárhelyiek zseniálisan helyezkedő kapusa. A vendégek kétgólos előnye szinte állandóvá vált, Konkoly Csaba a 22. percben kénytelen volt időt kérni.
A közönség továbbra is Djokics éltetésében lelte legfőbb örömét, ám hamarosan kénytelen volt harcra buzdítani kedvenceit. Azért nagy baj nem volt, és a jövővel sincs, az „aranyvasárnap” az utánpótlás ünnepe is volt: minden korosztályban bajnoki címet nyertek a győriek.
Az 57. percben még mindig a Hódmezővásárhely állt nyerésre. Annál boldogabb volt mindenki a csarnokban, amikor a szerb beállós újra vezetést szerzett, s végül a hazai együttes egy góllal legyűrte ellenfelét.
Jöhetett a tiszteletkör, az aranyérmek átadása, Djokics vállra emelése (Görbicz Anita és Hornyák Ágnes főszereplésével). A szerb légiósnak volt a legtöbb dolga a csarnokban, fél órán át készültek közös fotók a szurkolókkal, akik fontosnak tartották, hogy elmondják neki: sosem felejtik el.