Tudja, hová tart

„Akkor ismerkedtünk meg, amikor az egri főiskolán évfolyamtársak lettünk. Ő akkor már befutott sportoló volt, én pedig azt hittem, egy öntelt, beképzelt alak. Nem is tudom, hogyan gondolhattam ezt... Már tudom, hogy tévedtem, és ez már az első beszélgetésünk alatt kiderült. Szimpatikus, közvetlen, jó fej srác, akivel mindenről, tényleg mindenről lehet beszélgetni. Ezt nemcsak én gondolom így, hanem évfolyamtársaink is. Nagyobb társaságban szinte soha nem ő áll a középpontban, pedig kifejezetten jó humora van, és nagyon tetszik, hogy a sportra tett fel mindent, és hogy teljes mértékben a helyükön kezeli a dolgokat. Pedig talán volna mire felvágnia, mégsem kérkedik a sikereivel. Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen egyéniség nem indulhat az olimpián. Tőle tudom, hogy az elért eredményei viszonzásaként a MOB vendégeként mégis ott lehet Pekingben, és ezt nagyon megérdemli. Lelkileg biztosan nem lesz könnyű, a lólengés döntője alatt talán még a szeme is könnyes lesz, ám biztosan erőt ad majd neki, ha belülről is látja, milyen egy olimpia. Egyébként sem az a típus, aki feladja, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat elér még a sportágában.”

Lőrincz Tamás Európa-bajnok birkózó mondatai Berki Krisztiánról szólnak. Berki Krisztiánról, akinek az elmúlt egy éve élete eddigi legnagyobb sikereit hozta. Illetve hozhatta volna...

Ám a torna kvalifikációs szabályai bizony csúnyán belerondítottak a képbe.

Amikor tavaly szeptember elején, a stuttgarti világbajnokság lólengésdöntőjében Berki leugrott a szerről, gyakorlatilag minden eldőlt. Nincs aranyérem, nincs olimpiai kvóta. A szerspecialista magyar legszívesebben elbújt volna a világ elől. Ezt azonban nem tehette meg, hiszen a finálé utáni eredményhirdetés során a hangosbemondó azt harsogta világgá: második helyen végzett, vagyis világbajnoki ezüstérmes Berki Krisztián, Magyarország!

A fél órával korábbi könnycseppek már felszáradtak, és Berki a dobogó második fokán végre elmosolyodott. Tulajdonképpen azóta is csupa derű. Van is rá oka. Családi hátterének, kiváló edzőjének és remek barátainak köszönhetően hamar feldolgozta, hogy élete legjobb eredménye sem hozta magával a kvótát.

A stuttgarti világbajnokság óta talán még nagyobb elszántsággal küzd azért, hogy bebizonyítsa: valóban a világ egyik legjobb lovasa.

A Világkupa-aranyak és az újabb Európa-bajnoki cím azt mutatja, jó úton jár. Nem is engedi, hogy letérítsék róla. Talán sokan már feladták volna, akkor különösen, amikor egy-egy győzelem után még mindig azt kérdezik tőle: bántja-e, hogy nem lehet ott Pekingben, kárpótolják-e az érmek? Ő pedig újra és újra elmondja, nagyon keserű érzés, hogy nem indulhat az olimpián, ám ettől függetlenül vannak céljai. Az idei az volt, hogy május elején Lausanneban megvédje Európa-bajnoki címét lólengésben.

Megvédte.

A kvóta hiánya miatt nem szorul sajnálatra, eredményei pedig önmagukért beszélnek. Berki Krisztián hozzászokott már, hogy mindig, minden versenyen őt akarják legyőzni a vetélytársak. Azzal viszont nem tud és nem is akar megbarátkozni, hogy minduntalan az elmaradó olimpiai fellépésről faggatják.

„Mindig tudnunk kell, honnan indultunk, és azt is, hová tartunk” – szokta mondogatni. És ő pontosan tudja is. A jövő évre vonatkozóan már-már merésznek tűnő álmokat dédelget: a tavasszal Európa, az ősszel világbajnokságot akar nyerni.

Nem mindennapi célok, és tiszteletre méltó, hogy ki is meri mondani. Elbújhatna a „majd meglátjuk, mire lesz elég” vagy a „mindent megteszek, hogy sikerüljön” közhely mögé, mégsem teszi. Már-már mániája az őszinteség. A hétköznapokban sem szereti a hazugságot, a kétszínűséget.

„A sikerek egyáltalán nem változtatták meg Krisztiánt, ugyanaz az ember maradt, aki korábban volt” – mondta Lőrincz Tamás.

Ez talán a legfontosabb.

No meg hogy Berki Krisztián jelenleg a magyar sport egyik legeredményesebb versenyzője.