Győzelemre készülnek

Gyönyörű napsütés, tiszta idő és vízpart – ez a kép fogad a budapesti Gubacsi híd alatt. Minden együtt tehát a kikapcsolódásra, hiszen ebben az időben, ilyen melegben ugyan kinek van kedve dolgozni? Hirling Zsolt és Varga Tamás viszont nem hátrál meg a kánikula elől, igaz, nem is tehetik: egy hónap múlva életük talán legfontosabb versenyén válthatják valóra álmukat: érmet szerezhetnek Pekingben.

„Várjanak, mindjárt összeszereljük a hajót, aztán megoldjuk, hogy motorcsónakkal kísérhessenek minket a vízen”

– mondja Hirling Zsolt, és szavait tettek követik. Néhány perc múlva a csónakházból társával, Varga Tamással a vállukon hozzák ki hajójukat.

Szakszerű mozdulatokkal elő is készítik az edzésre – ők ezt teljesen természetesnek veszik, nekünk mindenesetre kissé furcsa, hogy nincsenek segítőik.

„Ha valóra váltják álmukat, talán akadnak majd segédek is, és nem saját maguknak kell összeszerelniük a hajót” – vetjük fel.

„Segíteni most is lehet, a szerszámok itt vannak” – jön a riposzt Varga Tamástól egy széles mosoly kíséretében.

Néhány perc, és indulhatunk a stéghez. Illetve indulhatnánk, csakhogy a parton ott vannak az egyik tévétársaság munkatársai is, ám a fiúk nem türelmetlenkednek. Nyugodtan, mosolyogva várják, hogy nyilatkozhassanak. „Forog már a kamera?” – kérdezi Hirling Zsolt, amikor az operatőr arra kéri, mutassa be a hajót. A kérdés általános derültséget vált ki, ám mutatja a fiúk profizmusát is.

Tudják, hogy olimpikonként a médiát is ki kell szolgálniuk – meg is teszik.

Olyannyira, hogy a riportert és az operatőrt is motorcsónakba ültetik.

Míg a kollégák dolgoznak, mi a stégen ülve várakozunk, és saját bőrünkön érezzük a nap erejét. Embert próbáló feladat ilyen időben edzeni! Zsolték vissza is vesznek kicsit a tempóból, persze kizárólag az operatőr kedvéért.

„Edzés van, nem lazsálni!” – szalad ki a szánkon, persze ezúttal sem maradunk válasz nélkül.

„A stég inkább való a lustálkodásra!” – kiáltja Hirling.

Ettől kezdve nem is lazítanak – egy ideig. Tökéletes harmóniában eveznek együtt, ez persze nem is olyan meglepő, hiszen lassan öt éve alkotnak egy párt. Akkor Varga Tamás mellé „kerestek” társat, és a vetélkedésből Hirling Zsolt került ki győztesen. Hogy milyen jó döntés volt ez, mutatja: rögtön második helyet szereztek a 2003-as milánói Vk-versenyen. Majd a következőn is, Münchenben.

„Nem frázis, tényleg nem az, hogy mi a parton is jóban vagyunk” – mondják szinte egyszerre.

És bár látszólag két teljesen eltérő karakter, az evezés szeretete mellett egy másik közös pont is van az életükben: a humor.

„Állandóan viccelődünk, különben talán ki sem bírnánk a kemény edzéseket, a hosszú edzőtáborokat – mondják. – Persze a hajóban ülve erőnk sincs megszólalni, ám a parton, az edzőteremben mindig nevetünk.”

Ezt az állítást az edzésen sem cáfolják – egy kajakos páros legnagyobb bánatára.

Alig fél órával korábban egy vadkacsa folytatott kemény küzdelmet az életéért, szegény madár minden erejére szük- >>>