A félelem is ellenfél (folytatás)

hogy „Úristen, biztosan nem fog sikerülni!”, pedig legbelül általában érzem, hogy felkészültem, jó formában vagyok, mégsem tudom leküzdeni a félelmeimet.

És ilyenkor mi vagy ki segít?

Semmi, erre nincs orvosság.

A bemelegítés során van valamiféle rítus, kabala, amelyhez ragaszkodik?

Mindent ugyanúgy kell csinálnom, ahogyan megszoktam. Ugyanabban a sorrendben. A legfontosabb, hogy a futam előtt pontosan egy órával kell kijönnöm a medencéből.

És aztán mit csinál, mivel telik el az a hatvan perc?

Ülök, fekszem, járkálok, és közben rettenetesen izgulok.

A bemutatkozásnál aztán enyhül a feszültség?

Akkor jön csak ki igazán rajtam! Remeg mindenem, alig állok a lábamon, de tudom, innen már nincs visszaút. A rajt után aztán rögtön belekezdek, úszom, ahogy csak bírok.

Ugye nem mondja komolyan, hogy a félelem hozza ki önből ezt a nagy iramot?

Pedig így van! Annyira félek, hogy megyek, ahogyan a csövön kifér.

Valószínűleg sokadjára hallja már a kérdést, mégis kikerülhetetlen: mire lehet elég ez az olimpián?

Tudom, hogy az emberek konkrétumokat szeretnének tőlem hallani, de higgye el, most nem gondolkozom másban, mint hogy megjavítsam az egyéni csúcsomat. A 2:06.71 perces időt az idén márciusban úsztam az eindhoveni Európa-bajnokságon, bízom benne, hogy sikerül tovább faragnom belőle.

Gondolta volna tíz évvel ezelőtt, hogy ma mindenki arról faggatja, mit vár magától Pekingben?

Akkor még nem, hiszen hétévesen még nem is tudtam úszni. Csak kilencévesen tanultam meg, igaz, két-három hónap múlva már megyei bajnokságokat nyertem. Kazinbarcikán éltem, de tizenegy évesen Budapestre költöztem, és Fehérvári Balázshoz kerültem, aki azóta is az edzőm.

Jól tudom, hogy először nem is a pillangó volt a favorit?

Versenyeket nyertem négyszáz méter vegyesen. Mind a négy úszásnemben jó voltam, és talán még vagyok is. Jó az állóképességem, az eredmények is jöttek, kézenfekvő volt, hogy ebben a számban versenyezzek.

Miért változtatott, mi történt?

Ifjúsági olimpiát nyertem kétezer-ötben négyszáz méter vegyesen, ugyanitt kétszáz méter pillangón harmadik lettem. Utána azonban a vegyes már nem ment jól, ám kétszáz méter pillangón megúsztam az ifjúsági Európa-bajnoki szintet, és kétezer-hatban a negyedik helyen végeztem. Tavaly pedig megnyertem az ifi Európa-bajnokságot úgy, hogy 2:08.55-öt úsztam, ez pedig már jóval az olimpiai Aszinten belüli idő volt. Akkor dőlt el minden.

Olyannyira, hogy az elmúlt egy év eredményeinek köszönhetően már éremesélyesként emlegetik. Jól viseli a média érdeklődését?

eredményeimnek köszönhetően többen kíváncsiak rám, mint korábban. Igyekszem megfelelni a kívánalomnak, de a legfontosabb mégiscsak az, hogy saját magamnak feleljek meg. Minden energiámat az edzéseknek, a felkészülésnek szentelem. Csak ne motoszkálna bennem már most, ami minden verseny előtt, hogy „Úristen, biztosan nem fog sikerülni…”