A legjobbkor lett felnőtt

Az athéni olimpia egyik megle petésembere Gyurta Dániel volt, hiszen arra, hogy 200 méter mellen ezüstérmet szerez, igazából senki sem számított – még ő maga sem. De arra sem, ami utána következett…

Gyurta 2006 decemberéig, a helsinki rövid pályás Európabajnokságig meg sem közelítette korábbi időeredményeit, úgy tűnt, az athéni ezüst kicsit felkapta őt a földről: a sorozatos interjúk, a filmszerep, a fotózások után nem találta az utat korábbi önmagához. Aztán Helsinkiben 200 méter mellen Európa legjobbja lett, és a medencében már nem a sikertől megrészegedett Gyurta úszott, hanem a céltudatos, érett sportoló.

Ha lehet ilyet mondani, talán a lehető legjobbkor jött a mélypont – kezdi Gyurta Dániel. – Azt hiszem, legalábbis ma már így gondolom: kellett az a gödör. Egészen másként viszonyulok az élethez, másként értékelem a sikert, a munkát, mindent.

Ki segítette talpra állni?

Az edzőim, a családom, de a legfontosabb talán az volt, hogy végig hittem magamban, tudtam, hogy képes vagyok újra a jó eredményre.

Mitől volt magabiztos?

Tudtam, min kell változtatnom, és tudtam, hogy képes vagyok változtatni.

Nem arra volt szüksége, hogy felnőjön?

Persze ez is segített, kellett a több tapasztalat, az érettebb gondolkodás. Fel kellett nőnöm ahhoz, hogy kezelni tudjam mindazt, ami körülvesz.

Akkoriban talán tudatosan is kereste a szereplési lehetőségeket, most azonban inkább csak akkor, ha feltétlenül szükséges.

Mondom, hogy változtam! – neveti el magát Gyurta. – Akkor még nagyon fiatal voltam, mindössze tizenöt éves, szerencsére talpra álltam.

Ha össze kellene hasonlítania a két olimpia előtti érzéseit, mit mondana?

Azt, hogy ég és föld a különbség: ennyire jól még sohasem ment az úszás, mint most. Bár Athénban semmiféle teher nem volt rajtam, azt mondták, ha döntőbe kerülök, azzal már elégedett lesz mindenki. Most viszont kívánalom a finálé, de természetesen én titkon valami sokkal szebb eredményben reménykedem.

Kitadzsima Koszuke, a szám világcsúcstartója valószínűleg legyőzhetetlen.

Ilyen nincs! Senki sem verhetetlen, ráadásul az olimpia mindig más. Mindenképpen előny számomra, hogy már tudom, miért és miben más.

Ön a fantasztikus utolsó ötvenéről híres.

Azért remélem, hogy most már az első százzal sem lesz probléma. Nagyon sokat adott, elsősorban lelkileg, hogy az országos bajnokságon 100 méter mellen is teljesítettem az Aszintet. Nekem volt ez fontos, hiszen ezen a távon nincsenek vérmes reményeim, és persze azért is, mert az, hogy javultam százon, előrevetíti, hogy kétszázon is jól el tudom majd kezdeni az első százat.

Úgy tűnik, valóban más ez a Gyurta Dániel, mint a három évvel ezelőtti.

Mentálisan és fizikailag is teljesen más, ezt higgye el nekem! Tisztában vagyok a velem szemben támasztott igényekkel, várakozásokkal, nem zavar, hogy a döntőket délelőtt rendezik, hiszen ha jól akarok szerepelni, mindig jól kell úsznom. A teherről pedig csak annyit: csak annak az, aki felveszi. Persze sokat jelent, hogy Kiss László szövetségi kapitány például az elmúlt években végig bízott bennem, ám ez nem nyomasztt, sokkal inkább segíti a felkészülésemet.

Öccse, Gergő szerdától Belgrádban szerepel az ifjúsági Európa-bajnokságon. Szokta tanácsokkal segíteni?

Gergő alapvetően más, mint én, ő feláll a rajtkőre, és megy, megy előre. Kicsit ilyen az életben is.

Fiatal még…

Azért ilyen, de igyekszem segíteni neki, csak hát a korából adódóan ő mindent jobban tud. Persze meghallgatja a tanácsaimat, leginkább azért segítek neki, hogy elkerülje azokat a hibákat, amelyekbe a bátyja belebotlott. És természetesen szívből szurkolok neki minden versenyen!