Cseh László tanácsai

„Csókolom, szeretnénk gratulálni az olimpiai teljesítményéhez! Tetszene adni autogramot?” – a maroknyi, UTEmelegítőbe öltözött lánycsoport legbátrabb tagjától érkezik a kérés Cseh Lászlóhoz, Peking háromszoros ezüstérmeséhez.

„És hová írjak?” – kérdezi Laci, mivel a lányok kezében sem papírlapot, sem füzetet nem lát.

„A kezünkre, mert nincsen nálunk papír...” – válaszolják félszegen a lányok. Azért ez mégsem járja – gyorsan előkerül egy füzet, és Laci szorgalmasan körmölni kezd.

A helyszín a Merkapt Maraton Sportközpont és a III. Nagy Sportágválasztó, ahol a gyerekek több mint negyven sportágat próbálhatnak ki – élsportolók és edzők segítségével. Néhány méterrel arrébb vívóruhába öltöztetett fiatalok figyelik a szakembereket, hogyan is kell szúrni és vágni. Kicsit távolabb gumiasztalon ugrálnak a gyerekek, mellettük pedig többen várakoznak türelmetlenül arra, hogy sorra kerüljenek. De lehet itt focizni, röplabdázni, golfozni, ugrókötelezni, karatézni és cselgáncsozni is.

Úszni is lehetne, ha kicsit melegebb lenne az idő...

A felállított medencébe ezúttal senkinek sem akaródzik beleugrania, így aztán Cseh László feladata kimerül abban, hogy elbeszélget a gyerekekkel, türelmesen válaszolgat a feltett kérdésekre – bizony, itt interjúk is készülnek: iskolai lapba és rádióba, főiskolai beszámolókba. Lacinak a szeme sem rebben a „Hány olimpián vettél

már részt?” kérdésre, ennek bizony utána lehetett volna nézni, ám az interjúalany rutinos – már nem csak a medencében.

„Az olimpia óta erről szól az életem – mosolyog. – Igyekszem minden felkérésnek eleget tenni, de bizony gyakran elfáradok. Ma reggel is tudtam volna még aludni...”

Készülnek az életre szóló emlékek is – a legtöbben nem elégednek meg Cseh aláírásával, közös fotót is kérnek a jelenkor legeredményesebb magyar úszójától. Már akinek van ehhez bátorsága... Egy két év körüli kisfiú apukája hosszas rábeszélése után mer csak odaállni a halászteleki fiú mellé, ám mielőtt kattanna a gép, a gyermekből kitör a sírás. Többen vigasztalják, s néhány perc múlva csak elkészül a közös kép – néhány év múlva milyen büszke is lesz majd erre a kissrác!

Laci türelme végtelen, és közben elmeséli, hogy már jár az egyetemre („Azért ez teljesen más világ, kicsit szokatlan is nekem”), a Kőér utcai uszodában még nem volt az olimpia óta („Na, erre aztán egyáltalán nem volt még időm!”), és hogy mostanság leginkább a hobbijainak él.

„Végre eljutottam horgászni is, erre már nagyon vágytam –

mondja. – És van időm a számítástechnika és a multimédia világában is barangolni. Ez nagyon érdekel, mindig kipróbálom az újdonságokat, azt hiszem, ezen a téren sem tudnának eladni...”

Laci jó tanácsokkal látja el a hozzá fordulókat – az úszás kiváló propagandája volt ez a délelőtt.

A kijáratnál Vajda Attilába, Kozmann Györgybe és Kiss Tamásba ütközünk, gyanítható: a medencétől a kajak-kenu pályához vándorol majd a tömeg.