Diego Maradona, ahogy az ar gentin futball sorsdöntő pillanataiban megszokhattuk, megint színre lépett. Az albiceleste színeiben 1986-ban világbajnoki címet szerző támadó ezúttal nem kevesebbet szeretne elérni, mint hogy a labdarúgó-szövetség (AFA) őrá bízza az Alfio Basile távozásával megüresedő kapitányi széket. Az „isteni” Diegót tulajdonképpen az sem tántorítja el, hogy az AFA közeli források által nyilvánosságra hozott, immár négytagúra duzzadt jelöltlistán nem szerepel a neve (Miguel Ángel Russo, a San Lorenzo edzője; Diego Simeone, a River Plate trénere; Carlos Bianchi, a jelenleg munka nélküli sikeredző; Sergio Batista, a Pekingben aranyérmet szerző olimpiai csapat szakvezetője).
„Elképzelhető, hogy én állok az utolsó helyen az esélylatolgatásokban, de mindenképpen első vagyok az argentinok szívében. Nagy kedvem van a nemzeti csapatot irányítani; ha ez lehetővé válna, olyan lenne, mintha a hetedik mennyországba jutnék. Ez talán az a pillanat, amikor mi, nyolcvanhatos fiúk, akik annyi örömöt szereztünk az argentinoknak, végre lehetőséghez jutunk” – fogalmazott Basile pénteki lemondása után az önbizalommal teli Maradona. A 47 éves csillag ezzel tulajdonképpen azt is világossá tette, szívesen együtt dolgozna az 1986-os csapattárs Batistával, aki minden bizonynyal a poszt első számú várományosa.
Az ellentmondásos életviteléről közismert „DunDiego” nem először próbálkozik a nemzeti csapatnál. A 2007-es Copa América balsikere után (az albiceleste a döntőben 3–0-ra kikapott az örök vetélytárs braziloktól) például amiatt panaszkodott, hogy az argentin futball teljhatalmú ura, a szövetséget 1979 óta irányító Julio Grondona előzetes ígérete(?) ellenére nem őt nevezte ki a válogatott élére a 2006-os világbajnokság után.