Nincs hiányérzete: teljesen elégedett

Három ezüstnél is?Három ezüstnél is?

Peking óta hangoztatom, hogy igen. Ám ez nem jelenti azt, hogy elégedetlen lennék. Természetesen nekem is voltak vágyaim az olimpia előtt, és nyerni szerettem volna, hiszen minden sportoló arról álmodik: egyszer olimpiai bajnok lesz. Minden sportoló úgy készül az adott világversenyre, hogy ott győzni szeretne, különben mi értelme lenne?

Michael Phelpst megverni eddig kevés embernek sikerült...

De ő sem legyőzhetetlen! Kétségkívül hatalmas egyéniség, korszakos személyiség, én azonban továbbra is úgy érzem, az ő tehetsége, az eredményei, a kvalitásai engem is csak előbbre visznek. Hatalmas motiváció az, hogy egyszer talán sikerül legyőznöm a mindenki által csak földönkívüliként emlegetett amerikait.

Sokszor mondta az idén: nagyon fontos, hogy mentálisan is jól sikerüljön a felkészülése.

Vura Márta pszichológus hihetetlenül sokat hozzátett a sikereimhez. Magabiztosabb, nyugodtabb lettem, és mindez a vele folytatott beszélgetések során alakult ki. Megtanította, hogyan „csavarjunk egyet az agyunkon”, hogyan játsszunk le előre egy-egy versenyt. Ez az autogén tréning egyébként a hétköznapok során is sokat segít.

Az elmúlt esztendőre visszatekintve az elképesztő mennyiségű világrekord mellett az új úszódresszeket sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Hatalmas evolúciós ugrásnak lehettünk szemtanúi. Nem feltétlenül jó ez, azt hiszem, hogy az arra illetékeseknek kordában kellene tartaniuk a dresszkérdést. Ahogyan a Formula–1-ben is pontosan, mégpedig milliméter pontosan meghatározzák a szabályokat, ezt kell alkalmazni az úszóruhák terén is. Az, hogy én is beadtam a derekamat, és rendszerint ilyenben versenyzem, csupán annyit jelent, hogy ugyanolyan esélyem van, mint a többieknek. Aki viszont nem veszi fel az új dresszt, jelentős hátránnyal indul.

Már annyira hozzászoktunk az új ruhákhoz, hogy meglehetősen furán festett, amikor a rijekai rövid pályás Európa-bajnokságon fecskében állt rajtkőre a 4x50 méteres vegyes váltó tagjaként. A hírek szerint „szétpattant” önön az új dressz. Nem volt jó a méret?

A ruha ugyanakkora volt, mint amit Pekingben viseltem, csak én lettem egy kicsit nagyobb darab...

Már nem is érzem jól magam a bőrömben, éppen ideje lesz elkezdenem az edzéseket. Január ötödikén csatlakozom társaimhoz, és elkezdem a felkészülést a júliusi római világbajnokságra.

Ahol..

Jaj, ne! Nehogy azt kérje, hogy megjósoljam, mit érhetek el Rómában.

Ez eszembe sem jutott, pusztán arra lennék kíváncsi, hogy a pekingi siker után számíthatunk-e arra, hogy ismét elindul kétszáz méteren pillangón.

Nem tudok még biztosat mondani. Rendszerint a verseny közeledtével alakul ki, hogy mely számokban állok rajtkőre. Természetesen meghallgatom az edzőm véleményét is, ám én döntök. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, most rövidebb is lesz a felkészülésem, mint mint általában szokott, ám az bizonyos: vágyom a pillangóra.

Ha már a vágyaknál tartunk, újévkor sokan kívánnak vagy megfogadnak valamit a következő esztendőre.

még jobb évet zártam, mint 2008-ban, tökéletesen elégedett leszek