Két nagy tehetség, két különböző út

Korcsoportja egyik legnagyobb ígéretének kiáltották ki, s karrierjének állomásai is ezt a véleményt támasztották alá: Dudás Ádám alapembere volt az utánpótlás-válogatottaknak. Németh Krisztiánnal az oldalán szerepelt és bombagólt lőtt Európa legtehetségesebb 18 évesei között Afrika tinédzserei ellen, előtte 2006. augusztus 20-án bemutatkozott az ETO első csapatában. Az elmúlt években próbajátékról próbajátékra járt, fél szezont légiósként töltött, majd páratlan sérüléshullám nehezítette boldogulását. Amíg hasonló képességű kortársai európai bajnokságokban szereplő kluboknál pallérozódnak, a középpályás továbbra is Győrben van – parkolópályán…

„Nehéz feldolgozni, hogy az ember ott van álmai kapujában, mégsem teljesül a vágya – mondta Dudás Ádám. – Az Arsenal két hétig, a Tottenham tíz napig, a Rangers egy hétvégén tesztelt, és ugyan csak a Hotspurs jelentette ki, hogy nem feleltem meg, be kellett látnom, hatalmas a különbség a külföldi képzés és a magyar fiatalok felkészítése között. Szinte minden területen elmaradás tapasztalható: az edzések ritmusa, a játékosok mentalitása, mind-mind olyan tényező, amely egy tesztelésen lévő magyarnak ismeretlen, szokatlan. Kint vagy, hazatérsz, elfogadod, hogy nem sikerült kicsikarni a szerződést – mindez lelkileg igencsak megvisel, ráadásul a kihagyott napok, hetek a klubcsapatodnál elfoglalt helyedre is befolyással lehetnek. Hiányoztál, ezért aztán kihagynak a következő meccsről.”

Dudás Ádámnak a rövid, Szpartak Moszkvánál eltöltött légióskodás sem marad emlékezetes – még úgy sem, hogy egyszer-egyszer a felnőttek között is szerepelt, valamint bajnoki címet szerzett a tartalékokkal. Visszatért Győrbe, újra nekirugaszkodott, ám balszerencse balszerencsét követett.

Csalódottság a durva sérüléssorozat miatt

„Sorolom: részleges Achilles-ínszakadás, lovagló-, majd combizomhúzódás, és végül keresztszalag-szakadás... Durva, ugye? Eleinte kínzott a csalódottság, de sikerült megbarátkoznom a helyzettel, és most már akkor sem leszek bánatos, ha valamelyik válogatottbeli társamról érkeznek irigylésre méltó hírek, sőt, ezek motiválnak, hiszen bizonyítják, hogy van esély a kiugrásra. Úgy vagyok vele, tiszta lappal kezdem a felkészülést. Dragoljub Bekvalac is biztatott, sokat jelentett, hogy informálódott rólam, mielőtt találkoztunk, és jelezte, nehogy elkapkodjam a visszatérést. Éreztette velem, ha egészséges leszek, számít a játékomra. Belátom, tarthatnék előbbre is, okolhatnám magam vagy kárhoztathatnám a sorsot a visszaesés miatt, ám inkább a jövővel foglalkozom. Most már tudatosan építem a karrieremet, tudom, miben kell fejlődnöm ahhoz, hogy ne csak egy legyek a sok közül, ha újabb külföldi lehetőség adódik.”

Csupán néhány perce tartott kedden délután az MTK Budapest és az NB II-es Vecsés felkészülési mérkőzése, amikor az MTK ügyvezetője, Domonyai László sokadszorra kapja a kérdést: „Ki játszik tizenhármas mezben.”

Aztán a játékos egy remek megmozdulás végén vezetést szerez a csapatának, s mert a folytatásban még kétszer a hálóba talál, valóban illett megjegyezni a nevét: Könyves Norbert.

A keddi 90 percet látva az ember azt mondaná, nincs kizárva, a bajnoki címvédő gyémántra lelt, a 20. évében járó topolyai fiatalember megoldást jelenthet majd a kék-fehérek csatárproblémáira. A Vecsés elleni mecscsen ugyanis azt láttuk, hogy nem totyog, hanem halad, amikor labdát vezet, nem vonja ki magát a párharcokból, helyzetbe kerül, és ami fontos, jó százalékban használja ki a lehetőségeit.

Tizennégy évesen játszott a felnőttek között

De vajon milyen alapokat szerzett?

„Hétévesen egy kis faluban, Moholon kezdtem futballozni. Alig múltam tizennégy esztendős, amikor bemutatkozhattam a felnőttek között – beszél pályafutásának kezdetéről Könyves Norbert. – Csapatunk az ötödik, vagyis az utolsó előtti osztályban szerepelt, de már akkor arról álmodtam, hogy egyszer élvonalbeli labdarúgó lesz belőlem. Másfél évvel ezelőtt három gólt rúgtam a Topolya második csapatának, felfigyeltek rám, s leigazolt a negyedosztályú együttes. A klubnak több támadója is sérült volt akkor, lehetőséget kaptam a felkészülési mérkőzéseken, gólokat rúgtam, bekerültem a kezdő tizenegybe. Az előző bajnokságban tizenötször voltam eredményes, az őszi idényt követően pedig tizenegy találattal vezettem a góllövőlistát. Néhány hete aztán szólt az elnök úr, hogy mehetek az MTKhoz próbajátékra...”

Könyves Norbert nem tagadja, volt benne félsz, amikor először belépett a fővárosiak öltözőjébe, azonban barátságosan fogadták, így nem okozott gondot neki a beilleszkedés. Mint mondta, a vajdasági magyar gyerekek számára álom az NB I, s ez még akkor is igaz, ha a magyar futball színvonala elmarad a szerbétől.

Az NB I is hatalmas ugrásnak számít

„Az edzések ritmusát viszonylag könnyen felvettem, ugyanis a télen nem álltam le, rendszeresen kispályáztam – folytatta a támadó. – Korábban jártam a Hajduk Kulánál is próbajátékon, végigdolgoztam a felkészülést. A szerb labdarúgók mentálisan erősebbek, keményebbek, határozottabbak, viszont úgy látom, Magyarországon, legalábbis az MTK-nál, gyorsabban jár körbe a labda. Szeretnék egyszer Németországban futballozni, azonban a Vajdaságból, a negyedik vonalból érkezve a magyar élvonal is hatalmas ugrást jelentene. A szerdai edzésen Garami József megdicsért a Vecsésnek rúgott három gólért, de azt is megjegyezte, három nagy helyzetben rossz döntést hoztam. Fejjátékom igencsak gyenge, javítanom kell a beindulások ütemén, és minél több gólt kell rúgnom. Vagyis az út elején tartok még.”

A nyárig biztosan kiderülhet, hogy Könyves Norbert a magyar futballban meddig jut el.

Dudás Ádám példája ugyanis azt mutatja, itt nem elég csak tehetségesnek lenni…