Nem kért az utazásból

Hogy van?Hogy van?

Éppen a mai edzés után mondtam edzőmnek, Széles Sándornak, hogy egyáltalán nem érzek már fájdalmat a lábamban – mondta a kedd reggeli tréning után Gyurta Dániel. – Úgy két héttel ezelőtt kezdett el fájni a jobb térdem, az orvosok megállapították, hogy a combhajlító izmom begyulladt, ezért rövid pihenésre ítéltek. Egy hetet hagytam ki, azóta pedig a mellúszásnál delfinező lábtempót használok. Szerdán újra megvizsgálnak az orvosok, akkor kiderül, kell-e tovább kímélnem a lábamat.

Az év legnagyobb eseménye a júliusi római világbajnokság lesz, addig bőven pótolhatja lemaradását.

Nem is érzem, hogy lemaradtam. A karom nagyon sokat erősödött ebben az időszakban, ezt pedig kamatoztathatom a jövőben is.

Vagyis egyáltalán nem törte meg a lendületét a sérülés?

Miért keseregjek most azon, hogy egy kicsit fáj a lábam, s miért ne nézzem inkább a dolog pozitív oldalát?

Ráadásul ugye egészen másként készülnek az idén, hiszen messze még a világbajnokság.

Bőven van időnk az alapozásra. Ahogy belekukkantottam Sanyi bácsi edzéstervébe, láttam, hogy nagyjából májusig tart majd az alapozási időszak.

A korábbi években ennek szerves részét képezte egy-két külföldi edzőtábor. A válogatott egyik része most van Durbanben, őket váltja hétvégén a másik csoport. Ön viszont itthon marad. Miért?

A tavalyi évet végigutaztuk, több edzőtáborban voltunk, kétszer hosszabb ideig külföldön, s úgy éreztem, ezt most szívesen kihagynám. Ráadásul így heti egyszer a főiskolára is be tudok járni. Ennél konkrétabb okot ne keressen, mert nincs.

Valamivel csak megmagyarázta edzőjének, miért nem akar Durbanbe utazni…

Az volt a véleményem, hogy itthon is elvégezhetjük azt a munkát, amelyet a külföldi edzőtáborban. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs rájuk szükség, hiszen háromszor voltam Dél-Afrikában, s utána mindig jó időket úsztam, tehát volt értelme az utazásnak. Most éppen itthon szerettem volna maradni.

Edzője megelégedett ennyivel?

Elfogadta az indokaimat. Míg a többiek Durbanban lesznek, mi is elutazunk, csak éppen Hódmezővásárhelyre, három hétig ott készülünk majd.

Nem fél attól, hogy esetleg kockára teszi jó szereplését a római világbajnokságon?

Nem. Szerintem az sem utazik esélytelenül, aki csak itthon készül. Kis Gergő tavaly sem jött velünk, mégis kiválóan szerepelt az eindhoveni Európa-bajnokságon és a pekingi olimpián.

Néhány hónappal ezelőtt azt nyilatkozta lapunknak, hogy Rómában nem az időeredmény lesz a legfontosabb. Éremről, sőt aranyéremről beszélt.

Továbbra is így gondolom. Kitadzsima Koszuke távollétében pedig tovább nőttek az esélyeim.

Előfordult már, hogy nem tudta elviselni az esélyesség terhét, s az is, hogy jó időt úszott ugyan a versenyen, csak éppen nem a döntőben, hanem az előfutamok során...

Az utóbbi években elegendő tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy ez többé ne fordulhasson elő. Felnőttem. Képes vagyok esélyesként jókor jó időt úszni.