Szenvedésnek indult, győzelem lett a vége

Ha láttak már ijedt biztonsági őrt… A bejáratnál egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy szegény egyenruhás arcára hihetetlen rémület ült ki. Történt, hogy a kötelező ruhaátvizsgálás során éppen az előttünk bebocsátásra váró úriember deréktájékához ért, amikor a keze megakadt egy hosszú és kemény valamin… Ha rendeznének távolugrást hátrafelé is, emberünk alighanem jó eséllyel pályázhatott volna az elsőségre – az aranyérem helyett ezúttalbőven beérte annyival, hogy a drukker mosolyogva húzta elő zsebéből az otthonról hozott banánt.

A kezdés előtt szemtanúi lehettünk egy megható jelenetnek is. A Megyeri úti szpíker (engedtessék meg egy megjegyzést: Kristin László, a magyar mezőnyben műfajában a legjobbak közé tartozik) ugyanis emlékeztette a nagyérdeműt, hogy Bene Ferenc három esztendeje távozott az élők sorából, mire a szurkolók vastapssal jelezték, nem felejtették el a klub egyik legendás alakját. Hosszas felsorolást hallhattunk aztán, hogy a legendás középcsatár pályafutása során milyen eredményeket, címeket ért el – terjedelmi korlátok miatt e helyütt mindössze annyit rögzítsünk: a klasszisok közül is kiemelkedett. Persze ha valaki, a lila-fehérek egyik pályaedzője jól tudja ezt: miközben a maiak a bemelegítés utolsó fázisánál tartottak, ifjabb Bene Ferenc kicsit visszaugorhatott a múltba…

Ami a jelent illeti: sok jót nem mondhattunk el az Újpest és a Siófok összecsapásának első felvonásáról. Legfeljebb annyit (de ez is csak a látogatókra nézve volt hízelgő), cseppet sem látszott, melyik együttes harcol a bajnoki címért, s melyik küzd a kiesés ellen. Erre a játékrészre lehet mondani a közhelyszerű zsargont: nem volt benne a gól a játékban.

Az első játékrész megpróbáltatásait hamar feledtették szurkolóikkal a házigazdák: hét perce sem tartott a második szakasz, amikor Rajczi Péter révén vezetéshez jutottak. „Most lesz jó a meccs” – dörzsölte tenyerét az egyik Újpest-szimpatizáns, kár, hogy nem lett igaza. Azt azért nyilván nem bánta, hogy Roni nem iratkozott fel a gólszerzők közé: a csereként beszálló brazil 25 méterről képtelen volt az üres kapuba emelni a labdát. Hiába, az egy másik brazil „Roni”, akitől ez elvárható…

A találkozó színvonalára jellemző, hogy amikor a lefújáshoz közeledve a mezőny legjobbját kellett megválasztanunk, sokáig úgy tűnt, Bori Gábor viszi el a pálmát, mert neki legalább volt két emlékezetes beadása, ráadásul a másodikból gól lett. A végén mégis Tisza Tibor érdemelte ki ezt a címet, aki a 91. percben olyan gólt lőtt, hogy többen megjegyezték, ezért érdemes volt kilencvenet végigszenvedni…