Siófok: bravúrcsapat!

Amint várható volt, sosem látott összeállításban vágott neki a DVSC-TEVA a Siófok elleni Magyar Kupa-negyeddöntő visszavágójának. A debrecenieknél sokan hiányoztak sérülés miatt, ráadásul az MK-címvédő szakmai stábja nem számíthatott a kupasorozatban a DVSC-DEAC együttesében pályára lépő fiatalokra sem. S akkor még nem beszéltünk a Lokira pénteken váró Megyeri úti rangadóról, amely felettébb óvatossá tette Herczeg András klubmenedzsert. Mindezek ismeretében cseppet sem volt meglepő, hogy a debreceniek kezdőcsapatában mindössze két olyan labdarúgó – Leandro de Almeida és Czvitkovics Péter – szerepelt, aki az Újpest elleni „aranymeccsen” is kezdő lehet. A DVSC kispadján pedig két 18 éves fiatalember is helyet foglalt, a kapus Tóth Csaba és a védő Lőrincz György a hajdúságiak ifjúsági együtteséből került a nagyok közé a szűkös időkben.

A Debrecenbe kétgólos előnnyel érkező Siófok számára viszont pillanatnyilag a Magyar Kupa-szereplés a legfontosabb, hiszen az első osztályban maradásához kisebbfajta csodára lenne szükség. A vendégek ennek megfelelően legerősebb összeállításukban kezdték a negyeddöntő visszavágóját. Az első találkozó eredményének tükrében a siófokiak próbálták megőrizni kétgólos előnyüket. Igaz, nem húzódtak be kapujuk elé, inkább a mezőnyben igyekeztek megtartani a labdát. Tegyük hozzá, nem kellett viharos debreceni rohamokat kibekkelniük a sárga mezeseknek, az első játékrészben mindössze Huszák Tamás jobb alsó sarkot elkerülő lövésénél akadt izgulnivalója a vendégszektorban helyet foglaló két siófoki drukkernek. Csendesen csordogáltak az események, éppen ezért volt furcsa, hogy az izgalommentes mérkőzés 23. percében már a negyedik sárga lapot könyvelhettük el.

A 41. percben Magasföldi József tovább javíthatta volna csapata amúgy is kecsegtető pozícióját, hiszen a tétovázó Katona Attila hibáját kihasználva egyedül törhetett kapura. A siófoki csatár már Djordje Pantics mellett is elhúzta a labdát, ám nem vállalta el ballal a lövést, amikor pedig visszatette a jobbjára a labdát, Katona Attila korrigálhatta hibáját, és becsúszva mentett. Néhány perccel később újfent Magasföldi József és Djordje Pantics csatázott a tizenhatos vonalánál, és a feleslegesen kifutó debreceni kapussal ütköző támadó elesett. A véleményesnek tűnő szituációt az akcióközelben tartózkodó Bede Ferenc játékvezető szabálytalannak ítélte, s habozás nélkül a tizenegyespontra mutatott. A büntetőrúgás megítélése nem javított a bíró amúgy sem túl magas népszerűségi indexén, ám Ivancsics Gellért nem foglalkozott a háborgó debreceni publikum lelkivilágával, és az első félidő ráadáspercében biztosan helyezett a bal sarokba.

Ezzel el is dőlt a párharc, mert bár a szünetben hármas cserével frissítő vendéglátók hamar egyenlítettek, a továbbjutáshoz szükséges három gól megszerzésére esélye sem volt a Lokinak, így 3–1-es összesítéssel került az elődöntőbe a vendégcsapat.

„Megérdemelten jutott tovább a Siófok. Mi ezer sebből vérzünk, most ennyire voltunk képesek” – értékelt Herczeg András klubmenedzser.

A Siófokot irányító Aczél Zoltán érthetően sokkal feldobottabb volt: „A két meccs alapján teljesen megérdemelten jutottunk tovább, nagyon nagy fegyverténynek tartom, hogy kiütöttük a Magyar Kupából a címvédőt. A visszavágó első félidejében tökéletesen kontrolláltuk a játékot, míg a szünet után érthetetlenül nagy területet engedtünk át a Debrecennek. A lényeg, hogy ott vagyunk a négy között.”

Amíg a mesterek az öltözőfolyosón nyilatkoztak, az elődöntős vendégek kikocogtak megköszönni a biztatást kéttagú „szurkolótáboruknak”. A kétezer hazai néző pedig rövid bosszankodás után előre tekintett, hazafelé már a pénteki, Újpest elleni rangadóról beszélgettek az emberek…