Dönteni kell, nem gondolkodni!

Milyen a kilátás az ab lakából a pályára?Milyen a kilátás az ab lakából a pályára?

Onnan nem lehet látni a stadiont – mondta Erwin Koeman –, az én szobám ugyanis a szálloda éppen azon részén található, amely az utcára néz.

Sajnálja?

Különösebben nem. Úgysem valószínű, hogy este kiálltam volna az erkélyre, hogy a pályát nézegetve merengjek el a meccsen.

Szokott álmodni a futballról? Előfordul, hogy alvás közben újra stoplist húz, és gólokat lő, vagy már álmában is inkább a kispadról irányít?

Ha a fociról álmodom, legtöbbször én is a pályán vagyok. Ilyenkor érzem, ahogy paszszolok, ahogy kapura lövök, és ami érdekes, ilyenkor mindig a győztes csapatban vagyok. Persze nem csak a futballról szoktam álmodni…

A kezdő tizenegyet már megálmodta?

Amiatt ne aggódjon, már összeállt a fejemben.

Egyetlen kérdéses poszt sincs?

Nincs, bizony. Döntöttem, ha nem jön közbe semmi, ha senki sem betegedik meg szombat estig, azt a kezdő tizenegyet küldöm pályára, amelyet elképzeltem.

Akkor megkérdezem: Gyepes Gábor vagy Vaskó Tamás?

Ismerhet már, pontosan tudhatja, hogy önök, újságírók csupán a mérkőzés előtt ismerik meg, hogy milyen csapatot küldök pályára. Az elmúlt napokban mindkettőjükről szereztem közelebbi benyomásokat, ezek alapján döntöttem el, hogy melyikük kezd szombat este.

Azért, ha nem gond, tovább próbálkozom: Torghelle Sándor vagy Priskin Tamás?

Torghelle Sándor. Ez nem is kérdés. Nincs okom kihagyni őt.

A játékosokkal is csupán közvetlenül a mérkőzés előtt osztja meg a kezdőcsapatot?

Normális esetben így szokott lenni, most viszont az esti vacsorát követően úgy döntöttem, elmondom nekik, ki az a tizenegy játékos, aki az első perctől kezdve a pályán lesz az albánok ellen. Úgy gondoltam, ezúttal jobb, ha mindenki úgy fekszik le, hogy tudja, mire kell készülnie ezen a fontos napon. Aludjon csak mindenki úgy, hogy tisztában van vele, a kezdőcsapat tagja-e, vagy sem. Túl nagy meglepetés egyébként aligha érhetett bárkit is, tapasztalatom szerint a játékosok addigra már pontosan tudni szokták a tréningeken szerzett tapasztalataik alapján, hogy ki mire számíthat.

Na, és mi mire számíthatunk Tiranában?

Arra, hogy átkozottul nehéz mérkőzést játszunk. Az albánok otthon mindenkire veszélyesek, a szurkolók minden bizonnyal pokoli hangulatot varázsolnak a stadionba, hiszen ha kedvenceik nem nyernek ellenünk, végleg kiszállnak a továbbjutásért folytatott harcból. Én viszont hiszek a csapatomban, kijelenthetem: igenis van esélyünk Tiranában.

Az elutazás előtt Budapesten úgy nyilatkozott, hogy nehezebb mérkőzésre számít, mint Stockholmban. Miért gondolja így?

Azért, mert Svédországban igazából teher nélkül játszhattunk, ráadásul úgy, hogy tudtuk, lesz területünk futballozni. Tiranában nem így lesz.

Arie Haan személyében remek edzője van az albánoknak, aki pontosan tudja, hogyan kell leszűkíteni a területet. Stockholmban az ellenfél hibájára vártunk, amelyekből gyors ellentámadásokat tudtunk vezetni, ezúttal viszont minden bizonnyal sokkal kevesebb területünk lesz futballozni. Fontos, hogy sokkal kevesebb labdát adjunk el, mint a ko-